Ukrajna a végkimerülés szélén

A kritikus infrastruktúra elleni orosz támadások rendkívüli károkat okoztak az ukrán gazdaságnak: nemcsak a károk mértéke növekedett, hanem a kiadások és a bevételek egyensúlya is teljesen felborult, miközben komoly hadiiparról sem beszélhetünk ma már Ukrajnában – fejtette ki a hirado.hu-nak Szabó József külügyi szakértő. A nyugalmazott diplomata nyilatkozatában emellett részletezte Oroszország állapotát és kérdésünkre a békekötés és a háború lezárásának esélyeire is kitért.

– Mostanában szinte naponta érkeznek a hírek arról, hogy az oroszok bevesznek egy-egy települést a harkivi vagy a donyecki régióban. Mi a célja az orosz offenzívának?

– Az oroszok több céllal indították a május 10-én kezdődő harkivi támadást. Az egyik, s egyben a legfontosabb cél az volt, hogy az ukránok által támogatott proxyerők belgorodi betörését megakadályozzák. Húsvétkor ugyanis nagyarányú támadásokat tapasztaltak ebben a régióban. Tudnivalóan nagyon fontos belpolitikai cél annak az üzenetnek az eljuttatása, hogy a hadsereg képes megvédeni az ország határait.

Szabó József nyugalmazott diplomata, külügyi szakértő (Fotó: hirado.hu)

– Miféle proxyerőkről beszélhetünk?

– A belgorodi betörésekben nem annyira a reguláris ukrán haderő, hanem az ukrán katonai hírszerzés alárendeltségébe utalt különböző, orosz nemzetiségű proxyerők vesznek részt. Három orosz és egy fehérorosz zászlóaljról tudunk, ezek ma is határ körzetében, Harkiv irányában fekvő területeken helyezkednek el. Ezzel szoros összefüggésben az ukrán tüzérség tűz alatt tudta tartani Belgorodot. Tehát az egyik cél az volt, hogy mentesítsék a belgorodi régiót az ellenséges proxyegységektől és az ukrán hadsereg tűzcsapásaitól. A másik annak az üzenetnek a közvetítése az orosz lakosság felé, hogy Putyin ura a helyzetnek és meg tudja védeni az ország határait. Úgy határozták meg a célt, hogy egy pufferzónát kell létrehozni a határ mentén.

– Úgy tűnik, Kijev nemcsak hogy elveszítette a kezdeményezést, de egyre kevésbé képes választ adni az orosz támadásokra. Meddig tarthat ki Ukrajna a harctereken?

A harkivi frontvonal 2024. június elején (Szabó József archívumából)

– E kérdés megválaszolásához mindenképpen egy többdimenziójú megközelítést kell alkalmaznunk. Mivel ez egy felőrlő háború, az egyik legfontosabb szempont az ukrán gazdaság állapota, és a kérdés megválaszolásához ezt mindenképpen vizsgálnunk kell. A különböző közlések alapján 2022-ben arról értesülhettünk, hogy mintegy 30 százalékos GDP-bezuhanás történt Ukrajnában. Majd 2023-ban mintegy  5 százalékos GDP-növekedés következett, ám ez egy nagyon-nagyon mélyre zuhant bázisalapról számítható. Személyesen viszont úgy vélem, ezek nem valós adatok.

– Mi ad okot a kétkedésre?

– Éppen ukrán közlésekre hivatkozva feltételezem azt, hogy kissé kozmetikázott adatokról van szó, hiszen 2022 végén nyilatkozott úgy az ukrán miniszterelnök-helyettes, hogy az oroszok megkezdték az úgynevezett kritikus infrastruktúra elleni csapásokat az ukrán hadászati mélységben. Ez rendkívüli károkat okozott: a politikus akkor úgy becsülte, hogy az elszenvedett károk akár 50 százalékos GDP-visszaesést is okozhatnak. Nemcsak a károk mértéke növekedett, hanem a kiadások és a bevételek egyensúlya is teljesen felborult. Azóta pedig a helyzet nemhogy nem javult, de még rosszabb lett. Az oroszok ugyanis 2023-ban, egész esztendőben folytatták csapásaikat.

– Idén is hallhattunk ilyen híreket.

– Valóban, tavasztól az elektromos termelő- és ellátórendszerekre helyezték át a csapások súlypontját. Azt pedig tudjuk, hogy ha nincs energia, az a termelés minden szegmensére kihatással van. Az elektromosenergia-termelést olyannyira sújtották az orosz csapások, hogy a korábban áramexportőr Ukrajnából áramimportőr lett.

– Honnan tudnak áramot behozni ebben a helyzetben?

