tóth gabi
A Crocodile Juice Bar című album a zenekar saját bevallása szerint diszkográfiájuk eddigi legérettebb anyaga. A megjelenés előtt most újabb három dalt mutatnak meg róla.
Hazánk egyik legizgalmasabb zenekara immáron összesen hét dalt jelentetett meg hamarosan megjelenő harmadik nagylemezéről. A sort a tavaly egy animációs klippel együtt – melyet részben a frontember, Henri maga jegyzett – megjelent Demons on The Beach nyitotta, majd tavaly ősszel a nagy port kavart és számos elismerést bezsebelt FOMO című film betétdalához (Jeopardy) forgattak videót, amelyet nem mellesleg a FOMO stábja készített és a Magyar Klipszemlén díjat is nyertek vele. Ezt követte a film végefőcím dala, az egyszálgitáros, szívbemarkolóan szép és tiszta Coin in the Fountain. Henrit a FOMO filmzenéért Highlights of Hungary díjra is jelölték. Néhány hete pedig egy igazi forradalmi szerzemény, a koncerteken már sokat játszott közönségkedvenc A-aha jelent meg, amelyet most három vadonatúj szerzemény követ.
A Verve Verde a Crocodile Juice Bar második track-je, amely mind hangszerelésében, mint témájában ugyan eltér a Fran Palermotól megszokottól, hangulatában viszont azonnal felismerhetőek a zenekar védjegyei.
“Egy olcsó kis Casio orgonára felépülő dal, egy kevés hawaii gitárral és madárhangokkal kiegészülve. A dalszöveg Dávid zsoltárait idézi meg, a király eljövetelét ünnepli – szimbolikusan pedig a még ránk váró boldog időket élteti és azt várja türelmesen. Ezt a dalt teljes egészében otthon vettem fel, egyedül, a nappalimban, mondhatni home office módban, de még azelőtt, hogy mindenki otthonról dolgozott volna.”
Szintén Henri házistúdiójában (a basszust és a dobot kivéve) került rögzítésre a Vermilion Fish című dal, amiről így mesél:
“A dalszövegben zavaros álmaim néhány papírra vetett sora keveredik a szerelmi állapot azon korai fázisával, amikor az utcákat járva abban reménykedünk, hogy véletlenül belefutunk abba, akin folyton jár az eszünk. Úgy emlékszem, egy szokásos késő éjjeli inszomniás állapotban született a dallam ötlete, hűtőszekrény nyitogatás közben. Azok kreatív órák számomra.”
A harmadik új dal, az Under The Knife viszont a korábban megjelent A-aha címűhöz hasonlóan a londoni Toe Rag Studiosban került rögzítésre, amelynek különlegessége, hogy a ‘60-as 70-es évekből (az Abbey Road és BBC régi stúdióiból) fennmaradt technikákkal dolgoznak. Henri régi nagy álma vált valóra, hogy itt dolgozhattak. Ráadásul a Grammy-díjas Liam Watson volt segítségükre, aki olyan előadókkal dolgozott már, mint Jack White, a Tame Impala, a Metronomy, a Wolf Alice vagy a Temples. Az Under The Knife dallama pedig ismerős lehet – Henri zeneszerzőként ezt a dalt írta a Dalfutár című műsorba, amely végül egy teljesen más irányt vett. Ahogy elmondta, ezt egyáltalán nem bánja, de úgy érzi, ideje volt saját elképzelései szerint is megvalósítani.
“A dal szövegét Baltasar Gracián spanyol XVII. századi barokk prózaíró ihlette. Ő írta azt, hogy a férfi, amikor még húsz éves akkor egy páva, mikor harminc ,akkor egy oroszlán, mikor negyven, akkor egy teve, és így tovább. Ezen a szálon mentem tovább szövegileg. Személyiségfejlődés, változás, és az örök farkasszem a késsel, ami szimbolikusan foglal magába minden problémát és nehézséget ebben a dalszövegben.”
A zenekar harmadik nagylemeze tehát már tényleg a küszöbön van. Az április 4-re tervezett lemezbemutatót pedig szeptember 11-én pótolják az Akvárium Klubban.