Both Zoltán: Az utolsó pillanatban kaptam el a kígyót...

Egyre többen tartanak otthon egzotikus „vadállatokat”, amivel nem is lenne gond, ha mindezt felelősen tennék. Persze ha így lenne, Both Zoltánnak is új hívatás után kellene néznie.

Addig kell, amíg cuki

„A gondot nem azok jelentik, akiknek engedélyük van veszélyes állat tartására, hanem azok, akik illegális úton szereznek be egzotikus élőlényeket” – mondta a Metropolnak Both Zoltán. „Több mint 20 éves tapasztalatom alapján egyre többen divatból tartanak állatot mindenféle szakmai tapasztalat nélkül, vagy anélkül, hogy utánaolvasnának. Néha azt sem tudják, milyen állatot vittek haza. Mutogatják az új szerzeményt, aztán vége a varázsnak, és ha megnő, elengedik a megunt jószágot. Azt gondolják, úgysem derül ki, honnan került oda”- nyilatkozta a szakember.

Kaland a tigrispitonnal

A hüllőszakértő egyik legnagyobb fogása egy tigrispiton volt.

„Kispesten egy templomkertben találtak egy három méteres tigrispitont. Azonnal a helyszínre vittek. Az utolsó pillanatban kaptam el a kígyót, így nem lett baj. De itt sem a kígyó volt a hibás, ő, mint ragadozó, csak táplálékhoz akart jutni. A hibás az, akitől meg tudott szökni” – hívta fel az eset kapcsán a figyelmet a vadállatbefogó.

A hazai édesvizek szörnyetege

A legtöbb esetben Both Zoltánt a veszélyes, akár csatornafedél nagyságot is elérő, mindenevő aligátorteknősökhöz riasztották. Ezek a pár ezer forintos állatok a 90-es évek engedély nélkül tartható nagy kedvencei voltak. Az elmúlt 6 évben 17 szabadon engedett példányt fogott be Zoltán a hazai édesvízi tavainkból, folyóinkból.

„Ezek a megvásárláskor gyufásdoboznyi nagyságú állatok megnőve elérhetik a 35 kilót is. Méltók a nevükhöz. Ráharapnak mindenre, és erős állkapcsukkal elharapják egy vastag partvis nyelét, de akár egy kisgyerek kezét is” – árulta el a vadállatbefogó.