kulcsár edina
Meghatározó szakaszt zárt le az életében, de nem bánkódik miatta.
Nem titok, hogy régóta országos barátnők, de egy ilyen kihívás próbára teheti a legszorosabb kötelékeket is. Közösen vállalta be az Ázsia Expressz legújabb évadát Béres Anett és Sáfrány Emese.
Hihetetlen feszültségek jöhetnek elő, ha két ember éjjel-nappal együtt van, pláne, ha ez egy nem mindennapi szituációban történik. Ez akár próbára is tehet egy barátságot, de – versenyről lévén szó – még helyzeti előnyt is jelenthet.
„Nem tudtuk, hogy előny lesz-e, de abban biztosak voltunk, hogy hátrány semmiképpen” – mondta erre Anett, aki biztos volt benne, hogy barátságuk Emesével a javukra válik.
Márpedig ez a barátság már sok mindent kiállt és megélt, viszont ilyet még soha. Ennyi tapasztalat után adja magát a kérdés, hogy ez a páros életének legnagyobb kalandja, vagy csak a legutóbbi a számos közös élmény sorában?
„Történt már velünk olyan, ami jelentős volt mindkettőnk életében” – mondta erre Anett.
Ám az Ázsia Expressz egy olyan meghatározó élményt adott, hogy soha nem fogjuk elfelejteni, és nagyon örülök neki, hogy ezt együtt élhettük meg.
Egy életre szóló közös élményt az ember általában a párjával szeretne megélni, ám a két lány jelenleg szingli. Ettől függetlenül borzasztóan élvezték így is a szituációt.
„Azt mondom, én örülök neki, hogy így alakult. Szerintem jobb ezt megélni egy baráttal, mint egy párkapcsolattal. Ennek az a hátulütője, hogy a hazatérés után a szerelmespárok jó esetben ugyanúgy ott vannak egymásnak, mi pedig eddig 0-24-ben együtt voltunk, most pedig ez nincs. Beszéltük Emesével, hogy ez kicsit olyan, mint egy szakítás. Persze, beszélünk egymással, de nem ugyanolyan.”
Mint minden jónak, egyszer ennek is vége szakadt, és várták őket az itthoni hétköznapok, amit Anett eleinte sokkosan élt meg, de látja a fényt az alagút végén.
„Nagyon nehéz! Én teljesen átszellemültem, beszippantott a hely hangulata, az emberek.
El is felejtettem a „normál” életem, alkalmazkodtam az ottani körülményekhez, a kultúrához.
Akik korábban már voltak, mondták előre, hogy kell majd egy kis idő, mire visszarázódunk.”