Hihetetlen részletek, ezt kérték az ország vezetői a kapitánytól

A Ripost tíz történettel eleveníti fel a 6:3-as magyar diadallal zárult csata előzményeit.

Sebes Gusztáv szövetségi kapitány a mérkőzés előzményeiről:

„Kiutaztam az európai labdarúgó kongresszusra, ahol megkeresett engem Stanley Rous, az angol szövetség főtitkára. Felvetette, hogy szeretnének játszani velünk egy meccset Londonban, ezzel szeretnék megünnepelni a szövetségük fennállásának 90. évfordulóját. Mire hazaértünk, a pályaudvaron azzal fogadtak a kollégáim, hogy muri van a meccs miatt, mert erre nem volt megbízatásom. Erre kifakadtam, hogy olimpiai bizottsági elnökként, és szövetségi kapitányként miért ne lenne? Ez egy megtiszteltetés, módunk van arra, hogy megmutassuk magunkat. Félóra múlva Rákosi Mátyás telefonált, és áthívott, azt mondta, Sebes elvtárs, maga nagyon önfejű, önállóan dolgozik. Azt feleltem, én megtiszteltetésnek vettem a meghívást, és érzem, miért minket választottak. Mi nyertük meg az 1952-es olimpiát, és szeretnének bizonyítani, hogy megverik az ötkarikás győztes magyarokat. Azt mondta, hát jó lesz vigyázni! Ez februárban történt, november 25-ig sokszor rettegtem, mert akkoriban voltak a koncepciós perek. Én a Baross téren laktam, és amikor éjszakánként megállt egy-egy autó az ablakom alatt, nem voltam nyugodt. Végül megnyertük a mérkőzést, és minden meg lett bocsájtva.”

A meccs előtt a Wembley Stadion paramétereit átmodellezték a Vasas pályára, hogy a magyar játékosok még jobban felkészüljenek a londoni körülményekre. Akkoriban nem Angyalföldön, hanem a Népligetben volt a klub sporttelepe. Sebes Gusztáv szövetségi kapitány széltében és hosszanti irányban is öt-öt méterrel bővítette a pályát, így a játékosok már Budapesten az angol viszonyok alapján játszottak.

Tíz nappal az Évszázad mérkőzése előtt, 1953. november 15-én az Aranycsapat Svédország ellen játszott Budapesten, és rendkívül gyenge teljesítményt nyújtott. Puskás Ferencék csak 2:2-re végeztek a skandináv riválissal. Sebes Gusztáv szövetségi kapitány a meccs előtt Londonban járt, kért néhány labdát az angoloktól, és ezek egyikével játszottak a svédek ellen. Puskás Ferenc később így emlékezett erre:

„Mint csapatkapitány, kértem Guszti bácsit a svédek elleni második félidőben, hogy hadd cseréljük ki a számunkra szokatlan angol labdát a miénkkel. De ő hajthatatlan maradt, azt mondta, meg kell szokni, hiszen tíz nap múlva Londonban is ilyennel játszunk majd.”

A labda annyira szokatlan volt, hogy Puskás még 11-est is hibázott a svédek ellen, de ez is belefért, minden az angolok elleni felkészülést szolgálta.

A svédek elleni meccset követően az Aranycsapat elindult Londonba. Útközben megálltak Párizsban, és felkészülési meccsen 13 gólt rúgtak a Club Olympique Billancourt-Renault csapatának.

Grosics Gyula Párizsban fejfájásra panaszkodott, úgy vélte, homloküreg-gyulladása van. Sebes Gusztáv arra kérte a csapatorvost, hogy gyorsan, a legnagyobb injekciós tűjével kezelje a kapust. Grosics a tű láttán jobban lett, és elmaradt a „műtét”...

Szepesi György riporternek írásos garanciát kellett adnia arról, hogy nyerni fog a csapat Angliában. Csak ennek fejében engedélyezték a meccs élő közvetítését a Magyar Rádióban.

Az angol szövetség nem engedte a Wembleyben edzeni a magyar válogatottat. Puskásék csupán egyszer, utcai ruhában és cipőben sétálhattak a pályán a mérkőzés előtt.

A londoni szállodában nem tudtak magyar konyhát biztosítani. Sebes Gusztáv megoldotta a problémát, talált Londonban egy cseh éttermet egy magyar szakáccsal, és megegyezett velük, hogy a válogatott naponta kétszer náluk eszik. Kizárólag magyaros ételeket.

Bő egy órával a meccs kezdése előtt már az öltözőben volt a magyar társaság. Máskor ilyenkor kisétáltak a gyepre, megnézték a pálya talaját, viccelődtek. Most nem. Mindenki csendben ült a helyén, s erősen koncentrált. Amikor az angol vezetők hívták a fiúkat a pályát szemrevételezni, Zakariás száraz humorát csillogtatva annyit mondott: „Melyik beteg akarja megnézni a műtőt az operáció előtt?”

Az angolok nevezték el az évszázad mérkőzésének az összecsapást. A lefújás után még a londoni közönség is megtapsolta a magyar játékosokat, akik az akkoriban megszokottnál gyorsabb labdarúgást játszottak, és 6:3-ra nyertek.

1953. november 25., Az évszázad mérkőzése

ANGLIA–MAGYARORSZÁG 3:6 (2:4)

London, Empire Stadium, Wembley, 105 000 néző. Vezette: Leo Horn (holland)

ANGLIA: Gil Merrick – Alf Ramsey, Harry Johnston, Bill Eckersley – Billy Wright, Jimmy Dickinson – Stanley Matthews, Ernie Taylor, Stan Mortensen, Jackie Sewell, George Robb. Szövetségi kapitány: Walter Winterbottom

MAGYARORSZÁG: Grosics Gyula (Gellér Sándor, 78.) – Buzánszky Jenő, Lóránt Gyula, Lantos Mihály – Bozsik József, Zakariás József – Budai László, Kocsis Sándor, Hidegkuti Nándor, Puskás Ferenc, Czibor Zoltán. Szövetségi kapitány: Sebes Gusztáv

Gólszerző: Sewell (14.), Mortensen (38.), Ramsey (57. – 11-esből), ill. Hidegkuti (1., 22., 53.), Puskás (25., 29.), Bozsik (50.)