A magyar baloldal diktálta a választási megfigyelőket követelő EBESZ-jelentést

A „választási csalás” hamis mítoszának építése persze nem újkeletű jelenség – 2014-ben és 2018-ban is ez volt már hónapokkal a szavazás előtt színpadra vitt forgatókönyv –, és azon a tagadhatatlanul számos alkalommal be is vált kommunista rendezői utasításon nyugszik, mely szerint azzal vádold meg ellenfeledet, melyet te magad követnél el. Lassú víz partot mos, persze: a hazaárulással töltött sokévnyi fáradhatatlan munkának meglett az eredménye – az EBESZ most úgy döntött, hogy a korábbi évekkel ellentétben nem kis létszámú ún. korlátozott, hanem teljes körű választási megfigyelői missziót küld majd a magyar választásokra. Erre akkor szokott sor kerülni – mondjuk harmadik világbeli országok esetében –, ha a testület szerint komoly veszély fenyegeti a választás átláthatóságát, törvényességét és demokratikus mivoltát, és azzal a következménnyel jár, hogy 200-250 ebeszes „szakértő” vonul majd be hazánkba rövid és hosszú távra, ellenőrizendő nemcsak magát a szavazás napját és a választási eljárást, de a kampányt és az azt körülvevő „politikai és médiakörnyezetet”. (Azok után, hogy '19-ben Cseh Katalin még a NATO-csapatok bevonulását sürgette, ez még akár lightos verziónak is tekinthető.)

Ilyesmi eddig csak egy EU-s tagállam, Bulgária esetében volt tervbe véve 2021-ben – ami aztán nem igazán jött össze, mert nem sikerült összeverbuválni a kellő számú megfigyelőt, így az akciót szégyenszemre le kellett fújni (erre egyébként most is van esély, hiszen április 3-án Szerbiában is választásokat tartanak). Az üzenet esetünkben mindenesetre elég egyértelmű: ha nem a baloldal fog győzni, választási csalást fogunk kiáltani – csak most sokkal hangosabban, mint 2014-ben vagy 2018-ban.

De miért?

Hogy a „Magyarországot támadjuk idehaza és külföldön egyaránt” alapállásán túlmenően miért nyomják most kattanásig EU-s szinten is a bullshitgenerátor-gombot, arra erős sejtéseink lehetnek: jelenleg aszélsőjobbtól a szélsőbalig érő szivárványkoalíciónak nincs reális esélye a kormányváltásra, ezért megkezdték a vereség utáni terepelőkészítést, a „puha landolás manőverét” – de minimum egy „B-terv” felépítését arra az esetre, ha választóiknak el kellene magyarázni, a különindulunk-nácikkalnemfogunkössze-mégisösszefogunk-koordináltanindulunk taktikái után megalkotott „utolsó szalmaszál mesterterv” miért is bukott meg.

Az egész „előre magyarázom a bizonyítványom” kommunikációja persze egy sokkal átfogóbb narratívába illeszkedik: abba, hogy Magyarországon vagy már megszűnt, vagy éppen megszűnőfélben van a demokrácia (e tudományos demokráciadefiníció szerint persze kizárólag akkor van valahol demokrácia, amikor a baloldal van hatalmon – akkor is, ha éppen nem kormányon). Ezt építik 2011-12 óta, ennek része az Alaptörvény legitimitásának megkérdőjelezésétől kezdve a migrációs vagy gyermekvédelmi ügyekben indított uniós kötelezettségszegési eljárásokon át a 7-es cikkely szerinti „jogállamisági” vegzatúra is – és mindez persze vonalvezetőként vissza is köszön az EBESZ szóban forgó jelentésében. A szervezet „szakértőit” ugyanis a baloldali pártok, a média és a civil szervezetek képviselői arról tájékoztatták, hogy „általánosan romlottak a demokratikus választások feltételei Magyarországon”.

Hogyan lesz valamiből már jó előre „választási csalás”?

