Megrendítő szavak az FTC elnökétől: így emlékezett az életeket mentő Tóth-Potya Istvánról

Tóth-Potya István nevével bővült a lista a Wallenberg Emlékpark márványtábláján – az 1945-ben kivégzett tréner érdemeit az FTC és a Mazsihisz közösen idézte fel. A Dohány utcai zsinagóga mögött, a Wallenberg Emlékparkban tartott eseményen a Dallam csoport tagjaként az ellenállási mozgalomban részt vevő, 53 évesen mártírhalált halt sportember nevével egészítették ki az embermentők márványtábláján szereplő listát. A családot Tóth István unoka, valamint Tóth Krisztina és Tóth István dédunoka képviselte.

„A sport mindenre megtanít – kezdte megemlékezését Kubatov Gábor, az FTC elnöke. – Arra is, amit nem tanítanak meg a szülők, amit nem lehet megtanulni az iskolában. Megtanít arra, hogy a pályán nem számít, kik a szüleid, honnan jöttél, mekkora településről, mi az anyanyelved, milyen a bőrszíned, a vallásod – a küzdelemre fel kell készülnöd testben, fejben, lélekben. Tudni kell segíteni a gyengét, és ha majd támogatásra szorulsz, ugyanúgy számíthatsz te is a másikra. Megtanít a fair playre, a nagyvonalúságra, a tisztességes versenyre. Arra is, hogy mindent megtenni a győzelemért nem lehet. Itt állunk Tóth-Potya István emléktáblájánál, aki azt tette, amit a szíve diktált, segítette a gyengéket minden megengedett eszközzel. És abban a helyzetben a minden volt a megengedett. A hamis papírok, menlevelek gyártása, mások bátor megmentése, élete kockáztatásával is. A Gestapo 27 769 nappal ezelőtt ítélet nélkül kivégezte. Akkor nem hoztak ítéletet – ma viszont ítéletet mondunk.”

Heisler András, a Mazsihisz elnöke pedig elondta: a Ferencvárost egy ideig a világháború alatt is irányító Tóth-Potya István bátor és titkos tevékenységével életeket mentett – mások mellett például Gobbi Hildáét és a Latabár testvérekét –, mielőtt 1944 decemberében letartóztatták, és börtönbe vetették.

A megemlékezésen beszédet mondott továbbá Yacov Hadas-Handelsman, Izrael budapesti nagykövete, Tóth-Potya István pályafutását és életét Szegedi Péter sporttörténész elevenítette fel, majd az ősi Fradi-szurkolóként az Üllői úti politikai hangulat változásait a Kinizsi-korszak óta megélő Kardos Péter főrabbi gyászimája vezette fel a márványtábla leleplezését.