Tornóczky Anita szerint Orbán posztja reményt ad az állatvédőknek...

Az elmúlt hétvégi példátlan összefogásnak köszönhetően most mindenki az állatvédőkre figyel. Hatalmas lépést tettek előre a kitartó állatvédelmi szervezetek, amikor - minden személyes ellentétet félretéve - összefogtak.

„Megmutattuk, hogyha van miért, és közös a cél, akkor igenis egységesek az állatvédők” – mondja Tornóczky Anita, az Állatvédőrség munkatársa, aki annak is örül, hogy Orbán Viktor egyetért céljaikkal. Így gyorsabb előrehaladást remél...

„Hogy lesz-e Btk.- módosítás, az még kérdés. Szerintem lesz. A miniszterelnök mai posztja mindenképpen reményteli. Elindult végre a párbeszéd! Természetesen egyértelmű siker a törvénymódosítás lenne, de jó úton haladunk felé” - folytatja.

Anita szerint a legnagyobb problémát egy joghézag okozza. Ugyanis a magyar törvények szerint az állatkínzásnak nincsen sértettje, hiszen az állat nem jogalany. Bántalmazás ügyében pedig csak a sértett tehet panaszt. Így egy kedvezőtlen hatósági lépést utólag senki nem panaszolhat meg, tehet szóvá.

Óriási előrelépés lenne az is, ha az állatvédelem
jogilag erős keretek közé kerülne. Szervezett felépítésre volna szükség, hogy levegyék a terhet a rendőrök és jegyzők válláról, akik nem tudnak minden apró bejelentés miatt kimenni a helyszínre. Az állatvédők minden bejelentést kivizsgálnának, és csak azokkal az esetekkel fordulnának a hatósághoz, amelyek ezt igénylik.

Interjú

Hogy kerül az állatvédők élvonalába Tornóczky Anita, akiről utoljára televíziós műsorvezetőként hallhattunk?

„Öt évvel ezelőtt csatlakoztam az Állatvédőrséghez, ami akkor indult.  A szerelem  gyerekkorban kezdődött. Kisgyerekként kutyát kértem karácsonyra, de a szüleim nem engedték, mert úgy vélték, egy 5 éves gyerek nem tud gondoskodni egy állatról. Így csak felnőttként lett saját kutyám. Az állatvédelem kitölti a mindennapjaimat, másra alig jut időm. A mentéseken kívül rengeteg az adminisztrációs feladat, rehabilitálás, lobbitevékenység, egyeztetés a hatóságokkal, de állategészségügyből és jogból is kikupálódtam már.”

Most éppen hány kutya várja otthon?

„Kilenc. De ha egy óra múlva kérdezte volna, akkor csak nyolc. Négy saját, egy a férjemé. Kettő, ami visszakerült hozzám az ideiglenes gazdiktól, és most új befogadókra vár, egy máltai selyemszőrű, amit egy szaporítótól hoztunk el, és szocializálni kell, valamint még egy, amit most viszek az új családjához. Szinte mindegyik keverék, a tacskótól a pitbullig minden felfedezhető bennük."

Mikor érezné úgy, hogy elérte a kitűzött célt?

„Talán a legfontosabb, hogy az emberek ne dologként kezeljék az állatokat. Fontos, hogy hatékonyabban tudjunk harcolni az állatkínzás ellen. Hatalmas előrelépés lenne, ha valamilyen uniós alapból, minden menhely finanszírozni tudná az ivartalanítást.”

Hogyan néz ki egy állatvédő napja?

„Vannak napok, amikor konkrét rendőrségi akcióban veszünk részt. Ez egész napos. Általában hajnalban megyünk ki, hogy otthon találjuk az embereket. Az akció keretein belül kimentjük az állatokat, és elszállítjuk őket. A szaporítóknál 15-30 kutya is lehet. Állatorvoshoz kerülnek, féreghajtót kapnak, és megfürdetjük őket.

 Melyik eset hagyott mély nyomot  önben?

„Legutóbb Nikóé... Nehéz ép ésszel felfogni, hogy képes egy ember több mint harmincszor megütni egy kutyát a gereblye hegyes végével. Egy 6x2 centis lyuk tátongott a koponyáján, de sikerült megmenteni. Bár napokig sírtam az eset miatt, most mégis boldog vagyok, mert orvosi csoda, hogy él. Az állatkínzás, és az, amit nap mint nap látok, feldolgozhatatlan, de

amikor egy állat csóváló farokkal jön feléd, tud újra bízni az emberben, holott eddig csak verést kapott, az elfeledteti a rosszat, ezért érdemes csinálni.”