Robotok folytatják a háborút Ukrajnában?

A súlyos emberhiánnyal küzdő ukrán hadsereg robotkatonákkal, földi drónokkal próbálja legyőzni az orosz hadsereget. A technika ígéretesnek tűnik, problémát az energiaellátás és az utánpótlás kiépítése jelent.

Sok előnye van a robotkatonáknak, de leginkább az, hogy csillapítani tudja a mind kínzóbb élőerő-ínséget, ami Ukrajna számára létfontosságú. Ugyanis keleti szomszédunknak nincs elég embere. Egyes források szerint már csak 20–22 millióan élhetnek a megmaradt ukrán területeken, a többiek elestek, kivándoroltak Nyugatra, vagy orosz fennhatóság alá kerültek. A megmaradtaknak kell ellensúlyozni a 144 milliós Oroszország, plusz a 26,6 milliós Észak-Korea katonai utánpótlás-létszámát. Nem beszélve a hatalmas, egyelőre élő erővel nem segítő támogatóról, a Kínai Népköztársaságról, amely vélhetően igent mondana Putyin katonai segítségkérésére, főleg akkor, ha azt megfelelő anyagi, energiahordozó- vagy nyersanyag-szállításokkal támasztaná alá.

Az orosz–ukrán háborúban immár nem érvényes a hagyományos Rayleigh–Ritz-módszerre alapozott elméleti megfogalmazás sem, hogy a támadó erőnek létszámban háromszorosan kell felülmúlnia a védőkét.

Jelenleg az ukrán fronton mintegy 700 ezer orosz katona állhat szemben legalább ennyi ukránnal.

A Világgazdaság szerint az oroszok enyhe katonai fölényben vannak immáron több mint egy éve – anélkül, hogy lényegesen változtak volna az erőviszonyok. A támadók erőfölényét olyan súlyosbító tényezők kívánhatják meg, mint a földrajzi terepviszonyok.

A második világháborúban az amerikaiak „szigetről szigetre való szökellési taktikája” (island-hopping) kívánt meg akár sokszoros támadó létszámfölényt, lásd az Iwo Jima szigetén a Suribachi-hegy elleni amerikai támadást. A mai napig vitatott (illetve elhallgatott) számok szerint az amerikaiak legalább négyszeres emberelőnyben, emellett hatalmas technikai fölényben is voltak az ellenféllel, a sziget természetes barlangjait kihasználó japánokkal szemben. Csaknem 300 amerikai hadihajó támogatta óriási hajóágyúk tüzével a rohamozókat.

Ukrajna most a harci, földi robotokat favorizálja, amelyek, mint a CNN írja, nem véreznek, és emberéleteket váltanak ki.

Ezek a robotok hasznosak, az amerikaiak több emberöltővel ezelőtt kezdtek velük kísérletezni.

A teherhordásra „szakosított bostoni robotkutya” valaha fogalom volt, utódait most is gyártják, fejlesztgetik.

Kipróbálták őket Afganisztánban is a hegyek között, főként teherhordozásra.

Jók voltak, csak a szervizelésük, karbantartásuk, a működésüket energiával ellátó-biztosító akkumulátorok töltése volt nagyobb probléma.

Nem is terjedtek el a világ legkorszerűbbnek, legjobban felszereltnek tartott hadseregében, az amerikaiban.

Ukrajna most a szükségből erényt kovácsolna.

Az ukrán katonai szakkiadványok agyba-főbe dicsérik a robotkatonákat, a katonák a harctéren azonban már nincsenek annyira elragadtatva tőlük. Amelyikre gyalogsági fegyverzetet, például könnyűgéppuskát szerelnek, annak legalább száz kilogrammos önsúllyal kell rendelkeznie a hatás-ellenhatás fizikai törvények pozitív érvényesülése miatt.

Fotó: NurPhoto via AFP

Ez erős hajtómotort, sok energiát követel.

Ha meg a rajgéppuskánál nehezebb fegyvert akarnak a rendszerint lánctalpas robotra szerelni, mondjuk egy amerikai M2-es félhüvelykes (Ma Douce becenevű, 12,7 milliméteres, Browning mintájú) géppuskát, akkor a robot nem nagyon lehet 200 kilogrammnál könnyebb. Egy ekkora tömeg mozgatása nem gyerekjáték, komoly teljesítményű elemek kellenek hozzá.

Ha meg légvédelemre is használni akarják, a fegyvert mozgató szervomotorok pluszenergia-igénye hatalmas terhelést ró az utánpótlásra.

Hasonló gondok merülhetnek fel, ha páncélelhárító rakétafegyvert szerelnek a földi drónra.

Egyrészt tömeg kell, a páncéltörő rakéta indulásánál a rakétamotor működtetésének ellensúlyozására, másrészt az irányzó, célkövető, kommunikációs berendezések tömege sok kilogrammal növeli a robot önsúlyát – ami ismét csak a motor teljesítményét, energiafogyasztását terheli.

Egy 30 milliméteres gépágyúval felszerelt drónvadász, az EMAV-LW30 UGV (Unmanned Ground Vehicle – Ember Nélküli Földi Jármű) csaknem olyan önsúlyú, mint egy könnyű páncélos, ember vezette jármű. A Northrop-Grumman amerikai hadiipari óriásvállalat fejlesztette ki és gyártja. Érdekessége, hogy ellentétben a kicsi, lassú (terepen óránként 10–12 kilométeres sebességet elérő), villanymotor hajtotta drónokkal, hibrid (belső égésű, plusz elektromos) motor hajtja, közúton akár 72 kilométer per óra sebességre is képes.