– Főként Lengyelországból, Romániából, Szlovákiából és Magyarországról. Nemrég pedig ukrán részről sürgették az oda irányuló áramexport növelését.

Szabó József külügyi szakértő – Született: 1955. Végzettsége: Kossuth Lajos Katonai Főiskola, Zrínyi Miklós Katonai Akadémia, Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem. Korábbi, betöltött tisztségei: KKM – Románia és Szlovákia osztály vezetője; első beosztott diplomata Magyarország pozsonyi nagykövetségén. 

– Segíthetnek-e az ukrán gazdaságot legalább „mesterséges légzésen” tartani az amerikai támogatások?

– Az amerikaiak által felajánlott, az ukrán államot segítő pénzügyi támogatásoknak is csak egy része irányul gazdaságfejlesztésre. Az erre a célra szánt kilenc–tíz milliárd euró nagy része az állam működésére megy el – s arra is kell fordítani, hiszen ezek „pántlikázott” pénzek. Fontosabb forrást jelenthetnének a külföldi működőtőke-beáramlások, ebből viszont nagyon kevés van, talán évi egymilliárd dolláros összegről beszélhetünk. Ez pedig egyszerűen nem tétel egy akkora gazdaság számára, amilyen Ukrajnáé. A gazdasági dimenzió mellett a másik kérdés a katonai erőé.

– Az ukrán hadsereg állapota a jelek szerint nem túl rózsás. Pedig 2023-ban komoly erőkoncentráció történt.

– Jelenleg az ukrán katonai erő felmorzsolása zajlik, s az oroszok elég sikeresek ebben. Tavaly nyáron Ukrajna jelentős hadianyag-mennyiséget halmozott fel és új katonai erőket hozott létre: a 9. és a 10. hadtestet – ez mintegy 12-13 új dandárt jelentett. Ám az én számításaim szerint ennél jóval többet, 30-32 dandárt állítottak fel újonnan vagy töltöttek fel olyan létszámra, amellyel műveleti tevékenységet tudtak folytatni. Csakhogy az így megindított támadás kudarcba fúlt.

– Mi volt ennek az oka?

– Az oroszok felmorzsolták, kivéreztették ezt az ukrán erőcsoportosítást a támadás során. Így most már katonai potenciál vonatkozásában is elég rosszul áll Ukrajna.

– Hogy áll a hadianyag utánpótlásának biztosítása?

– A katonai és a gazdasági dimenzió közös nevezője a hadiipar. Nos, az orosz csapások következtében komoly hadiiparról nem beszélhetünk ma már Ukrajnában – függetlenül attól, hogy egyes területeken érnek el sikereket.

– Mely területeken?

– Ilyen például a tengeri drónok kifejlesztése és alkalmazása, bár itt nagy valószínűséggel amerikai és brit segítséggel tudtak itt, illetve a pilóta nélküli drónok alkalmazásában jelentős előrelépést elérni az ukránok. Csakhogy a teljes ukrán hadiipari termelés 2023-ban Kijev hivatalos adatai szerint egymilliárd dollár értékű volt – egy felőrlő jellegű háborúban, ahol már több százmilliárd dollárnyi, Ukrajnának küldött hadianyagról beszélünk. Tehát az ország teljes hadiipari termelése még százalékban sem fejezhető ki.

– Mire képes így ez az ágazat?

– Az ukrán hadiipar nem képes ellátni a háborús szükségleteit sem fegyverzet, sem felszerelés, sem pedig lőszer vonatkozásában. Ebből következően Ukrajna a háborút mind gazdasági, mind hadieszköz vonatkozásában csak a külföldi segélyek, támogatások bázisán tudja fenntartani.

– A gazdaság és a hadsereg állapota mellett mi lenne a harmadik szempont, ami szükséges lehet Ukrajna esélyeinek megítéléséhez?

– Az ukrán társadalom állapotát is érdemes vizsgálni, ugyanis egyre több jel mutat arra, hogy az a réteg, amely aktívan és tényleg hazafias érzelemből akart részt venni Ukrajna védelmében – ez az utánpótlási bázisa Ukrajnának elfogyott. Ma már kényszersorozás van. Néhány hete pedig egy rendkívül szigorú mozgósítási törvényt alkottak meg. A politikai elit tehát továbbra is harcba küldené a társadalmat. Ugyanakkor különböző felmérések azt mutatják ki, hogy a társadalom akarata és szándéka nem egészen a mindenáron való harc mellett áll. Egy márciusi közvélemény-kutatási adat alapján a társadalom megértést tanúsít azok iránt, akik el akarják kerülni a mozgósítást.

– Hogy áll tehát Ukrajna e három dimenzió, a gazdaság, a hadsereg és a társadalom állapotát figyelembe véve?

