tóth gabi
Vajon miért lépünk félre, ha tudjuk, mennyi bonyodalomhoz és fájdalomhoz vezethet? És vajon miért van az, hogy idõnként - akármilyen helytelen dolog is - mégis jobbá teszi a kapcsolatot egy kis kikacsintás? Hogy lehet az, hogy még a szexuális életed is felpezsdül tõle? Megmutatjuk a kendõzetlen igazságot.
Nincs olyan történelmi korszak, vagy olyan társadalom, ahol ne fordulna elő. Még ott is megtörténik, ahol a legszigorúbban tiltják. És tudod, mit? Mindenhol igyekeznek kegyes hazugságokkal elfedni az emberek a félrelépést, ám történelmi források és a jelen tapasztalatai is arról számolnak be, hogy egy-egy házasságon kívüli kaland a hitvesi ágyat is felforrósítja.
Az ösztöneink sajnos arra sarkallnak bennünket, hogy ha a monogám kapcsolat unalmassá válik, változatosságot keressünk – és ez egyaránt érvényes a nőkre és a férfiakra! Valamikor több millió éve őseink kettős stratégiát „dolgoztak ki” a hatékony szaporodásra: a monogámiát és az alkalmi hűtlenséget. Ma már persze nem a terhesség kedvéért csalunk, de ezek az ősi reflexek még mindig működnek – és néha bizony gondoskodnak is a genetikai változatosságról (elég belegondolni, hány gyermeknek nem az az apja, akit annak gondolnak).
A természetben ritkák a monogám fajok, az emlősöknek például mindössze 3 százaléka választ hosszú időre párt, és még ők is félrelépnek néha.
A szexuális értelemben vett monogámia nem más, mint a társadalom találmánya, épp ezért olyan nehéz néha ragaszkodni hozzá.
Ám ezért van az is, hogy a változatosság még a legmonogámabb kapcsolatokba is hoz valami felpezsdülést – leginkább akkor, ha nem derül ki, és nem lesz belőle botrány.
De akkor vajon van bármi remény a monogámiára? Természetesen! Csak nem érdemes azt gondolni, hogy a szerelem mágikusan felülírhatja évezredek evolúciós parancsait. A 21. század nagy kihívása épp az, hogy összhangba hozzuk ezt a két ellentétes erőt – ha pedig nem sikerül, akkor inkább profitáljunk belőle, ahelyett, hogy mindent tönkretennénk vele.