Létrehozva: 2018.12.27.

Vallott a legendás magyar sportriporter, ezért adta fel pályafutását

"Nincs szánalmasabb annál, ha az ember csalhatatlannak érzi magát, de ezt nem ismeri el." Azóta inkább magánéletére koncentrál.

Vass István Zoltán tízéves volt, amikor 1952-ben, Helsinkiben olimpiai aranyérmet nyert a magyar labdarúgó-válogatott. Különösebben nem lelkesedett a fociért, de édesapját átkísérte a szomszéd fűszereshez – ott volt rádió –, és együtt szurkolták ki Puskásék győzelmét. Nem igazán értette, miért kiabál a bácsi a dobozban, viszont kíváncsi volt arra, hogy a hang (Szepesi György) ott van-e a stadionban - írja a Bors.

"Igen, ott áll a pálya szélén, mondta apám" – emlékezett Vass István Zoltán. "Mivel nagyon szerettem kirándulni, utazni és a beszéd sem esett nehezemre, kijelentettem, ha nagy leszek, én is a rádióban akarok beszélni. Milyen érdekes, pontosan húsz év elteltével, a müncheni olimpián együtt dolgoztam Szepesi Györggyel."

Elmondása szerint a Tiszán innen, Dunán túl című vetélkedőben volt először mikrofon a kezében. A feladata annyi volt, hogy készítsen riportot egy juhásszal. Bevallotta: elképesztően gyengére sikeredett a beszélgetés, a csapata mégis továbbjutott. A következő feladat már közelebb állt a sporthoz, osztrák fociszurkolókkal készített riportot, németül. Ezt hallotta meg a rádió gyártásvezetője, és javasolta: jelentkezzen a rádió személyzeti osztályán.

"Behívtak meghallgatásra, számomra is meglepetés volt, hogy megfeleltem. Így lettem 1967. márciusától a Magyar Rádió szegedi stúdiójának munkatársa. Jó éle­tem volt, kocsi, szolgálati lakás, kötetlen munkaidő, és mégis négy esztendő múlva továbbléptem. Kihagyhatatlan ajánlatot kaptam Budapestről, a rádió sportosztályáról. Azt tudni kell, akkoriban, aki élt és mozgott, a sportosztályon akart dolgoz­ni. Mondtam is az engem féltőknek: kockázat nélkül nincs győzelem, kétszer biztosan nem hívnak Pestre, most megyek vagy soha."

Felköltözött a fővárosba. Alig várta, hogy kezdődjön a labdarúgó-bajnokság, és ott állhasson a pálya szélén, bekapcsolódva a legendás körkapcsolásos közvetítésekbe. A focisták szerették, megesett, hogy a bemelegítés alatt még a játékba is bevették. Nyáron izzadt a levegőtlen, télen fagyoskodott a fűtetlen riporteri állásokban, mégsem cserélt volna senkivel.

Vass István Zoltán azonban letette a mikrofont, legalábbis sportriporterként már nem szórakoztat bennünket. Vidéki házában él a párjával.

"Akkor kell abbahagyni, amikor már nem vagy biztos magadban. Nincs szánalmasabb annál, ha az ember csalhatatlannak érzi magát, de ezt nem ismeri el. Nos, én önszántamból léptem ki a reflektorfényből 2005. szeptemberében. Elégedett vagyok, mert olyan társam van, akivel boldogan élhetek, és 76 évesen, már nyugdíjasként ugyan, de rendszeresen dolgozom az egyik rádió stúdiójában."

Iratkozzon fel a Ripost hírlevelére!
Sztár, közélet, életmód... a legjobb cikkeink első kézből!
Ingatlanbazar.hu - Gyors. Okos. Országos
-

További cikkek