Exkluzív interjú a Testről és lélekről egyik producerével!

Hétfő hajnalban kiderül, hogy idén is magyar film kapja-e az Oscar-díjat. Enyedi Ildikó Testről és lélekről című alkotása nemzetközi szinten mozgatta meg az embereket, a szakértők szerint nagy az esély rá, hogy a mű elnyeri az Amerikai Filmművészetek és Filmtudományok Akadémiájának díját. A film kulisszatitkairól és az ezzel kapcsolatos érzésekről beszélgettünk Mécs Mónikával, a mű egyik producerével.

%RIPOST%: Ha visszaemlékezik a forgatások időszakára, melyek a legszebb emlékei?

Mécs Mónika: A forgatás alatt voltak megszentelt pillanatok, amikor azt éreztük, hogy valami nagyszerű kerekedhet ki abból, amit csinálunk. Voltak olyan jelenetek, amikor úgy tűnt, mintha egy angyal szállt volna a kamera fölé. Annyira erős volt ott a kamera mellett is érzékelni egy-egy jelenetet, hogy bizony volt olyan, hogy könny szökött a szemembe, annyira hiteles és átélhető volt a cselekmény ott a szettben is.

%RIPOST%: Tehát már akkor érezték, hogy ez valami, az eddigiektől eltérő, grandiózus méretű dolog lesz?

M.M.: Az ember minden filmkészítés alkalmával szeretné hinni, hogy valami nagyon szép és jó dolgot tesz le az asztalra, de tény, hogy ez a forgatás más volt, mint a többi. Ebben az esetben azt lehetett érezni, hogy ebben annyi finomság és szépség van, hogy ha jól dolgozunk, akkor ebből valami nagyon szép dolog kerekedhet. Erre voltak jelek.

%RIPOST%: Mire gondol pontosan?

M.M.: A forgatókönyv annyira jó volt, hogy nem lehetett letenni! Sokszor előfordul, hogy ha az ember olvas, akkor leteszi az olvasnivalót egy időre, kimegy, iszik egy pohár vizet, de itt erről szó sem volt! Egy ültő helyemben olvastam végig az egészet, és nagyon megérintett. Azt éreztem, hogy egy irodalmi mestermunkát tartok a kezemben. Enyedi Ildikó eleve nagyon szépen, irodalmian ír. Minden anyag, amit letesz, az nagyon míves.

%RIPOST%: Mióta ismerik egymást Enyedi Ildikóval, mi volt az első benyomása a forgatókönyvről?

M.M.: Ez volt az első filmem vele, de azt fontos megemlíteni, hogy hárman vagyunk producerek, Mesterházy Ernő, Muhi András és én. Annak idején – közel tíz évvel ezelőtt – ezt a forgatókönyvet Muhi Andrásnak mutatta be először. Õ szintén rögtön beleszeretett a történetbe, ám az akkori helyzet nem kedvezett annak, hogy ez a film elkészüljön, mert a Mozgókép Közalapítvány megszűnt. Várni kellett, hogy létrejöjjön a későbbi Filmalap, amikor pedig ez megtörtént, producertársaimmal együtt pályáztunk ezzel a forgatókönyvvel.

%RIPOST%: Kijelenthetjük, hogy ez egy igencsak hosszú folyamat volt…

M.M.: Igen, mindenképpen. Hiszen ez a forgatókönyv átvészelte azt a pár évet is, amikor nem volt magyar film, mert nem volt rá pénz. A Filmalapnál végül csak finomhangolást végeztek a forgatókönyvön, de az alapművön nem változtattak. Ez a filmünk rövid története.

%RIPOST%: Borbély Alexandra talán a legjobb döntés volt erre a szerepre. Ön hogyan vélekedett róla a castingok során?

M.M.: Szandrát eredetileg a pszichológus szerepére castingoltuk. Mindig nagyon nehéz döntés, hogy kire bízzuk a főszerepet. Úgy gondolom, talán ehhez kell valamiféle hatodik érzék, hogy az ember meglássa valakiben a lehetőséget. Végül Ildikó döntött Szandra mellett, már akkor tudta, hogy a szerepre ő a legalkalmasabb színésznő.

%RIPOST%: Pedig első látásra nem sok egyezőséget találunk Mária és az őt megformáló Alexandra között.

M.M.: Alexandra egy nagyon szép, ha szabad így fogalmaznom, szexi nő. Nagyon vissza kellett vennie a kisugárzásából, hiszen egy olyan karaktert kellett eljátszania, aki majdhogynem autisztikus módon viselkedik. Az egyik kihívás mindenképpen az volt, hogy ez a nőies tekintet, kisugárzás teljesen eltűnjön. Ez volt a bravúros, hogy ezt a szerep kedvéért ki tudta magából ölni.

%RIPOST%: A sikerhez talán mindig szükség van némi szerencsére is. Mennyire hisz a sorsszerűségben?

M.M.: Abban hiszek, hogy rengeteg összetevő kell ahhoz, hogy egy ilyen film befusson. Sajnos rengeteg jó film a süllyesztőbe kerül, és nem kapja meg azt az ismertséget, amit megérdemelt volna. Hiszek abban is, hogy jó időben, jó helyen kell lenni: éppen abban az évben hívnak meg arra a filmfesztiválra, éppen akkor olyan a mezőny, hogy ki lehet tűnni, épp akkor van olyan zsűri, aki felfigyel rád… Hiszek a szerencsében és a sorsszerűségben. Biztos vagyok abban, hogy ennek a filmnek ezzel a csapattal és most kellett elkészülnie, nem pedig mondjuk, öt évvel ezelőtt.

%RIPOST%: Ha elnyerik az Oscar-díjat, mit gondol, miben változik majd az élete?

M.M.: Bízom benne, hogy semmiben! (nevet) Komolyra fordítva a szót ez mindannyiunk szakmai előmenetelére még nagyobb hatással lesz, mint eddig. Ha netán megkapnánk az Oscart, akkor fölkerülne az i-re a pont. A filmkészítők ázsiója is megemelkedik, és könnyebb lesz majd újabb filmeket összegrundolni. Nagyon kell örülni, meg kell ünnepelni, és be kell építeni a sikert az életünkbe. De a helyén kell kezelni: menni kell tovább és csinálni a dolgunkat.