Tovább terjedhet az ukrajnai és a közel-keleti háború

A Hamász közölte, hogy politikai vezetője, Iszmail Haníje meghalt „a teheráni tartózkodási helye ellen végrehajtott alattomos cionista rajtaütésben”. Mindez nem sokkal azután történt, hogy három ember, köztük két gyermek vesztette életét és 74 megsebesült Bejrútban, amelynek külvárosára az izraeli hadsereg „célzott merényletnek” nevezett támadást mért. A Hezbollah egyik parancsnokát likvidálták. Az eseményeket és azok hatásait Nógrádi György értékelte a Magyar Hírlapnak.

– A két támadásra – kissé leegyszerűsítve – a régiós országok és fegyveres szervezetek egyik fele bosszúért kiált, a másik pedig felszólította a Nyugatot, hogy állítsa le Izraelt. Mi következik? Egy libanoni háború, vagy valami annál is durvább?

– Azzal, hogy Teheránban az államfő beiktatásakor meggyilkolták a Hamász legismertebb vezetőjét, óriási pofont kapott Irán. Viszont mit látunk? Azt látjuk, hogy a Hamászt nem sikerült megsemmisíteni. Kezdjük az elején: október 7-e után mit mondtak az izraeliek, mit mondott Netanjáhú? Azt, hogy két stratégiai célja van. Egy: Megsemmisíteni a Hamászt. Erre kezdettől fogva azt mondom, hogy a Hamászt meggyengíteni lehet, megsemmisíteni nem. Kettő: Az összes fogoly kiszabadítása. Ebből sem lett semmi. Néhány foglyot tudtak kiszabadítani, a többi vagy meghalt, vagy fogoly továbbra is, vagy kicserélték.

Az, hogy megölték Haníjét, akinek néhány héttel ezelőtt megölték több fiát és unokáját – ez azt jelenti, hogy Izrael fölvette a kesztyűt. Kérdés azonban, hogy célszerű volt-e?

November 5-én elnökválasztást tartanak az USA-ban, ahol a demokrata és republikánus koncepció a Közel-Keletről, ahogy az orosz–ukrán háborúról, és szinte minden másról teljesen más.

A másik megjegyzés az, hogy Izraelnek figyelembe kell vennie, hogy jelenleg három fronton folyik a háború, akkor is, ha ezt nem mondja ki. Az egyik a Gázai övezet, erről naponta beszélünk. A másik Ciszjordánia, ahol a lakosság körülbelül 86-87 százaléka arab–palesztin, 13 százalék körülbelül a zsidó; ahol napi összecsapások vannak, csak a világsajtó nem számol be róla, mert van két sebesült, három halott, tehát nem éri el az ingerküszöbét. A harmadik a libanoni front.

Az Izraellel szemben álló két erőből a Hezbollah síita, a Hamasz szunnita. De mind a kettő Irántól kap támogatást. A Hezbollahnak több mint százezer rakétája van, meg lehet semmisíteni. Igen, csak ahhoz egy általános közel-keleti háborúba kell belemenni. És mit mondott Erdogan néhány nappal ezelőtt? Hogy Törökország közbe fog avatkozni. Nem valószínű, hogy ezt megteszi, de ha igen, az egy nagyon csúnya háború lenne. A török hadsereg teljesen más, mint a Hamász vagy a Hezbollah.

Irán pedig nagyon sokszor elmondta, hogy ha a Hezbollahot támadás éri, közbeavatkozik. Hát, a Hezbollah ellen most volt egy csapás Bejrútban, és volt egy másik Hanije ellen az iráni fővárosában, amivel Iránt megalázták. Tehát most a közel-keleti és egy közép-keleti háború bármelyik pillanatban kirobbanhat, nyilván nagyon sokan nem akarják. Nagyon sokan azt akarják, hogy a Nyugat fékezze meg Izraelt, de Izraelt csak egyetlen ország tudja megfékezni. Az összes többi nincs abban a helyzetben.

– Annak ellenére, hogy október 7-én, 2023-ban a Hamász intézett támadást Izrael ellen, a Netanjáhú-kormány nem élvezi azt a széles körű és feltételek nélküli támogatást Nyugaton, mint például Ukrajna. Ennek mi az oka? Figyelemre méltó, hogy még a magát korábban a leginkább Izrael-barát elnöknek nevező Trump is békét akar a Közel-Keleten.

– Az ukrán helyzet is megosztotta a Nyugatot, de most ezt hagyjuk! Izrael esetében nagyon sok nyugati politikus, főleg az európaiak azt mondják, hogy 1948, Izrael létrejötte óta, vagyis 76 éve folynak a háborúk. 1967-ben a hatnapos háborúban Izrael elfoglalta Gázát, Ciszjordániát és a Golán-fennsíkot. Akkor nagyon komoly viták voltak, hogy területet ad Izrael a békéért. Ez akkor nem jött össze. A mai izraeli politikát a nyugat-európaiak széles köre az előzményekre tekintettel elutasítja. Abból indul ki, hogy Izrael a stratégiai szövetségese. De ezt máshogy értelmezik a különböző politikai szereplők, és a háború megosztotta a nyugati közvéleményt is.

