Egyre népszerûbb Kelet-Magyarországon az úgynevezett bio-patkányirtás. Igaz, elsõ hallásra talán kicsit fura: vadászgörényekkel és terrierekkel irtja a szakember a kártékony rágcsálókat.
Németi Róbert már évek óta foglalkozik bio-patkányirtással Kelet-Magyarországon. Az elsőre kissé furcsán hangzó szolgáltatásnak egyre nagyobb keletje van, főleg azért, mert igencsak elszaporodtak a rágcsálók az országban.
„Régen az ország déli részén volt leginkább hagyomány ez a fajta rágcsálóirtás. Itt, Kelet-Magyarországon 2000 körül kezdte el csinálni egy ismerősöm, én tőle tanultam el a szakmát” – mondja Róbert, aki szerint rengeteg dolgot kell elsajátítani ahhoz, hogy valaki ilyesmivel foglalkozhasson. A férfi azt mondja, ez egy hivatás, amit vagy szeret az ember vagy nem. „Azt hiszem, a leginkább az adrenalint lehet benne szeretni. Én nem undorodom, vagy félek tőlük, de
egyszer a nyakamba ugrott egy patkány.
Bevallom, akkor kicsit kivert a víz, borsózott a hátam” – nevet a férfi, aki szerint kutyái akciója látványosabb, mint a görényeké.
„A vadászgörények természetes táplálékai az egerek és patkányok, végül is ezeknek az állatoknak csak a kíváncsiságát használjuk ki. Õk általában kisebb lyukakban, gödrökben tevékenykednek, az sem látszik, pontosan mennyit kapnak el. A kutyák teljesítménye azonban pontosan mérhető” – mondja Róbert, aki egy-egy nagyobb akció alkalmával nem rest egybehordani a tetemeket, hogy egy-egy – igaz gyomorforgató – fotót készíthessen.
„Általában azok választják a bioirtást, akik nem szeretnék, hogy valamely kisállatuknak baja legyen. A kitett méreggel ugyanis az a baj, hogy akár egy kiskutya is megeheti, vagy elkaphat egy előzetesen mérget evett rágcsálót is. Persze ott van még a dolognak a drasztikusabb oldala is: ez a fajta irtás látványos, és gyors” – tudtuk meg a szakértőtől.
A szakma megosztott
Az irtószeres- és véralvadás-gátlóval történő patkánymentesítés hívei természetesen igyekeznek árnyalni a bioirtás hatékonyságát. Õk azt állítják, hogy a patkány járatának mindig több kijárata van, az ott élő példányok pedig hanyatt-homlok menekülnek a vadászgörény elől.
A görény harapásakor ösztönös szájzár lép fel: ellenfelét addig el nem engedi, míg bármilyen életjelet érez rajta. Később, ha a görény már nem éhes, játszadozni kezdhet a patkányokkal. Ez idő alatt a többi rágcsáló kereket old. A hatékonyság elvileg javul, ha a kijárati földlyukakat képzett kotorékebek óvják, és elcsípik a menekülő patkányt, de ők is csak a szétrebbenő populáció kis részét kapják el. A szerencsés patkányok pedig egy idő után visszatérnek régi fészkükbe. Ha viszont sűrűn ismétlődik a művelet, természetesen megcsappan a patkányok száma, teljesen azonban nem fognak eltűnni.
