Hollywoodban sem találhatták volna ki csavarosabbra a kis baranyai településen zajló drámát. Bosszú, öngyilkosság, hûtlenség, külföldre menekülés és infarktus. És a történetnek még nincs vége...
Mint arról a %RIPOST% is beszámolt, egy hatalmas családi viszály miatt egy baranyai nő hat éve nem látogathatja lánya sírját. Két héttel ezelőtt agyinfarktust kapott a temetőben, annyira megviselték a történtek. A %RIPOST% utánajárt, mi áll a dolog hátterében. Igazi drámát találtunk Baranyában...
Segíthet a nyilvánosság
Nem nehéz ráakadni a történet szereplőire a Baranya megyei kis faluban. Szinte mindenki ismeri őket, és persze évek óta tartó csatározásukat is. Főhősünk pedig készségesen áll rendelkezésünkre, sőt azt mondja, Isten küldte a %RIPOST%-ot, hátha végre megnyugvást találhat. A Dunántúli Naplót is ő kereste fel, két héttel ezelőtti infarktusa után úgy döntött, a nyilvánossághoz fordul segítségért.
2010 január elsején halt meg a lányom
- vág bele szinte kérdezés nélkül. A dátum máris elgondolkodtató, de aztán folytatja. - Öngyilkos lett. Reggel még kávéztam vele, aztán eltűnt szilveszter éjjelén - mondja, de a %RIPOST% újságírója arra kéri, kezdje a történetet a legelején. - Az a házasságuk legeleje.
A vőm sose szerette a lányomat
- hasít a mondat a levegőbe.
Lánya és veje a tragikus haláleset előtt 20 évvel házasodtak össze. Az édesanya azt mondja, ők parasztemberek voltak, a férfi családja ezt mindig éreztette is velük. Már akkor is, amikor a fiatalok lakást vásároltak. Hiába együtt vették fel a hitelt, a lánynak csak harmadannyi saját része volt, és máris megkezdődött a családi cívódás a lakás tulajdonrészén. A húsz évig tartó házasság valószínűleg rengeteg vitával zajlott, bár a házaspárnak két gyermeke is született. A nagyobbik fiú 19 éves volt, amikor édesanyja meghalt, a kisebbik pedig 9. De már az első születése sem ment könnyen.
Agyinfarktust kapott a szülés közben, elzáródtak a beszélőidegeknél a hajszálidegek.
A második szüléskor ezért nagyon féltették, de végül ott nem volt semmi gond - meséli az édesanya, aki nem sokkal a lánya halála előtt a kisebbik gyermektől tudta meg, hogy nagyon nagy gond van lánya házasságával. - Családterapeutához jártak. Ki sem tudta mondani a terapeuta szót a kisfiú, de nekem elmondta - mondja az édesanya, aki kérdőre vonta ekkor lányát. Így tudta meg, hogy lánya férjének már nyolc éve szeretője van.
A végzetes nap
Ebben a légkörben jött el 2010 szilvesztere, és a már korábban említett reggeli kávézás. Órákkal később, délután kapott egy telefont az édesanya. - A lányom barátnője telefonált. Kérdezte, hogy Kati nálam van-e, mert otthon nincs, nála sincs. Hát nálam sem volt, és akkor rögtön tudtam, hogy baj van. A lányom édesapja szilveszter délelőttjén halt meg, először arra gondoltam, talán kiment az ő sírjához, Pécsre. A telefonja ki volt kapcsolva, ezért rögtön a férjéhez szaladtam, de ő azt mondta, ne avatkozzak bele, hagyjam békén. - Az édesanya végül hajnali kettőig kereste lányát, de mindhiába. Kérte a rendőrség segítségét is, de elmondása szerint a rendőrök csak "kinevették". Persze valószínűleg csak betartották a hivatali utat: felnőtt embert az eltűnést követő 72 órában nem kezdenek el keresni. - Hajnalban csöngetett a rendőr, hogy megtalálták a holttestét, kihűlt. Itt a faluban van egy rég bezárt strand a falu szélén, ahol még házak is vannak. Egy ember
reggel kinézett az ablakon, meglátta a kocsiját, és hogy attól olyan 10 méterre fekszik valaki. Õ volt az
- zokogja el magát az édesanya, aki a temetésre szinte nem is emlékszik. - Elájultam a sírnál. A kisebbik fiú annyira zokogott, hogy szinte megállt a levegő a temetőben. Később azt mondták, ilyet még nem is hallottak. - A temetés után aztán kezdtek elfajulni a dolgok. A sírt, a sírhelyet és magát a temetést is a férj és annak családja fizette.
