„Azt akarta, hogy boldogok legyenek az emberek” – meglepő titkok Ennio Morriconéról

Több szállal is kötődik Magyarországhoz a hétfő hajnalban elhunyt legendás zeneszerző, Ennio Morricone. Amellett, hogy többször is járt hazánkban, mindenkinek büszkén mesélte, hogy egyszer sikerült Polgár Judittal játszania egy sakkpartit.

Ezen felül pedig Koltai Lajossal több filmen is együtt dolgoztak, így nem is volt kérdés számára, elvállalja-e a Sorstalanságot.

Koltai Lajos még 2016-ban adott interjújában elmesélte, amikor először meglátta Az óceánjáró zongorista legendája forgatásán, azt hitte, hogy „a főkönyvelő jött meglátogatni a stábot. Szigorú matematikatanár külseje volt”.

„Több filmet is készítettünk együtt, a Zongorista legendáján kívül a Malénát is, és mindig összetartott minket, hogy mi képviseltük ezekben a filmekben a vizualitást, a költészetet és a lelket. Aztán amikor jött a Sorstalanság, azonnal őt kértem fel. És az első szava az volt, hogy „a Lajosnak? Hát persze”. Elmondta, hogy számára ez természetes, mert már régóta össze vagyunk kötve. Olvasta is a regényt, kedvelte. Az első találkozásunkkor a felkérés után főleg erről és Kertész Imréről kérdezgetett” – mesélte Koltai.

Igazán meglepő volt számára, hogy Morricone arról is kifaggatta, milyen hangszereket kedvel és mire is gondolt a rendező. ”Azt mondta, hogy ha valamelyik hangszer ellenemre van, akkor az egyszerűen nem fog megszólalni a dalokban. Mert neki az a lényeg, hogy nekem tetsszen. És ez így volt az első összeülések után is. Mindig azt mondta, addig nem tud hazamenni boldogan, amíg azt nem mondom, elégedett vagyok.

Úgy fogalmazott, hogy ő engem szolgál. És ez a fantasztikus. Hogy egy ilyen nagyságú ember erre figyel. Hogy azt akarja, hogy boldogok legyenek, akikkel együtt dolgozik„.

Végül Morricone leült a zongorához és mutatott valamit, ami éppen a fejében volt. Miután Koltai Lajost lenyűgözte a rögtönzéssel, bevonult a külön szobájába és leírta, amit előtte játszott.

”Úgy komponált, hogy odaült a zongorához, és még csak közeledett a keze a klaviatúrához, amikor odafordult hozzánk, hogy esküszik, még nem tudja, mit fog játszani. De mire leért a keze, már tudta. És megszólalt valami, ami tökéletesen szép volt.„

Koltai Lajos azt is mondta, hogy a Sorstalanságot egy másik zenére kezdte el vágni, amit félve mutatott meg Morriconénak. Mindenki azt mondta, hogy meg fog sértődni és véget vet a munkakapcsolatnak. De nem ez történt.

”Felismerte, hogy egy tehetség, aki azt a zenét szerezte. Azt mondta nekem, egész éjjel nem fog aludni, de szerez nekem egy zenét, ami tízszer jobb lesz, mint az, amit neki mutattam. És ebből született meg a film zenéje. Egyet írt éjfélkor, egyet hajnal ötkor. Reggel annyira izgatott volt, hogy a lifttől a zongoráig már maga után rángatott, hogy végre megmutathassa. Amikor meghallottam, tudtam, hogy ez az. És akkor csak odafordult hozzám és a lehető legtermészetesebben azt mondta: hát megígértem, nem?„ – mesélte Koltai.

Ennio Morricone kezdeményezte, hogy a Sorstalanság zenéjét itt, Magyarországon vegyék fel. Egy kikötése volt: a szólistákat és saját hangmérnökét is hozni akarta. A hangmérnökéhez nagyon ragaszkodik, mindent együtt csinálnak, és Morricone többször megjegyezte már, hogy talán már jobban ért a hangokhoz, mint ő maga. Együtt faragják a hangokat. Morricone csak annyit mond, hogy itt egy negyed hang kellene csak, és a hangmérnök megcsinálja.

”A zenekar már várt rá, és már zúgolódni kezdtek, hogy mi az, hogy még nincsenek kiosztva a kották és így nem tudják, mit kell játszaniuk. Erre bejött Morricone egy ládával és azt mondta, neki egyáltalán nincs szüksége arra, hogy a zenészek előre tanulmányozzák a kottát, mert akkor saját elképzeléseik lesznek arról, hogyan akarják eljátszani. De neki az kellett, hogy mindenki úgy játsszon, ahogy ő int, ahogy ő dirigál. És mindenki készséggel követte is. Mert egyszerűen lenyűgöző dolgokba vezette be őket„.

Morricone ötlete volt az is, hogy cimbalom szólaljon meg a filmben. Szerinte egy magyar filmbe magyar hangszerek is kellenek. ”Egy magyar hölgy játszotta a dallamot és remegett a Maestro miatt, aki ott állt a feje tetején és hajtotta, hogy minden ütem, minden mozdulat a helyén legyen„.