tóth gabi
Egykori szövegírója megdöbbent azon, hogy Dopeman elindult a 8. kerületi idõközi választásokon, és titokban azt reméli, kiderül, hogy csak vicc ez az egész...
Kiakadt Dopeman egykori szövegírója, Tyson, alias Váradi József, miután meglátta Dopeman ’Ez a nyolcker’ című dalához készült videoklipet.
Váradi, - akinek a 2009-es szakításuk óta két könyve is megjelent a 8. kerületről , - azt mondja:
Dopeman hatalmasat téved, a nyolcadik kerület már régen nem az, aminek ő azt gondolja.
Tyson tovább megy: szerinte már a gengszter rap műfaja is a múlté,
Pityinger, azaz Dopeman kezébe meg egyenesen térképet adna, hogy ne tévedjen el a kerületben.
„Amikor meghallottam, hogy a politika környékén kezdett el mozogni, nagyon meglepődtem. Először azt hittem, csak viccel, vagy így kampányol az új lemezéhez, de úgy tűnik nem. Amióta látom, hogy komolyan gondolja, egyre nagyobb kérdőjel villog a fejemben.
Rengeteg emberrel beszéltem a kerületben, és a többség sem érti, hogy kerül ide. Már rég nem is lakik itt, arról nem beszélve, hogy gyerekkorában is csak a hetedikről integethetett nekünk, mi meg vissza neki.
Ezért írtam én a dalszövegeit, mert mégse szólhatott úgy egy Dopman dal, hogy „A hetedikről integettem nektek, mert nem engedtek le közétek” – nevet Tyson.
A 8. kerületi Magdolna negyedben április 23-án, vasárnap tartanak időközi választásokat, miután a negyed önkormányzati képviselője, Balogh István Szilveszter 2017. január 31-ei hatállyal lemondott képviselői mandátumáról. A megüresedett helyért Dopeman négy ellenfelével indul.
„Megdöbbentem, hogy
még mindig ugyanott tart, és nem látja a változást a kerületben.
Ebben a klipben egyáltalán nem valós dolgokat mutat meg. Valóban lehet még szétcsapott házakat látni, de csak azért, mert nem lehet mindent egyszerre megcsinálni. Megy a rehabilitáció, és el fog jutni oda is. Már nem látsz olyat a nyolcadik kerületben, hogy kesztyűznének az utcán, inkább jól fésült emberek sétálgatnak” – mondja Tyson, aki szerint Dopeman kampányához nem tudott újat kitalálni, csupa olyan dologra hivatkozik, amik már meg vannak.
„Megint, mint régen a zenében, olyat csinál, ami már kész van. Miért oda állsz, ahol már rend van?” – teszi fel a kérdést Dopemannek.
„Ebben a kerületben már új házak vannak, akad olyan utca, ahol pár év szünet után jártam újra, és hirtelen azt sem tudtam, hol vagyok. Itt már nincsenek tűkkel teledobált játszóterek, hanem megújult terek vannak. Akik itt nőttek fel tudják, hogy milyen volt és milyen lett. Aki nem tudja átvenni az új rezgést, úgy is lekoptatja magát. Ezt az egészet itt valakinek életre kellett keltenie, aki vágta, hogy mire van szükség. Ez persze szakaszosan történik, de mire Dopeman beleülhetne abba a székbe, addigra már pont a Magdolna negyedbe is elér a rehabilitáció” – mondja Pityinger egykori szövegírója, aki szerint
Dopeman úgy néz ki a választási plakátján, mint egy alkoholista, aki kiöltözött húsvétra, hogy locsolkodni menjen.
Váradi szerint a kerületnek évszázadok óta komoly belső kultúrája van, ami nem véletlen. „Itt telepedtek meg azok az emberek, akik Budapestet építették fel. Innen származnak Rejtő Jenő, vagy Karinthy alakjai.
Amit Dopeman mutat a kerületről, az a gengsztervilág. De itt már nem ez van, mosolygós emberek sétálgatnak, az idősek vagy a gyerekek sötétedés után is kimehetnek újra az utcára, a kosárpályák tele vannak gyakorló srácokkal.
De az átépítés, és a közbiztonság rendbe tétele nem azt jelentette, hogy a kerület elvesztette volna a jellegét. A kerületre jellemző csibészség megmaradt. De
jó itt a nyolcban! Sokkal jobb, mint régen volt, jobb a rezgése is”
– mondja Váradi, akinek második könyve, a füvészkerti galeri hiteles korrajz az 1900-as évek elejéről, ráadásul a Pál utcai fiúk tényeit is dokumentálja.
„1908 és 1912 között elolvastam a napi sajtót, teljesen beleástam magam ebbe a környékbe, és felfedeztem az igazi józsefvárosi lelkületet. A csibészbecsületet, a kimondott szó becsületét” – mondja az író, aki Pityingernek azt ajánlja, olvassa el ezt a könyvet. „Ez a kerület egy hatalmas olvasztótégely, de itt megférnek egymás mellett az emberek, és összeérnek az életszálak. Ahol a környezet ennyire megváltozik, az hat az ott élő emberekre is, tettekre sarkallja őket, és elindít egy változást. Ez a titok itt most.
Ha hagyják dolgozni azokat, akik eddig is dolgoztak, akkor ez a pozitív folyamat megy tovább. A vasárnapnak inkább arról kéne szólni, hogy inkább össze kellene dolgozni, mint egymás ellen!”