A temetés után
Az édesanya pedig azt mondja, ehhez mérten oda ő nem is mehet, nem ültethet virágot, mert azt kikapálják, ha visz a sírra, azt ledobálják róla. - Ezzel kezdődött.
Aztán a két gyereket vadították el tőlem.
Miközben korábban én voltam a világ legcsodálatosabb nagyija, ma már ott tartunk, hogy azt sem tudom, mi van az unokáimmal. A lányom volt férje két évvel ezelőtt Angliába költözött velük. Múltkor egy barátnőm mutatott egy képet az interneten. Kérdezte, felismerem-e. Nem láttam jól, mert nem volt nálam szemüveg, csak azt tudtam kivenni, hogy nagyon magas. Felsikoltottam azonnal, tudtam, hogy az egyik kisunokám az,
ugyanolyan magas lett, mint az édesanyja volt
- sírja el magát újra kétségbeesésében. Aztán azt is elmeséli, hogy az Angliába költözést hosszas pereskedés előzte meg, a gyámügyön harcolt az unokák láthatásáért. Meg is kapta, de aztán valami mindig rosszul jött ki: minden második szombaton találkozhatott a kicsivel, de ehhez Pécsre kellett volna járnia, hiszen a volt férj oda volt bejelentkezve. Erre azonban nem volt lehetőség, akkoriban 95 éves édesanyját ápolta, emelgette, pelenkázta. Közben a fiúk elvadultak tőle, 10 hónapja pedig édesanyját is eltemette. A hosszas pereskedés közben pedig kétszer is elmeorvosi szakértő vizsgálta. Sosem ő kérte, kirendelték. Elmondása szerint mindét alkalommal az lett az eredmény, hogy normális, találkozhat unokájával. - Nem lenne ezzel baj, de nemrég hozott a posta egy levelet. Az volt benne, hogy
fizessek 86 ezret az elmeorvosi vizsgálatért. Hát nem fogok!
Nem én kértem, már az ombudsmanhoz fordultam, hogy ne kelljen kifizetnem" - mondja. Újabb levelek, újabb pereskedés.
Nászasszonyok haragban
A temetői üldöztetés azonban nem ért véget a férj Angliába költözésével. Szerepét átvette édesanyja, aki állítólag ahol teheti, keresztbe tesz egykori nászasszonyának. A saját menye sírjánál. Ezen a ponton azonban fontos egy valamit leszögezni. Az igazság az, hogy szó sincs arról, hogy az édesanya ne mehetne ki lánya sírjához. Õ maga mesélte el a %RIPOST%-nak, hogy szinte minden délután a helyi busszal megy ki a temetőbe,órákat tölt kinn és imádkozik. A valódi probléma az, hogy állítása szerint kitépik, eldobálják virágait. - Az elmúlt években
19 alkalommal tettem feljelentést a rendőrségen emiatt,
megnyugtató választ azonban sosem kaptam." Nehéz helyzetben lehet a rendőrség, hiszen a sírhely gondozója a volt férj, a felelősség is őt illeti, tehát ha ő vagy a nászasszony bármit el is pakolnak a sírról, mondhatják azt, hogy megítélésük szerint azt el kellett távolítani, hogy rendben legyen. Tehát a majdnem 20 feljelentésnek valóban nem sok értelme lehetett. A rengeteg okozott bosszúságon túl persze. A történetnek ezen a pontján pedig kicsit úgy tűnik, talán nagyfokú makacsság és konokság is szerepet játszik itt. "Megvásároltam a szomszéd sírhelyet, rárakattam Kati és az édesapja képét is. De hiába raknám oda a virágot, ha egyszer a másik sírban van az én Katim. Évek óta nem tudom ápolni a sírját, nem hagyják. Múltkor pedig azt hallottam, hogy
a vőm anyja azt tervezi, hogy exhumáltatja a lányomat,
elhamvasztatja és elviszi olyan helyre, ahol én nem találom meg.- Mint egy krimiben, a menye holttestét rabló anyós... Két hete a kiültetett krizantémokat tépte ki valaki. Az végleg betette a kaput, az édesanya agyinfarktust kapott. - Azóta szinte csak alszom. Elmentem orvoshoz megint, fogok kapni sorozatban 5 infúziót" - mondja, majd elmeséli, délután megy ki a temetőbe. Hiába van rosszul.
