tóth gabi
Szíven ütő szavakkal teszi helyre a közösségi médiában trollkodókat egy magyar orvostanhallgató, aki megmutatja, milyen az élet a védőfelszerelés mögött.
A közösségi médiában veszi fel a harcot egy orvostanhallgató az önjelölt virológusokkal. Szavai segíthetnek csökkenteni a felesleges feszültséget.
„Villámhárítók a viharban. Mi vagyunk. Kirendelt hallgatók. Önkéntesek. Vizsgák, szigorlatok, államvizsga és sokan meglévő munkahely mellett is bevállaltuk. Szó nélkül. Nem, ez nem hivatástudat. Sokkal inkább emberség. Több, mint 1 éve már folyamatosan ott ül a teher a mi vállunkon is. Meghosszabbított szorgalmi és vizsgaidőszakok, kétséges államvizsga és még sorolhatnám. A szorongás és stressz mindennapos. Mi próbálunk segíteni” – fogalmazott az orvostanhallgató közösségi oldalán.
A fiatal lány arról ír posztjában, hogy sok az okoskodó ember, nekik üzent most:
„Mielőtt leírod a véleményed, kérlek gondold végig, mennyi embert sértesz meg vele. És azt is, hogy Te mit tettél eddig, hogy segíts? Akinek nem inge... Mindenesetre tele az internet önjelölt virológusokkal, szakértőkkel. 8-12-24-36-48... Ezek nem lottó számok. Hanem a műszakok. Így néz ki jelenleg egy eü dolgozó „beosztása”. Azoké is, akik a gyerekeikkel kéne otthon tanuljanak. Akiknek ugyanúgy helyt kell állni a háztartásban, a gyereknevelésben, idős hozzátartozóik ápolásában. Ehelyett beöltözve dolgoznak a sok-sok fertőző beteg között, védőfelszerelésben, tetőtől talpig, reggeltől estig, amiből max 4 óránként lehet kibújni! Tőletek, kommentelők, pedig csak annyit kérünk, hogy legyetek türelemmel, tartsátok be az előírásokat és ami a legfontosabb, ne trollkodjatok a neten. Az nem segít.”
Az orvostanhallgató szerint nem a világot akarják megváltani, csupán túlélni ezt a nehéz helyzetet, ami senkinek sem könnyű. Mint írja, nem most van itt a szitkozódás és panaszkodás ideje, helyette fogjunk össze és fejezzük ki hálánkat azoknak, akik minden nap küzdenek a frontvonalban.
„Ezúton szeretném megköszönni minden egészségügyi dolgozónak, aki részt vesz ebben az emberfeletti küzdelemben. Az ápolóknak, „inasoknak”, orvosoknak, anyukáknak, apukáknak, hallgatótársaimnak, takarítóknak, katonáknak, mentősöknek és minden frontvonalban dolgozónak. Köszönjük nektek! Nélkületek nem működne! Kitartást mindenkinek!”