Így lesz szuperszexpóz a misszionárius: garantált a csúcsgyönyör

A misszionárius, mint szuperszexpóz? Sokan erre a gondolatra nemhogy legyintenek, de nevetnek is egy jót. Hiszen ez a legunalmasabb és legelcsépeltebb pozíció. Vagy mégse így lenne? Egy kis csavarral garantált orgazmust okoz a nőnek; igaz, abban a formájában már macskapózként szokták inkább emlegetni. Nem véletlen, hogy ha rangsorolni kell a pózokat, a nők ezt jelölik meg első helyen: ugyanis ez a szuperszexpóz a csiklót is célkeresztbe veszi.

Akárcsak a hagyományos misszionáriusnál, a nő itt is a hátára fekszik, a férfi pedig fölé hajol, és így hatol be. Ám maga az aktus korántsem hagyományos: ahelyett, hogy a pénisz ki-be járna a vaginából, a férfi szorosan a nőhöz simul, és akció közben hozzá dörgölőzik, mint egy szerelmes macska. Így a férfi szeméremcsontja egyenesen a csiklót izgatja; és így minden nő eljut a csúcsra. A szebbik nem tagjai között ugyanis sokan képtelenek a hüvelyi orgazmusra.

Bónuszként van egy olyan kellemes mellékhatása is, hogy a férfiasság lefelé céloz, így izgalmas, új területeket stimulál a vaginában. A nők nem csupán ezért imádják a macskapózt, hanem azért is, mert nagyon közel van hozzájuk a férfi. Ez a fajta intimitás pedig a hölgyekre rendkívül izgató hatással van, szeretik érezni a férfi minden porcikáját szeretkezés közben.

Annak ellenére, hogy egyszerűnek tűnik, a macskapóz igényel némi gyakorlást, hiszen egészen más ritmusban érkezik a gyönyör, mint a hagyományos misszionáriusnál. Akkor igazán élvezetes, ha a nő csípőjét megtámasztják közben egy kispárnával, és az sem mindegy, hogyan csigázza fel a nő vágyait a férfi. A lassú, érzéki előjáték felkészíti a csiklót a gyönyörre, de egy nő se fog tiltakozni, ha a férfi biztosra megy, és a nyelvével is kényezteti az érzékeny gyönyörpontot behatolás előtt. Macskapózban nem lehet gyorsan szeretkezni, a lassú, hosszan elnyújtott mozdulatok fokozzák legjobban a vágyat. Aztán, amikor már a nő teste beleremeg a kéjbe, fel lehet gyorsítani egy picit a dolgokat; a hatás garantáltan nem marad el…