Csak szeretetből üvölt a Séfek séfe mesterszakácsa

Feltehetően a Séfek séfe idei szériájának versenyzői is mind egyetértenek abban, hogy a műsor doyenjének számító Vomberg Frigyes az, aki a legszigorúbb fegyelmet várja el a konyhában. Persze, hallottuk már magából kikelve ordítani Wolf Andrást és Krausz Gábort is, de ha Fricinél szakad el a cérna, még a légy is leszáll és még a stábtagok is elmormolnak egy imát. Ugyanakkor, ha az éktelen kiabálás közben megfigyeljük Frigyes arcát, láthatjuk, hogy a szemében közben is ott bujkál az a szeretetteljes csibészség, ami egyébként jellemzi őt a mindennapokban.

„Meglehet, hogy én vagyok az a séf, aki a leginkább hordozza magában az úgynevezett régi iskolát, vagyis én vagyok az, aki a leginkább igyekszik fenntartani a katonás rendet és hierarchiát a konyhában, de egyébként András és még Gábor is ebben a rendszerben nevelkedett és ők is ezt adják tovább. Ugyanakkor fontos tudni, hogy egy-egy ilyen kitörés mögött nem munkál semmilyen harag, és soha nem személynek, csak a szituációnak szól. A konyhában alapvetően szeretjük egymást és nem is működne másképpen” - kezdte a Ripost-nak Vomberg Frigyes.

„Egy laikus számára úgy tűnhet, hogy borzalmas hangulat uralkodik egy konyhán, de ez koránt sincs így. Egy összeszokott csapatban komoly és szoros barátságok vannak, ami akkor is igaz, ha időnként összepattan az ember a kollégáival. Egy ilyen kiabálás egy percig tart, majd elsimulnak a dolgok és a műszak után együtt sörözünk. Nem bántok én senkit, csupán egy cél vezérel, az pedig nem más, mint hogy a folyamat végén lévő vendég boldogan és elégedetten távozzon az étteremből. Csak ez a lényeg és nekem vezetőként ezt az eredményt ki kell hajtanom a kollégáimból. A főnök én vagyok, de az embereim visznek a hátukon”- magyarázta a séf.

„A Séfek séfébe nemcsak bizonyítani jöttek a versenyzők, hanem a tíz millió forint nyereményért is. Nos, ezt az összeget nem adják ingyen. Az csak a legjobbnak jár. Nem tudhatjuk, ki az, aki megérdemli majd a végső győzelmet, de az biztos, hogy nekem, nekünk az a feladatunk, hogy kihajtsuk a győzelmet abból, aki alkalmas rá. Ez pedig nem megy simogatással!”- mondta Vomberg Frigyes, aki már fiatal szakácsként megtanulta, hogy egy konyhában nincs helye az érzékenységnek.

„Az a helyzet, hogy néhány mesterem arca még ma is úgy lebeg felettem egy-egy nap végén, mint ahogyan egy jedi sziluettje a padavanja felett. Szinte hallom, ahogy megkérdezik, úgy főztél ma, hogy minden vendéged elégedetten távozott? És persze minden nap eszembe jut az a nap is, amikor a séfem megkóstolta az ételt, amit aznap rám bízott, majd közölte, hogy fogjam a lábost és öntsem a tartalmát a csatornába. Ezt persze nem urizáló jó modorban tette, hogy finoman fogalmazzak. Még ma is érzem a tarkómon a szánakozó pillantásokat, amiket addig kaptam, amíg elkullogtam a csatornáig” - idézte fel a TV2 gasztroreality-jének séfje.