tóth gabi
A pici budai lakásban még a színész jó barátja és ápolója él, aki lapunknak elárulta: volt végrendelete Pauditsnak, amelyben rá hagyta a 30 milliót érő lakását.
Paudits Béla élete utolsó éveiben gyakran emlegetett egy férfit, Jánost, akinek életrajzi könyvében is külön fejezetet szentelt, hiszen több mint 30 éven át éltek együtt. Megismerkedésükkor még a színész segítette az akkor 19 éves árva fiút, aki azzal hálálta meg a gondoskodást, hogy élete végéig mellette maradt. Akkor is gondozta, amikor 2018. június 13-án a végóráit élte. Nem véletlen, hogy Paudits több interjúban is egyetlen örököseként emlegette Jánost, annak ellenére, hogy mindenki tudta, a színésznek van egy lánya is, akivel a hírek szerint csak élete utolsó hónapjaiban békült ki.
Paudits vélhetően ezért dönthetett úgy, hogy teljesen kihagyja a lányát az örökségből. Ezzel gyakorlatilag ki akarta semmizni Emíliát, hogy nehogy ő legyen annak az aprócska II. kerületi lakásnak az örököse, amelyben a színész haláláig élt. Hosszú vitára lehet számítani, hiszen időközben előkerült a színész végrendelete, amit 20 éve helyezett közjegyzői letétbe, és amelyben állítólag egyetlen szót sem ejt a lányáról.
Lapunk megtalálta a műtőssegédként dolgozó Jánost, aki könnyek között vallott a színésszel közös életéről. A férfi mesélt arról a perről is, amit méltatlannak tart, hiszen állítja: ő hajlandó kifizetni az Emíliának járó köteles részt…
„Borzasztó ez a jogi hercehurca és szeretném, ha már vége lenne, de erre sajnos nem sok esélyt látok, mivel még a hagyatéki tárgyalás sem tudott lezárulni a per miatt. Olvastam több lapban, hogy nem került elő Béla végrendelete, de ez nem igaz! Csak arról van szó, hogy amikor Emília eljött a lakásba, mondván, hogy papírokra van szüksége ahhoz, hogy eltemesse az apját, egyszerűen nem találta. Pedig a végakarat létezik! Béla 20 évvel ezelőtt írta meg, és helyezte letétbe. Abban feketén fehéren le van írva, hogy én vagyok a kizárólagos örököse, hiszen Emília soha nem kereste őt, és nem tartották a kapcsolatot. Igaz, amikor Béla haldoklott, bejött a kórházba, de nem maradt mellette, mert valami fontosabb dolga akadt. Én voltam az, aki az utolsó percekben is fogtam Béla kezét…”
– mesélte könnyeivel küzdve János, aki a Ripost napilap szombati számában arról is mesélt, hogyan ismerkedett meg annak idején a legendás színésszel.