Régi mozdonyával búcsúztatták a vasutast

Robbantak az interneten a videók, amiken a nyugdíjba vonuló Mészáros Lajos mozdonyvezetőt búcsúztatják a kollégái, barátai. Lapunk megkereste az ünnepeltet, aki még 1980-ban tette le a vizsgát, és 38 éven át utasok millióit szállította az országban.

"Amikor az utolsó szolgálati napomon megjöttem, már sejtettem valamit, hiszen az a mozdony várt rám, amelyikkel korábban évekig jártam. Elintézték a barátaim, a vezénylés azt mondta nekik:

ha Mészáros Lajosnak kell a mozdony, akkor ott is lesz!"

– meséli a férfi, akire legendaként tekintenek a vasutasok. – Nekem a legnagyobb örömöt mindig az jelentette, ha menetrend szerint megálltam az állomáson. Ilyenkor a mozdonyvezető áll az ablakban, és nézi az utasokat… Néhányuk megköszönte a munkámat, de a többségnek ez természetes. Néha elgondolom, mi lenne, ha jattot is adnának, mint a taxisoknak… ha mindenkitől csak öt forintot kaptam volna, most jó gazdag lennék!

A mozdonyvezető legszörnyűbb élménye, amikor elgázol valakit. Ez Lajossal pályafutása alatt háromszor fordult elő.

"Mindegyik esetre pontosan emlékszem" – meséli. "Az egyikük öngyilkos lett, egy lány bedrogozva került a vonat alá, tavaly pedig egy részeg lépett a vonatom elé. Volt egy negyedik baleset is, amikor valaki indulás után leugrott a vonatról, és a kerék levágta a lábát. Mindegyik megrázott, üvöltöttem a mozdonyban, de később feldolgoztam, mert tudtam, hogy lehetetlen volt megakadályozni, nem vagyok hibás.

Az utolsó munkanapján régi, szeretett mozdonyára ülhetett fel, de ez nem minden.

"A Nyugati pályaudvarhoz kijött elém az idősebb lányom, és lejátszotta nekem, hogy Bochkor Gáborék felolvastak egy engem köszöntő sms-t a reggeli műsorukban. Na, akkor elkapott a sírás" – meséli Mészáros Lajos. "Nyíregyházára menet egyre több ismerős, családtag szállt fel. Cegléden a legidősebb gyermekem és a volt nejem, Szolnokon egy barátnőm jött ki a peronra. Püspökladányban három menetirányító, majd Debrecenben tíz mozdonyvezető kolléga csatlakozott, így robogtunk be a nyíregyházi állomásra. Amikor befordultam a célegyenesbe, és megláttam a tömeget, megint elöntötte a könny a szememet.

A veterán mozdonyvezető azt tervezi, nyugdíjas éveiben több időt tölt a családjával, és végre több alkalma lesz szenvedélyére: imád horgászni, nézni a vizet, várni a kapást. Csak a mozdony… az fog hiányozni!