tóth gabi
„Három hete durván köhögtem. Tudnom kell, hogy koronavírusos voltam-e!” – újságírónk, Jakab Judit beszámolója egy magán-koronavírustesztről.
Amikor kiderült, hogy magánúton meg lehet csináltatni a koronavírus-tesztet, rögtön tudtam, hogy akarom! Tudnom kell, hogy átestem-e rajta! A legolcsóbb vizsgálatot kínáló intézményt hívtam fel először. Ott nem tudtak időpontot adni a következő két hétre. A harmadik cég tudott másnapra időpontot adni 17 900 forintért, amit el is fogadtam. Előtte persze felkészültem: ezt szerológiai vizsgálatnak hívják, és nem magára a vírusra, hanem az ellene a szervezetem által termelt antitestre szűr. Telefonon elkérte a hölgy az adataimat, kérdezett pár olyat, hogy voltam-e lázas, köhögtem-e, és meg is volt az időpontom. A telefonbeszélgetés után e-mailben is elküldték a tudnivalókat.
Másnap 15.10-re volt időpontom, negyed órával korábban kellett érkezni. Az e-mailben felajánlották a mélygarázst, ahol minden megkezdett óra 600 forint, de a rakparton rengeteg üres hely volt, így megálltam ott, és besétáltam a Szabadság térig. Az ötperces séta alatt rengeteg bandázó csoportot láttam a padokon, fűben. Természetesen maszkban érkeztem, ugyanis előírás, hogy sebészi maszkban kell érkezni. Amikor beléptem a váróba, üres volt. Pillanatokon belül egy maszkba, védőfelszerelésbe beöltözött férfi lépett oda hozzám. Egyenként végigkérdezte az összes lehetséges tünetet, és gyorsan lázat mért – 36.6, normális – , majd odavezetett a pulthoz. Kesztyűt kellett húznom, majd elkérték az irataimat. Egy papírt is ki kellett tölteni. Nagyon elővigyázatosak voltak: a tollat a kérdőív kitöltése után a „használt tollak” dobozba kellett tenni, az irataimat csak kesztyűs kézzel fogták meg.
A tesztet az emeleten végezték el, lemértem, pontosan 4 perc alatt. Bementem, egy nő mondta, hogy hogy üljek a széken, hogyan tartsam a kezem. Számomra csak ott derült ki, hogy vénásan fognak vért venni, addig azt hittem, ujjbegyből. Ájulós vagyok, ezért igyekeztem oldalra nézni, hogy ne lássam a tűt. Nem volt sok időm filozofálni, hamar kész volt.
Kifele menet fizettem, kártyával, a PIN-kódot is be kellett ütni a 17 900 forintos összeghez, de kesztyűben....
A délután további részében a 3 héttel ezelőtti köhögős időszakomra próbáltam vissza emlékezni. „Nagyon száraz ez a köhögés” – viccelődtek a kollégák akkoriban. Eszembe jutott, hogy a kisebbik fiam ugyanakkor köhögött, amikor én is, a férjem pedig két héttel korábban külföldről jött haza... Vajon koronavírus miatt volt pár napig lázas a kisfiam? A köhögés után én is fáradékonyabb voltam…
Estére már kész diagnózis volt a fejemben, biztosan koronavírusos vagyok!
Másnap reggel is azon gondolkoztam, hogy de jó lenne, ha azt mutatná, hogy pozitív!... Akkor megkönnyebbülhetnék, hogy mi már átestünk rajta, enyhe tünetekkel…
Percenként néztem a bejövő e-maileket. 11 után pár perccel ott volt a postafiókomban az eredmény, a levél tárgya: „lelet”. Hevesen dobogott a szívem, amikor megpróbáltam kinyitni… De a pdf-ben elküldött eredményhez csak jelszóval lehetett hozzá férni, ami a taj-számom. Minden egyéb számomat tudom fejből, még a bankszámla számomat is, de ezt nem. Ideges keresgélés, persze nem tudom, hogy hová tettem le a pénztárcám, amiben a taj kártya van.
Aztán sikerült – Negatív, negatív – tárult elém az eredmény. Mindkét érték negatív lett, se IgM, se IgG ellenanyagot nem termel a szervezetem. Eszerint három hete nem koronavírus volt, amin átestem..
A negatív eredményt pozitívan kellene felfogni, ugyebár. De én megkönnyebbülés helyett csalódottságot éreztem. Nagyon reméltem, hogy túlvagyok rajta, most tovább izgulhatok...
Teljes a zűrzavara a magántesztek körül 7 ezerért, de akár 55 ezerért is teszteltethetjük magunkat koronavírusra a magánlaborokban – de üzembiztos eredményt nem kaphatunk, miközben sok helyen jól lehúznak minket. Ha valaki tünetmentes, és negatív a lelete, attól még lehet fertőzött, hiszen jó pár nap kell, míg a szervezet elég vírust, vagy elég antitestet termel ahhoz, hogy ki lehessen mutatni – és a teszt után akár azonnal, az utcán is megfertőződhet valaki. Maximum azt tudhatjuk meg drága pénzért, hogy átestünk-e már a betegségen, de még ekkor sem biztos, hogy nem fertőződhetünk meg újra.
A vírusra a nyálkahártyánkból vesznek mintát, a vírus ellen termelt antitestre a vérünkből.
Ha a vírust keresik a szervezetünkben, az úgynevezett PCR-teszt során orrból és torokból vesznek mintát. Ha a lelet pozitív, fertőzöttek vagyunk, bennünk a vírus. De ha negatív, attól még lehetünk fertőzöttek! Ez a lelet drágább, de megbízhatóbb, és a fertőzés után hamarabb kimutatja a kórokozót.
Ha az antitesteket keresik a szervezetünkben, azt szerológiai vizsgálatnak hívják. Ilyenkor ujjbegyből vagy könyökhajlatból vesznek vért. Kétféle antitest van: a fertőzés korai szakaszában „IgM”, később „IgG” ellenanyag termelődik, Ha az elsőt mutatják ki, jó eséllyel most is fertőzöttek vagyunk, az utóbbit viszont évek múlva is ki lehet mutatni. Ez a teszt olcsóbb, de megbízhatatlanabb.