Váratlan fordulat: elszámolási vita volt a fagyállós gazda és áldozata között!

Két éve mindennapos beszédtéma Vácszentlászlón a fagyállós gazda tette. A mindössze ezer lelket számláló településen két kocsma is van, olyan ember azonban, aki azt mondaná, hogy nem volt igaza a fagyállósnak, egyikben sem akad.

„Azt a Szabó Sándort keresi, akinek a fia..., na, tudja...?” – kérdezi az egyik férfi, mire azonnal kórusban kezdik el hajtogatni: bizony, igaza volt V. Pálnak, hogy ily módon vetett véget a lopásoknak! Amikor az emberélet védelméről faggatjuk őket, az interneten is olvasható jelzőket sorolják az áldozatra: drogos volt, nem dolgozott, semmirekellő.

Szülei úgy tesznek, mintha csak elutazott volna

A falu legvégén álló szülői házhoz érve azonban egy teljesen más kép rajzolódik ki az áldozatról, akit a családban csak Sankónak szólítanak. Nem véletlen a jelen idő, a szülők a mai napig nem gondolnak a halálára, még akkor sem, ha hetente többször is kimennek fiúk sírjához.

„Azt szoktuk mondani magunk között, hogy legyünk vele úgy, mintha csak elutazott volna”

– mondja az édesapa. A szinte fiatalos, 52 éves férfi óvón néz feleségére. Mintha az ember nem is ugyanabban a történetben lenne. Takaros ház, takaros udvarral, és még takarosabb belsővel. Az ablakokban orchideák, sehol egy porszem, pedig nem számítottak újságírók érkezésére.

Az ember óhatatlanul is azt a kérdést teszi fel magának: hát, ilyenek egy drogos semmirekellő szülei, valóban lehet ilyen környezetben úgy lezülleni, ahogy írják azt az áldozatról?

Ügyes kezű kőművesként újítgatta fel lakásukat

Sankó édesapja nem titkolja egy percig sem, hogy fia drogozott, de azt, hogy drogos lett volna, határozottan elutasítja. „Pár évvel ezelőtt rossz barátok közé keveredett, velük elkezdte csinálni. Tőlünk ilyet nem látott,

mi mindig is becsülettel dolgoztunk, én 22 éve szoktam le a dohányzásról, alkoholt sem iszom”

– sorolja a férfi, aki valaha testépítő volt. Az elmúlt két évben azonban, fia halála óta, több mint 10 kilót fogyott, így az egykori izmos alak már a múlté. Felemésztette a tragédia, ahogy egész életüket is. A házaspárnak négy gyermeke van, Sankó középen állt a sorban. És ahogy az édesapja meséli, rossz társaságba keveredett. Hétvégente buliztak, italoztak, drogoztak, de arról, hogy a fiatalember mást se csinált volna, szó sincs. A szülők büszkén, de könnyes szemmel mutatják végig a lakásban, miket csinált Sándor, aki eredetileg kőműves volt. Ráadásul egészen ügyes kezű, meséli az édesapa, miközben kirakott téglafalat, teljesen felújított fürdőszobát, és az édesanya gondosan járólapozott varrószobáját mutatja. Bárhová néznek, minden Sankó keze munkáját dicséri.

A "fagyállós gazdának" is dolgozott

És ekkor kezd a történetnek egy másik része is körvonalazódni... A fiatalember és társasága több tagja is járt annak idején a ma már csak „fagyállós gazdaként” elhíresült V. Pálhoz dolgozni. Hogy a gazda bejelentette-e őket? Ki tudja... „Kihasználta ezeket a fiúkat, akiket itt a falu aljának tartottak. Nagyon keveset fizetett nekik eleve, de még így is sokszor elszámolási vitáik voltak” – mondja az apa, majd lassan hozzáteszi: sokan kiegészítették más módon, ha úgy érezték: a gazda nem adta meg azt, ami jár. Nem tagadják a szülők azt sem, hogy lopott a fiúk. Nem ezzel van a bajuk. Nekik az fáj, hogy a gazda ahelyett, hogy elzárta volna a borát, inkább beleöntött a 10 literbe két liter fagyállót. Mert tudta, hogy rájárnak a borára, tehát arra számított, hogy visszamennek, és isznak a fagyállós borból. Kertészmérnökként pedig azt is tudnia kellett, hogy a halálos adag tizenötszörösét önti bele a hordó alján álló borba, tehát gyilkosságra készült.