A páncélozott drón egy 7,62 mm-es könnyű géppuskát hordoz. Nemcsak tűztámogatásra vagy önálló csapásmérésre képes, hanem elektrooptikai eszközeivel éjjel-nappal, bármilyen időjárásban képes felderítést végezni. Villanymotor hajtja, így rendkívül csendes a mozgása, míg négy jókora kereke és nagy hasmagassága révén kitűnő a terepjáró képessége. A szerény méretű robotot akár egy kis teherautó rakterében is lehet szállítani. Kezelője az ellenségtől távol, védett helyről irányíthatja, így nincs közvetlen életveszélyben.

Ilyet Ukrajna nem tud és vélhetően nem is akar gyártani, hiszen ehhez nincsenek meg a technikai-technológiai feltételei.  A földi drónok gyártása ugyanakkor beleillik Ukrajna alapvető politikai céljaiba: valamilyen módon ellensúlyozni Oroszország nyomasztó fölényét, aminek egyik oka a mindinkább fellépő emberhiány. Amit Kijev képes előállítani, az olcsó, egyszerű, akár a kínai nagy alkatrészáruházak által szállított részegységekből összeállított, polgári-katonai földi drónok – ezekre alapozzák a jövőt – adta hírül a Világgazdaság.

Megírtuk: az ukrán hadsereg által használt eszközök közül kiemelkedik a Ljut, azaz Harag nevet viselő, kerekeken guruló robot, amelyet már kipróbáltak a harcban.

Az ukrán védelmi minisztérium 2025-ben 15 ezer szárazföldi drónt vetne be az oroszok ellen a front legveszélyesebb szakaszain, hogy megóvja a saját katonái életét. A védelmi tárca 2024 második felében hat szerződést írt alá földi drónok szállítására 100 millió ukrán hrivnya értékben, 2025 első negyedévében pedig további 31 szerződést kötöttek 6 milliárd hrivnyáért.

2024 decemberében az ukrán nemzeti gárda 13. dandárja egyszerre több tucat drónt és harci robotot vetett be az oroszok ellen. Egy napon ez az esemény az egyik első teljesen robotizált hadműveletként vonul be a történelembe, azonban egyelőre az ilyen események inkább a kivételek közé tartoznak – írja az Ekonomicsna Pravda, amely megtudta a parancsnokoktól, hogy a robotok hogyan segítenek nekik tucatnyi sebesült evakuálásában, tonnányi rakomány szállításában, orosz állások aláaknázásában és néhány speciális feladat elvégzésében anélkül, hogy a katonák életét kockáztatnák.

A robotizált hadműveletek végrehajtása ugyanakkor nem könnyű feladat, mivel még most sajátítják el az új technológia alkalmazását a harci körülmények között. Jelenleg sem a gyártók, sem a hadsereg nem érti teljesen, hogyan lehet őket a lehető leghatékonyabban használni. Az új típusú fegyvert minden szinten fejlesztik: a harcban, a front műhelyeiben, a védelmi vállalatok műhelyeiben, az önkéntes parancsnokságokon és a kormányhivatalokban is. A fő cél az, hogy az embereket robotokkal váltsák fel a frontvonal legveszélyesebb területein.

Az ukrán védelmi minisztérium az idén azt tervezi, hogy legalább 15 ezer robottal látja el a fronton harcoló katonákat, ami 2024-hez képest többszörös növekedést jelent

– árulta el Hlib Kanyevszkij, a védelmi minisztérium beszerzési osztályának igazgatója.

Érkezik a Harag, amelyet már ki is próbáltak a harctéren

Mind közül kiemelkedik a Ljut, azaz Harag nevet viselő, kerekeken guruló robot, amelyet már kipróbáltak a harcban.

A páncélozott drón egy 7,62 mm-es könnyű géppuskát hordoz. Nemcsak tűztámogatásra vagy önálló csapásmérésre képes, hanem elektrooptikai eszközeivel éjjel-nappal, bármilyen időjárásban képes felderítést végezni. Villanymotor hajtja, így rendkívül csendes a mozgása, míg négy jókora kereke és nagy hasmagassága révén kitűnő a terepjáró képessége. A szerény méretű robotot akár egy kis teherautó rakterében is lehet szállítani.

A kezelője az ellenségtől távol, védett helyről irányíthatja, így nincs közvetlen életveszélyben.

A lap szerint a legfontosabb különbség a földi és a légi drónok között az, hogy sokkal több hasznos terhet tudnak hordozni. Amíg a legnagyobb kopterek néhány tíz kilogrammot képesek csak szállítani, a földi drónok – vagyis a robotok – akár több százat is.

Ennek ellenére Ukrajna nem alkalmazza széles körben ezeket a robotokat – ennek egyik oka, hogy a legtöbb robot technológiailag még nem eléggé kiforrott. A platformnak megbízható összeköttetéssel kell rendelkeznie, mert a terep görbülete vagy más akadályok miatt nagyon könnyű elveszíteni. A robotnak terepjáró képességgel kell rendelkeznie, azaz nem szabad elakadnia a fűben, hóban, homokban és sárban. Ugyanakkor viszonylag olcsónak kell lennie, mert ez egy fogyóeszköz.

A másik ok, hogy a hadsereg még nem tanulta meg, hogyan kell hatékonyan használni őket.

A hadseregnek meg kell értenie a robotok képességeit, és megfelelően kell megterveznie az útvonalakat. Jelenleg a legtöbb egységnek nem volt elég ideje arra, hogy kidolgozza a taktikát és meghatározza, milyen tulajdonságokkal kell rendelkezniük a robotoknak – írta az Ekonomicsna Pravda.