A másik fél
A %RIPOST% felkereste az édesanya nászasszonyát is. A nő nem volt meglepődve, tudta, hogy történetük már megjelent a Dunántúli Naplóban. Mindössze azt sérelmezte, hogy őt senki nem kérdezte meg. Pedig mesélni ő is tudna. "Nem igaz - mondja egy mondatba sűrítve a lényeget, majd a még lényegesebbre tér. -
Pszichiátriai kezelés alatt állt, és a lánya öngyilkossága még jobban betett neki.
26 alkalommal jelentett fel bennünket! Mi váltottuk ki a sírhelyet, mi gondozzuk. Mindennap kinn ül a Bibliájával! Mi csak annyit kértünk tőle, hogy ne csináljon a sírból bazárt, és ne rakjon pléhdobozokat a márványra - mondja a másik kétségbeesett nő. Azt mondja, az sem igaz, hogy fia megcsalta volna menyét. - Még hogy nem szerette! Azért volt vele 20 évig? Azért halt meg, mert vívódott a családja és egy másik férfi között. Nyugtatókat szedett be és megfagyott. Nem a halála volt az első fura eset, korábban is eltűnt sokszor, előfordult, hogy meztelenül találtak rá - hadar el egy másik igazságot.
Hallhatóan megviselték őt is az elmúlt évek. - Nekem hat hozzátartózom van eltemetve ebben a temetőben, de már csak hajnalban vagy késő este megyek, nehogy véletlen összefussak vele.
Rendőrök figyeltek meg napokig,
mikor megyek, mit csinálok a temetőben. Idegileg teljesen tönkrementem.
Hatalmas szerepe volt abban is, hogy a fiam és az unokáim külföldre költöztek.
Pereskedett a gyámügyön, de mikor találkozott a kicsivel, csak szidta őt is, meg az apját is. Csak a civakodás ment, végül elköltöztek - mondja szomorúan. Amikor a %RIPOST% arról kérdezi, tényleg exhumáltatni akar-e, nemet mond. Amikor azonban az a kérdés kerül szóba, hogy végeredményben miért nem tetetik át a koporsót a szomszéd sírhelybe, szintén nemet mond. - Miért? Ott van mellette, nem mindegy az a pár méter?" - kérdezi, megerősítve, hogy tényleg nem engedi menyét.
Két nagymama, unokáik nélkül. Makacsok, konokok, a béke pedig lehetetlennek látszik.
A független
A %RIPOST% felkeresett egy hölgyet, aki nevét nem szerette volna adni, de pár dolgot elárult. Õ sem tud mindent, nem tudja például, hogy a lány vajon miért lett öngyilkos, nem tudja azt sem, hogy ki csalt meg kit. Azt azonban megerősíti, hogy a lány édesanyja valóban pszichiátria kezelés alatt állt. - Nekem ő maga mondta el, úgy emlékszem, talán Szigetváron kezelték. Ehhez csak annyit tennék hozzá, hogy talán a lány örökölte édesanyja labilisságát, sok dolog, például öngyilkossága is erre mutat. - Mond még egy fontos dolgot. - A temetés költségeit a férj családja állta. Hatalmas luxus volt, tényleg látszott, hogy nagyon sokba került. Azt mégis biztosan tudom, hogy az édesanyának volt beleszólása a dolgokba. A lányt búcsúztató lelkész egy hölgy volt, a lány osztálytársa volt egykoron. Õt az édesanya kérte fel, tehát kellett akkor még a két családnak egyeztetnie. - És még egy részletet megoszt velünk, olyat, amelyet korábban az édesanya és a nászasszony is sejtetett.
A lány édesanyja idegenkezűséget sejtett, és beszélt is erről.
Leginkább a férjet vádolta. Az én véleményem az, hogy nem lehetett a lánynak szeretője. A férj rettenetesen féltékeny volt" - mondja.
Az igazság tehát valószínűleg középen van, a csatározás pedig egészen addig tart majd, amíg a két idős hölgy le nem ül egymással. Ez pedig talán már soha nem fog megtörténni.
