Könnyes csókkal búcsúztatta unokája Göncz Árpádot - Fotók a temetésről

Hatalmas tömeg, több ezer ember érkezett Göncz Árpád temetésére. Annak ellenére, hogy a BKK mentesítő buszokat és sűrített járatokat ígért, rengetegen

délután három óra után érkeztek meg az Óbudai temetőbe.

A végeláthatatlanul kígyózó sorok és a tömeg ellenére, mindenki tiszteletteljesen emlékezett az elhunyt Göncz Árpádra.

Koncz Zsuzsa és Bródy János dala nyitotta meg a szertartást, az egykori államfő élete végéig jó kapcsolatot ápolt mindkettejükkel. Göncz Árpád egyik utolsó kívánsága volt, hogy hangozzék el temetésén a Ha én rózsa volnék című klasszikus, a gyászoló tömeg

egy emberként énekelte Koncz Zsuzsával a dalt.

Az emlékezés pillanatait csak néha szakították meg a hangosan csörgő mobiltelefonok, nem mindenkinek jutott eszébe lehalkítania készülékét. Ekkora tömegben persze a rongálás vagy véletlen baleset is előre borítékolható volt, egy hölgy véletlenül

egy régi sírról tört le egy kővázát.

Mécs Imre személyes hangú beszédet mondott

Az egykori rabtárs és barát, Mécs Imre minden idők legjobb köztársasági elnökének nevezte búcsúztató beszédében a volt államfőt.

Te a szeretet embere voltál, a szeretetet hirdetted

- mondta személyes hangú búcsúüzenetében Mécs.

Megemlékezése közben Mécs úgy írta le a volt államfőt, mint aki "ember volt, az embereknek az embere" - a szegények, az elnyomottak szócsöve.

Göncz Árpád unokája a könnyeivel küszködött

Rövid beszéddel méltatta Göncz Árpádot unokája, Benedek Márton, aki személyes történeteivel emlékezett szeretett nagypapájára. Búcsúztatója végén elbicsaklott a hangja, majd odament egy szál rózsával a koporsóhoz és megcsókolta - Márton így köszönt el nagypapájától.

Végül Várszegi Asztrik pannonhalmi főapát katolikus szertartás keretein belül vett búcsút Göncztől, aki még életében kérte meg,

hogyha eljön az idő, temesse el.

A püspök felidézte találkozásukat, és azt, hogyan ismerte meg emberségét, gondolkodását, a magyarság, az emberiség iránti szeretetét, és "mint börtönt járt és börtöntől többször fenyegetett embernek a mély szabadságvágyát".

Amikor leengedték Göncz Árpád koporsóját, özvegye könnyeit gyermekei törölgették, az idős asszony többször tekintett az égre a 40 perces búcsúztató alatt.

Lehetetlen volt letenni az emlékezés virágait

Sokan rózsáikkal, virágaikkal mentek haza, a sírhoz ugyanis szinte képtelenség volt a tömegben odajutni, megemlékezni. Páran úgy tervezik, inkább az elkövetkezendő napokban visszamennek, és akkor visznek virágot a sírra.