"Szinte hallom, ahogy szurkolnak" - sírva mesélt a családjáról az Exatlon nagypapája

"Mindig a családomra gondolok..." - kezdte a lapunknak adott interjúban az Exatlon All Star nagypapája, Kása András. A Kihívók versenyzője az első évadban már bebizonyította, hogy bizony van keresnivalója a játékban, akkor egy sérülés miatt kellett végül búcsúznia. Most újra megpróbálja felvenni a versenyt a Bajnokokkal és a fiatalabb csapattársaival, hogy ezúttal a végig menetelhessen.

Andrisnak azonban nincs könnyű dolga, hiszen a szerettei hiánya rettenetesen megviseli őt. Bár minden alkalommal belőlük merít erőt, a Ripostnak elárulta: amikor nincs verseny,  sokszor úgy érzi, menne haza a családjához.

Mindig a családomra gondolok, de amikor vége van a versenynek, akkor sokkal nehezebb, mint a futamok alatt. A verseny közben inkább az van bennem, hogy mosolyogni látom őket, benne vannak a szívemben, szinte hallom, ahogy szurkolnak, olyan, mintha ott lennének mellettem. Amikor hazamegyünk, akkor nehezebb, mert sokszor úgy érzem, mennék haza hozzájuk, de természetesen szeretnék a végéig bent maradni és küzdeni - mondta a Kihívó, aki azt a bensőséges pillanatot is megosztotta velünk, ahogy a családjától búcsúzott a kiutazása előtt. Az emlékek annyira meghatották, hogy el is sírta magát közben. 

"Nagyon szép volt a búcsú. Minden gyermekem énekelt nekem egy dalt közösen, összeálltak a lányok. A páromtól kaptam egy karkötőt. Nagyon megható volt. Még mindig hallom a dalt a fejemben. Amikor beszélek róluk, sokkal nehezebb, mert élénkebbek az emlékek és nagyon érzem a hiányukat."

A végéig akar menni

Andris úgy érzi, már most túlszárnyalta az első évados teljesítményét, ez pedig óriási erőt ad számára. Ahogy a csapata támogatása is.

Nem tartom magam esélytelennek, hogy zakatoljak tovább a csapattal. Nagyon hálás vagyok a csapatnak, sokat segítenek nekem, buzdítanak. Próbálom mindig a legjobb formámat hozni és úgy menni a pályán, hogy minél tovább jussak a versenyben. Célok vannak, úgyhogy még küzdök. Úgy érzem, eddig magamnak okoztam a legtöbb meglepetést, hiszen túlszárnyaltam az első évados teljesítményemet, amire nagyon büszke vagyok és remélem, a családom is büszke rám. De úgy érzem, még maradnom kell, még itt a helyem.