Férfiként és emberként kért bocsánatot Takáts Zsuzsannától a rovatvezető

Németh Attila, a Blikk sportrovatának vezetője a wmn.hu internetes oldalon írt levelet Kiss László áldozatának, Takáts Zsuzsannának.

Tisztelt Takáts Zsuzsanna!

Szégyellem magam, és szeretnék bocsánatot kérni öntől újságíróként, férfiként és emberként, újságíró kollégáim, férfi- és embertársaim helyett.

Bár csak 42 éves vagyok – szinte annyi, mint az ön fia – engedje meg, hogy bocsánatot kérjek egykori sportújságíró és újságíró kollégáim nevében, akik az 1960-as években, majd a következő évtizedekben sem igyekeztek kideríteni, mi történt valójában azon a szörnyű napon. Nem emelték fel szavukat, sőt cinkosan hallgattak, amikor Kiss László, Lantos László és Várszegi Lajos megúszta néhány hónap börtönnel, és nem tiltakoztak akkor sem, amikor brutális tettük ellenére mindhárom elkövető úgy térhetett vissza, és úgy dolgozhatott évtizedeikig teljes megbecsülésben, mintha mi sem történt volna.

Bocsánatot kell kérnem azoknak az újságíróknak a nevében is, akik az 55 esztendővel ezelőtti gyalázat újbóli napvilágra kerülte után minősíthetetlen nyilatkozatokat tettek önről, akit nem is ismertek, sőt már halottnak hittek.

Egy ismeretlen, halottnak hitt asszony korábbi megerőszakolása után mondta azt Gyárfás Tamás, hogy Kissnek volt „valami nőügye”, harsogta Aczél Endre, hogy az áldozat „szeretett kefélni”, majd bagatellizálta az esetet Friderikusz Sándor azzal, hogy azok hárman „ifjúkori hevületükben elkövettek egy botlást”. Csapó Gábor Sport TV-s szánalmas példája a pohárral már szinte említésre sem méltó… Zsuzsanna,

És persze elnézést kell kérnem azért is, mert újságíróként, sportrovat-vezetőként csak egy hónapja, a vádirat napvilágra kerülte után tettem lépéseket azért, hogy az évtizedes, eltorzított uszodai pletykák után a széles nyilvánosság előtt is kiderüljön az igazság.

Bocsánatot kell kérnem férfiként azért, amit gyáva, becstelen férfiak tettek önnel. Nekem, a 185 centis jól megtermett férfinak csak halvány sejtésem lehet arról, milyen megalázó, kiszolgáltatott helyzet nőként minden nap elviselni a hímsoviniszta vicceket, hallani a füttyentéseket, fogak között sziszegő félhangos megjegyzéseket. Ám azt még elképzelni sem tudom, milyen borzalmas lehet tehetetlenül kiszolgáltatottnak lenni akkor, amikor nem is egy, hanem három bűnöző veti kéjsóváran magát az emberre. Az igazi férfi nem üt meg nála gyengébbet, nő és gyermek ellen pedig meg sem fordulhat a fejében az erőszak gondolata. Bár azok hárman a szememben ezért nem is férfiak, pusztán csak lények, mégis engedje meg, hogy férfiként bocsánatot kérjek öntől a tettük miatt.

Végül engedje meg, hogy bocsánatot kérjek azon embertársaim, nők és férfiak, fiatalok és öregek nevében, akik az elmúlt egy hónapban arccal vagy név nélkül kommentálták az internetes fórumokon vagy a cikkek hozzászólásaiban, hogy a halottnak hitt, megerőszakolt nőnek mit kellett volna akkor, 55 esztendővel ezelőtt másként tennie.

Szégyellem magam, amiért 2016-ban Európa közepén nagyon sokak fejében még mindig az az első gondolat, hogy az erőszak áldozata bármiben is hibás lehet.

Elképedve olvasom, hogy sokak szemében egy divatos frizura, egy mélyebb dekoltázs vagy egy miniszoknya viselője magának köszönheti, ha megerőszakolják. Szégyellem magam, hogy vannak olyan embertársaim, akik az áldozatot és nem az elkövetőt, elkövetőket ítélik meg!

Tisztelt Takáts Zsuzsanna!

Szégyellem magam, és szeretnék bocsánatot kérni öntől újságíróként, férfiként és emberként – újságíró kollégáim, férfi- és embertársaim helyett.

Újságírók, férfiak, emberek: ki lesz a következő, aki bocsánatot kér?

És vajon Kiss László, Várszegi Lajos és Lantos László mikor mondja ki: „Sajnálom, bocsásson meg!”

Németh Attila,

a Blikk sportrovatának vezetője