Szilágyi Tibor nemrég ünnepelte 79. születésnapját. Az örök vidám színművészt nemcsak a színház, hanem kétéves unokája is karbantartja..
„Ki kell hangsúlyozni, hogy én csak „mostohanagypapa” vagyok” – kezdte Szilágyi Tibor, akinek a hangjából süt a büszkeség, amikor a kis Franciskáról mesél. A kislány még nem beszél, de mindent megért és mindenre helyesen „válaszol” a saját kis nyelvén.
„ Nagyon okos és csodaszép gyerek” – folytatta a színművész.
Bár egymás mellett élnek, a mindennapokban csak egy-két órát unokázhatnak a nagyszülők. Szilágyi Tibor azt is elmondta: nagyon jó kapcsolatot ápol Franciska vér szerinti nagypapájával és kiemelte, nem szeretné kisajátítani a „nagypapajogot”.
Nagyokat kacagnak
Bár Franciska még csak próbálkozik a szavakkal, ha a mostohanagypapájáról van szó, rendszeresen emlegeti.
„Mondtam neki, hogy hívjon csak Bohócnak. Majd, ha nagyobb lesz, rájön, hogy valójában az vagyok ”– mosolygott a színművész, aki szerint Franciska pontosan megértette, mire gondol.
„Mindig nagyokat kacag rajtam és mondja, hogy Bo, Bo. Igazi izgő-mozgó kislány. Olyannyira, hogy egy korábban látott mesedarab alatt lelkesen ugrált az első sor előtt Halász Judittal, míg a többi gyerek csendben hallgatott. Benne is bohócvér folyik! ”– büszkélkedett a színművész.
Költő, ha visszatér
Szilágyi Tibor Emlékszilánkok című verseskötetét 2009-ben jelentette meg. Ebben olvasható több szerelmes vers, amit a feleségének írt. Felmerül a kérdés, Franciska kapott-e már saját költeményt.
„Neki még nem írtam. A szülőknek már igen, de az nem publikus. Franciskának egyelőre meséket olvasok, főleg a képek érdeklik egyelőre. Ha eljön az idő, megpróbálok jobb szövegeket írni neki, mint amiket eddig” – ígérte Szilágyi Tibor.