Nem menthették volna meg szülei

A szülők azt is fájlalják, hogy sok helyen azt olvassák, de még az ítéletnél is szóba került, hogy a fiú két napig feküdt otthon, szülei megmenthették volna. Talán a legfájóbb pont ez, főleg az édesanyának, aki összeomolva zokog fel. „Szombaton átmentem a lakrészébe, a szőnyegen feküdt. Azt mondtam, látod, ezért isztok! Azt hittem, részeg.” Kérdezni sem kell. A szülők nehezen viselték, hogy fiúk néha berúg, vagy drogozik, és óhatatlanul is kerülték az alkalmat, hogy ilyenkor lássák gyermeküket. Õk biztosítottak fiúk számára egy biztonságos hátteret, de azon túl nem volt több beleszólásuk. Hogyan is lett volna, hiszen Sándor akkor már 30 éves volt. „Vasárnap jött a barátja, hogy megmérgezték, akkor hívtuk a mentőt. Ott derült ki, hogy mire bevitték, már agyhalott volt, szombat éjjel három stroke-ot is kapott. Még három napig élt a kórházban. Voltak gusztustalan orvosok, akik ott nekünk azt mondták, hogy megérdemelte” - meséli az apa. „Azért van beállítva az óra is 8-ra, mert akkor telefonáltak nekünk, hogy meghalt. Azt hiszem, átmentem minden piros lámpán, hogy még megnézhessük” – mondja halkan.

A halál beállta után a testet ugyanis csak egy órán át hagyják még az ágyában a kórházban, utána leviszik a patológiára, ahol már nem nézhetik meg a családtagok. Így is elég megrázó volt az édesanyának látni fiát a temetkezési vállalkozónál. „Láttam rajta a vágásokat, két éve nem bírom elfelejteni” – zokogja bele a mondat végét zsebkendőjébe.

Miközben fiuk haldoklott, megmentették a többieket

Miután Sándort bevitték a mentők, az orvosok elmondták nekik, hogy fiuk agyhalott lett, és azt is, hogy valójában mi történt.

„Először csak kérdeztem: mi az a glikol?”

Akkor ugrott be a szülőknek: lehet, hogy a borban volt valami és megmérgezték fiukat. Még akkor, éjszaka elmentek a rendőrségre, ők azonban nem mentek ki a gazdához, csak hozzájuk. Végül a szülők kezdték el keresni a többi bort, nehogy másnak is baja essen. Így jutottak Hatvanba, ahol akkor már négyen rosszul voltak. Egyikük még a háziorvosnál is járt, aki azt mondta neki, hogy valamilyen vírusfertőzése van. „Azonnal szóltunk nekik, hogy hívjanak mentőt. Akkor azt mondták először, hogy már jobban vannak. Mondtam az egyiküknek,

nem érted? Bemész a kórházba, vagy megdöglesz!”

- emlékezik vissza az apa, végül hogyan mentették meg mások életét, miközben fiuknak egyre lassabban vert a szíve.

Egy gyermeket hagyott maga után

A szülők aztán arról is mesélnek, hogy Sankó nem élt mindig velük, hét évet külön is élt szüleitől. A szomszéd faluba költözött, a cigányokhoz, mondja az apa, majd azt is elmeséli, hogy unokája édesanyja is cigány. Sankó lányának, a kis Barbinak az anyja. A férfi csak vállat von, azt mondja, és akkor mi van? A dohányzóasztalon álló naptárban a keddi napra az van beírva: "Barbi, Hatvan".

„Hát igen, vittem volna holnap, de végül megoldották máshogy. Persze, hogy tartjuk vele a kapcsolatot, nézze csak" – mondja, majd rengeteg fényképet szednek elő. Kicsit szomorú szemű férfi néz hatalmas szeretettel egy kicsi lányt. A kicsi lány ma már 11 éves. Tudja, mi történt édesapjával, és a korábban kitűnő gyereknek kicsit le is romlottak a jegyei. Születésnapjára szivárványtortát csinált neki nagyanyja. Aki most azt kérdezi tőlünk: hogyan megy be dolgozni holnap? "A Facebook kommentek miatt" - mondja. „A kollégáim is olyanokat írnak...” – suttogja.