Gyermekként elefánttal játszott a TV2 zsűritagja

Richter József az ország legnagyobb és legpatinásabb utazó cirkuszának igazgatója, aki irigylésre méltó, ugyanakkor nehéz életbe csöppent bele már születésekor.

Lapunk abban a szerencsében részesült, hogy saját terepén, a Magyar Nemzeti Cirkusz téli szállásán látogathatta meg minden idők legfiatalabb cirkuszigazgatóját. A mindössze 26 éves, többszörösen díjazott artistaművész megmutatta a keze alatt cseperedett állatpark tagjait, miközben regénybe illő életéről mesélt. Azt előre leszögezzük, hogy a jóképű fickó nem szingli, hiszen két éve feleségül vette kedvesét, aki szintén artista, így mindenhová együtt utazik az ország-világot járó Józseffel.

%RIPOST%: Egy átlagos kisfiú kutyát vagy cicát kér a Jézuskától, de gondolom, nálatok ez szóba sem került…

Richter József: Jól látod. Beleszületni egy hetedik generációs cirkuszos családba elég nagy kiváltság, és persze, nekem már gyerekként is feltűnt, hogy nagyon nem átlagos életet él a családunk. Míg más gyerkőcök cicával vagy kutyával játszottak otthon, én kiselefántokkal, zsiráfokkal, tevékkel, lámákkal ütöttem el az időt.

%RIPOST%: Innen valószínűleg nem is kérdés a pályaválasztás…

R.J.: Tévedés, a szüleim nem erőltettek rám semmit, hagyták, hogy a magam útját járjam.

Nem is ebbe az irányba indultam eredetileg.

Tizenkét évesen elkezdtem versenyszerűen teniszezni, és úgy gondoltam, én nem cirkuszos leszek. Négy éven át teljesen hétköznapi életet éltem. Budapesten laktam, iskolába jártam és sportoltam. Aztán valahogy mégis visszakeveredtem a dologba. Mondjuk úgy, hogy a vér tényleg nem válik vízzé…

%RIPOST%: Mi vonzott vissza?

R.J.: Ez a hathektáros terület… No, és persze az a semmivel nem összehasonlítható szabadságérzés, amit a cirkusz adni tud az embernek. Hírből sem ismerem a monotonitást, miközben huszonhat éves koromra szó szerint a fél világot bejártam. Ez nem munka, inkább hívatás. Nem ismerem a nyolcórás munkarendet, mert mi itt 24 órában élünk, dolgozunk és tulajdonképpen együtt lélegzünk az állatainkkal, akik a kollégáink, barátaink és persze családtagjaink lettek az évek során. Sokan közülük a kezeim közt születtek.

Ezt a csomagot, nem cserélném el semmiért!

%RIPOST%: Tényleg irigylésre méltó életforma ez, de a magánéletre is jó hatással van?

R.J.: Nagyon nem lenne, ha nem volnék ebben a tekintetben is pokoli szerencsés. Egy évben nyolc hónapot vagyunk úton, így szóba sem jöhetett, hogy a civil életből válasszak párt. Hálás vagyok a sorsnak, hogy megismertem Merrylut, hiszen ő is cirkuszos családba született, és természetesen együtt dolgozunk a háttérben és a manézsban is. Sejtem a következő kérdést, fel se tedd! Gondolkodunk a gyermekvállaláson, de azért még nincs itt az ideje, hiszen mindketten a karrierünk csúcsán járunk artistaként, és az életformánk azért nem teljesen optimális egy babának, még akkor sem, ha a lakókocsink talán még jobb is, mint egy átlagos városi otthon. Van ugyan egy házunk itt Szadán, de kis túlzással, oda se találnék. A családunk így is hatalmas, hiszen a cirkusz tényleg egy nagy család. Ha utazunk, hetvenen megyünk, és a karavánunk egy kilométer hosszú…

%RIPOST%: Mesélj, kérlek az általad létrehozott petícióról!

R. J.: Reméltem, hogy szó esik erről. Sajnos valóban sok olyan vándorcirkusz és kőcirkusz van a világon, ahol bőven találni kifogásolható tartás- és idomításmódokat, ezek ellen pedig fel kell lépni. De, ahogy itt is láthatod, hat hektáron élnek szabadon az állataink, akik jól érzik magukat. Mi szeretettel és jutalmazással idomítunk, és soha nem alkalmazunk fenyítést. Az itt élő állatok közül több faj is szaporodott már nálunk, ami nem jellemző az olyan állatokra, akik rabnak érzik magukat. Egyébként a cirkusz oldalán megtalálható a petíció, amit mi indítottunk. Abban éppen azt szorgalmazzuk, hogy törvényileg tegyenek különbséget cirkusz és cirkusz között az állattartás tekintetében.

%RIPOST%: Láthatóan nagyon élvezed péntekenként a Csak show és más semmi élőadásait…

R.J.: Igen! Nem is sokat gondolkodtam, hiszen egyrészt remek móka, másrészt jó lehetőség számomra, hogy népszerűsítsem a cirkusz világát. Mondják, hogy kicsit szigorú vagyok, de én tényleg szakmai szemmel figyelem az egyébként elképesztő teljesítményeket, és hát a cirkuszba kell a szigor és a fegyelem, mivel egy rossz mozdulat is végzetes lehet. Egyébként meg kell mondjam, hogy Szandi teljesítményétől le vagyok nyűgözve.

Neki igazi érzéke és képességei vannak az akrobatikus levegőszámokhoz.

Ajánlottam is neki egy szerződést, és nem is vicceltem. Tényleg remélem, hogy a jövőben össze tudunk rakni egy közös produkciót!