tóth gabi
Szörényi Levente interjút adott a Mandiner hetilapban, amelyben keményen kifejtette véleményét Bródy Jánosról. Hogy miért érezte helyénvalónak megszólalni? És miért szégyenkezik mind a mai napig Bródy miatt? Minderről őszintén beszélt.
Az Illés és a Fonográf zenekar egykori énekes-gitárosa nem akármilyen interjút adott a Mandiner hetilapnak. Szörényi Levente igazi gyomrost küldött be Bródy Jánosnak, amikor kijelentette: szégyent hozott magára és az István, a királyra is.
A tabudöntögető interjúban Szörényi a Színház- és Filmművészeti Egyetem körül kialakult hisztériáról is beszél, amit az 1990-es SZDSZ-es taxiblokádhoz hasonlít. A zenész nem érti, Bródy miért állt be a sorba és miért írt felvonulási indulót a tüntető, barikádozó hallgatóknak.
„Sajnos Bródy akcionizmusát, amelyről képtelen még hetvennégy évesen is leszokni, nem tudom védelmembe venni” – jelenti ki Szörényi.
„Szégyent hozott magára ezzel és a partizánkodó szerepvállalással.(...) Hosszú ideje magasról tesz az én szerzőtársi érzékenységemre, ezzel akarva-akaratlanul is felhatalmaz arra, hogy kimondjam: helyette is szégyenkezem. (...) Közös a kiterjedt életművünk jó része, és Bródy ennek hitelét kockáztatja – beleértve az István, a királyt.”
- jelentette ki Szörényi.
A nagyinterjúban nem csak aktuális, hanem egy múltbeli témáról is szót ejt. Szörényitől megkérdezik, mit tud arról az 1981-es Tatán rendezett zenészkonferencia jegyzőkönyvről, amelyben Bródy elhatárolódik az alternatív zenekaroktól és hitet tesz a hírhedt kommunista művelődési miniszterhelyettesnek, Tóth Dezsőnek és Lendvai Ildikónak, a KISZ KB kulturális osztályvezetőjének.
„Nem csodálkozom, hogy ez a jegyzőkönyv most válik közismertté. Bródy az SZFE-s szerepvállalással eddig nem látott mélységekbe »pengette le« magát, ez pedig kiváltja az emberekből, hogy visszafelé is tekintsenek, keressék az okokat. A dokumentum hiteles. Ott ültem én is azon a tatai könnyűzenei konferencián„
- jegyezte meg Szörényi, akit az akkori „újoncokkal” éppen raportra hívtak.
”Bródy ott tényleg elárulta az akkori új hullámot, az elvtársak érdeke szerint állította a régi befutottak kizárólagosságát, mintha azon kívül nem is volna semmi. Ez túlment a korrekt és természetes rivalizálás határán. Ekkor szégyenkeztem először Bródy miatt és helyett. Annak ellenére, hogy az Illés-Metró-Omega, illetve később a Fonográf-LGT-Omega galaxisához tartoztam.„