Koncz Gábor most érezte meg először, mi az a félelem

Minden szükséges óvintézkedést betart Koncz Gábor. A Kossuth-díjas színművész nagyon várja már, hogy visszatérhessen az Újszínház színpadára, és ismét találkozhasson imádott közönségével. A koronavírus-járvány azonban az ő életét is megváltoztatta: eddigi élete során nem tartott soha semmitől, de ez a vélekedése mostanra megváltozott. – mesélte a művész a Metroponak.

„A félelem szó hiányzott a szótáramból egészen mostanáig, amikor egy láthatatlan ellenséggel, a koronavírussal állok szemben. Tehetetlennek érzem magam. Egészen mostanáig jól éreztem magam. Veszélyben vagyok, habár a koronavírus az én szervezetemet szerencsére nem támadta meg. Nem lehetek azonban teljesen biztos abban, hogy ez nem is fog bekövetkezni” – mondta Koncz Gábor, aki várja már, hogy megkapja a koronavírus elleni vakcinát.

„Regisztráltam az oltásra, és bízom benne, hogy hamarosan sorra kerülök, mert sok dolgom van még ebben az életben. Szeretnék színpadon játszani, átélni a művészet örömét, és minél több időt tölteni a feleségemmel, a lányaimmal és az unokáimmal. Szeretek élni, nagyon szeretek. Még akkor is, ha hiszek a reinkarnációban. Csak az a baj, hogy mire az ember megtalálja az életre a megoldást, már nincs ideje megélni. Soha semmi aranyat nem gyűjtöttem, nekem a zab volt az arany, amit az imádott lovaimnak adtam” – mondta a művész.

A színművész roppant büszke arra, hogy úgy tudott évtizedek óta sikeres színész maradni, hogy soha egyetlen botrány sem övezte a szakmai életét.

„Én az egész életemet tisztességben, becsületben éltem. Úgy éltem, ahogy helyesnek tartottam, bár a becsület ma már nem divat, de vannak, akiknek még fontos; idetartozom én is. Tudom, hogy idővel kamatozik. Egyszer egy nagy ember azt mondta nekem, hogy azt szereti bennem, hogy úgy őriztem meg a népszerűségemet, hogy semmilyen balhét nem csináltam. Nem kell szégyenkeznem, hogy ügynök voltam vagy részegen elütöttem valakit. Soha nem akartam, hogy mindenki szeressen! Milyen ember már az, akit mindenki szeret?! Semmilyen. Moliére azt mondta: Mindenki barátja nem barátom nekem. Én azért szerződtem az Újszínházhoz, mert ott a nemzeti érzés prioritást élvez”- írja a Metropol