Ilyen homályos, valójában semmivel alá nem támasztott kitételekkel van teli az EBESZ anyaga – megspékelve persze a szokásos „aggodalmakkal” az igazságszolgáltatás vagy a média kapcsán –, azonban figyelemre méltó, hogy ezek legtöbb esetben nem az EBESZ saját állításai, hanem a magyar baloldaltól idézik azokat – hogy aztán azokra alapozva persze levonják a megfelelő konzekvenciákat. A szervezet ugyan valóban sokakkal konzultált – például az Alapjogokért Központtal vagy a Századvéggel is –, azonban a végleges anyagba már csak a baloldali pártok tollbamondása, a hozzájuk kötődő sajtótermékek és NGO-k duplafenekű álnokságai kerültek be.

Olyasmik például, mint hogy Magyarországon „a civilek” – így, általánosságban – nagy nyomásnak vannak kitéve, mert hogy kormányoldalról többen kritizálni merik (!) a tevékenységüket; vagy annak kiemelése, hogy a vidéki lakosság – melyet egyébként „sérülékeny csoportnak” neveznek – a kereskedelmi média limitált elérhetősége miatt alulinformált; de az se utolsó a sorban, hogy ugyanezen médiaszegmens EBESZ-szel szóba elegyedő képviselői szerint azért nem tudnak kiegyensúlyozottan tájékoztatni, mert őket nem tájékoztatja kellően a dolgok állásáról a kormány. Ezzel szemben a jobboldal egyre aktívabb jelenléte a közösségi médiában – vagy éppen a KESMA puszta léte – külön negatívumként van elkönyvelve. (Most az olyan „szakértői” megállapítások részletes tárgyalásától, mint hogy „aggodalomra ad okot, hogy a kampány során durva és megosztó hangnem várható”, vagy hogy az Index egy olyan üzletember tulajdonába került, aki „állítólag kormányközeli”, most tekintsünk el.)

Szokták mondani, hogy a butaságnál már csak a félműveltség rosszabb – és valóban, fentieken túlmenően a jelentés megszámlálhatatlan ferdítést, félinformációt és nyomokban fake newst is tartalmaz. Ilyen például, hogy – megint csak a balos pártok és NGO-ik tájékoztatása alapján – a választási versenybe történő belépés túlnehezített (72 egyéni jelölt kell a listaállításhoz) –, miközben négy évvel ezelőtt éppen ők sírtak a sok kamupárt miatt. Ide tartozik az a nyilvánvaló hazugság is, hogy „a választási bizottságokban való ellenzéki jelenlét lehetősége limitált” – miközben a „hivatalos” bizottsági tagokról a helyi képviselő-testületek szavaznak (az önkormányzati választásokat pedig saját maga szerint is a baloldal nyerte meg), ráadásul oda valamennyi jelölt is delegálhat tagot. Kétségeiknek adnak hangot, hogy meg lehet-e hatékonyan szervezni ugyanazon a napon egy országgyűlési választást és egy népszavazást – miközben ennek lehetőségét éppen egy baloldali törvényjavaslat teremtette meg. Az EBESZ – illetve informátoraik – azon is szörnyülködik, hogy „harmadik felek” (tehát a kormányon és a pártokon kívüli szereplők) kampánytevékenysége nincs kellő szabályok és kontroll közé szorítva – na most gondoljuk el, milyen hupákolás lenne abból, ha így lenne... És akkor e körben megint tekintsünk el az olyasmiktől, mint hogy a testület totálisan félreérti (vagy félretájékoztatták) a kampányfinanszírozási szabályok lényegét, vagy hogy Magyarországon szerintük a médiahatóság, az NMHH nevezi ki a közmédia ügyvezető igazgatóit (???).

És ezt így hogy?

Mindezt követően mondják ki, hogy „az e jelentés által feltártakra alapozva javasoljuk egy teljes körű választási megfigyelői misszió Magyarországra küldését a közelgő választásokra”. A cél elég világos, az eszköz ismert – a baloldal informális valutája a kellő határozottsággal előadott fehérgalléros hazudozás, melyhez kellemes befogadóra leltek a szolgálatteljesítés közben agyhalottá vált EBESZ-szakértőkben.

Az egészben a legabszurdabb azonban az, hogy az egyetlen lehetséges politikai következtetés: az ellenzék azért állíttat össze ilyen nekibuzdulással használati utasításokat vereség esetére, mert nem is számolnak a győzelem lehetőségével április 3-án. Tény, nem lehet éppenséggel harapni a csodavárást. És ez azért jó hír.