Abban teljes egyetértés volt, hogy ami történt, hogy megöltek ezervalahányszáz zsidót, elraboltak még néhány százat, azt el kell ítélni. Ez akkor az egész nyugati közvéleményt fölsorakoztatta Izrael mögött. De már akkor megmondtam, hogy ez a fölsorakozás egytől két hétig fog tartani. Igazam lett. Miért? Mert jelenleg 40 ezer körül van a gázai halottak száma, ezek egyharmada gyerek. 90 ezer körül van a sebesültek száma. Erre pedig az a válasz, hogy az a 40 ezer palesztin 98 százalékban ugyanúgy ártatlan volt, ahogy az ezervalahányszáz megölt zsidó.

– Tehát mondhatjuk, hogy ebben a háborúban – a katonai helyzettől függetlenül – a Hamász áll nyerésre…

– A válasz az, hogy Izrael katonailag minden háborúját megnyerte. De a sajtóban, a PR-ban viszont nem tud győzni. A háborúit megnyeri, a békéit elveszti – ez mindig így volt.

– Úgy értem, a szervezet nem semmisült meg, viszont már a Palesztin Hatóság is egységre szólít fel az „izraeli megszállók” ellen, világszerte palesztinpárti tüntetéseket tartanak, Törökország megszakította a kereskedelmi kapcsolatait Izraellel, és beavatkozással fenyegetőzik, Oroszország és Kína is a palesztinok mellé állt, és még folytathatnám. Tehát rosszabbul jön ki a végén Izrael, mint ahogy belement.

– Ebbe a háborúba belevitték őket, de így nem lehet jól kijönni belőle. A támogatás elfogyott, amikor a közvélemény rájött, hogy milyen tömeggyilkosságokat csinál Izrael a Gázai övezetben.

Oroszország határozottan elítélte a Hamász politikai vezetőjének, Iszmáil Haníje meggyilkolását, aki szerdán halt meg az iráni fővárosban, Teheránban lévő rezidenciájára mért rakétacsapásban, számol be az oroszhirek.hu.

A támadást széles körben úgy vélik, hogy Izrael hajtotta végre, de Jeruzsálem hivatalosan még nem vállalta a felelősséget a csapásért.

Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője a merényletet kommentálva hangsúlyozta, hogy Moszkva „határozottan elítéli ezt a támadást, mivel az Haníje halálához vezetett”.

„Az ilyen akciók a térség békéjének megteremtésére irányuló kísérletek ellen irányulnak, és jelentősen destabilizálhatják az amúgy is feszült helyzetet” – hangsúlyozta Peszkov.

Az orosz külügyminisztérium már korábban közleményt adott ki, amelyben elítélte a támadást, és azt állította, hogy „nyilvánvaló, hogy azok, akik ezt a politikai merényletet szervezték, megértették, hogy ezek az akciók veszélyes következményekkel járnak az egész régióra nézve”.

A minisztérium hangsúlyozta, hogy kétségtelen, hogy Haníje meggyilkolása rendkívül negatív hatással lesz a Hamász és Izrael közötti jövőbeni közvetett kapcsolatokra, és felszólította az összes érintett felet, hogy tanúsítsanak önmérsékletet, és kerüljenek minden olyan lépést, amely drámaian ronthatja a biztonsági helyzetet a térségben, és nagyszabású katonai összecsapáshoz vezethet.

Oroszország teheráni nagykövetsége szintén megdöbbenését fejezte ki a politikus „cinikus meggyilkolása” miatt, és „elfogadhatatlan politikai bűncselekménynek” nevezte, amely fokozni fogja a feszültséget a Közel-Keleten, és negatívan befolyásolja a gázai ellenségeskedések befejezéséről szóló tárgyalásokat.

Haníje meggyilkolását más országok, köztük Törökország, Jordánia, Katar és Malajzia is elítélték, sokan a nemzetközi és humanitárius jog durva megsértésének minősítették, és arra figyelmeztettek, hogy ez szélesebb körű konfliktushoz vezethet a Közel-Keleten.

Teherán eközben bosszút esküdött a Hamász-vezető meggyilkolásáért: Maszúd Peszkian iráni elnök megesküdött, hogy megvédi az ország „területi integritását, méltóságát, becsületét és büszkeségét”, és ígéretet tett arra, hogy „a terrorista megszállók megbánják gyáva tettüket”.

Az iráni legfelsőbb vezető, Ali Hamenei ajatollah szintén arra figyelmeztetett, hogy Izrael „szigorú büntetést” fog kapni a Hamász politikai vezetőjének meggyilkolásáért.