– Ha összegezzük ezeknek a dimenzióknak az eredőjét, egy kimerülő Ukrajnát látunk – nyilvánvalóan azt nem tudjuk megjósolni, mikor ér el ez a folyamat egy olyan kritikus pontot, amikor azt mondja mindenki, hogy – vége. Figyelembe kell venni, hogy a politikai elit továbbra sem tett le arról az álláspontjáról, hogy ez a háború megnyerhető. Ehhez megkapják a bátorítást és a dollármilliárdokban kifejezhető hadieszköz-támogatást is nyugatról. Hozzá kell tenni, hogy a jelenlegi ukrán elit tudatosan vállalta fel ezt a háborút.

Harkiv, 2022. december 16. Önkéntesek élelmiszersegélyt osztanak rászorulóknak (Fotó: MTI/EPA/Szerhij Kozlov)

– Ezt miből gondolja?

– Éppen most futottam bele egy 2019-es interjúrészletbe, melyet Alekszej Aresztovics adott. Ő Zelenszkij fontos tanácsadója volt, s talán egy fél vagy háromnegyed éve vált kegyvesztetté, így most Amerikába disszidált. Korábban mindennap megszólalt a köztévében és hintette a hazafias szólamokat. A 2019-es interjúban úgy nyilatkozott: pontosan tudják, hogy Ukrajna NATO-tagságának ára egy nagy háború lesz Oroszországgal – ám ezt fel kell vállalni, nincs előttük más út. Nem lehet kétségünk afelől, hogy a Zelenszkij köré csoportosuló és a katonai elit is a háború folytatását akarja.

– Mindeközben hogy áll az oroszok szénája?

– Oroszország túl van egy elnökválasztáson, Putyint nagy többséggel választották újjá. Függetlenül attól, hogy a Nyugat miképpen vélekedik az orosz választásról, az orosz belpolitikai nézőpont a döntő annak megítélésében, hogy Putyin helyzete mennyire tekinthető stabilnak. Márpedig az ő számra az elnökválasztás kifejezetten sikeres volt, megerősítették pozíciójában – az orosz társadalom tehát támogatja Putyint.

Orosz SZ–400 Triumf légvédelmi rakétákat szállító járművek gurulnak a győzelem napi katonai díszszemlén a moszkvai Vörös téren 2024. május 9-én (Fotó: MTI/EPA/Makszim Sipenkov)

– Csakhogy, legalábbis nyugati értékelések szerint, a szankciók súlyos csapást mértek az orosz gazdaságra.

– A számok mást mutatnak: az IMF értékelése szerint az orosz gazdaság rövid távon kiállta a szankciók hatását. Tavaly 3,6 százalékkal bővült az orosz GDP, idén az első negyedévben a növekedés 5,4 százalék volt, egész évre 2,5-3,2 százalékos bővülés várható. A költségvetés helyzete szilárd, az olajjövedelmek továbbra is biztosítottak.

– S hogy áll az orosz hadsereg?

– A katonai erő vonatkozásában érezhetők az erőteljes haderőreform hatásai: új katonai körzeteket hoztak létre, egy új komplett hadsereget állítottak fel, és a meglevő összfegyvernemi hadseregek is új gépesített lövészhadosztályokat kaptak. Az ukrajnai hadszíntéren pedig katonai körzetenként elhelyeztek egy-egy új nehéz tüzérdandárt. Emellett Moszkva elkezdte nagy ütemben fejleszteni mind a hadászati rakéta-csapásmérő erőit, mind a tengeralattjárókra telepíthető atomtorpedókat – de említhetjük az éppen most hadrendbe állított, tengeralattjárókra szerelhető, tíz robbanófejet hordozó atomrakétát; és fejlesztették a földi telepítésű interkontinentális rakétákat is. Úgy néz ki, a hadászati bombázókötelékeknél is vannak új eszközeik. Folyik egyfajta flottafejlesztés is, függetlenül attól, hogy a Krímnél állandó csapások érik a hadihajókat. A klímaváltozás folytán az Északi- és a Jeges-tenger útvonala az év nagy részében hajózható, itt Oroszországnak mintegy negyven jégtörője mozog, mindeközben az Egyesült Államoknak egy vagy két ilyen kaliberű jégtörője van.

– Ukrajna nem egyedül néz szembe Moszkvával…

– Az egyre romló helyzetbe kerülő, kimerülőfélben levő Ukrajnát, ha a ramsteini kereteket nézzük, ötven ország támogatja (hazánk is tagja a Ramstein-csoportnak, melyet Ukrajna Védelmi Kapcsolattartó Csoportként említenek – a szerk.), ám a szankciókkal és elszigeteléssel élő nyugati államok nem tudták oly mértékben meggyengíteni Oroszországot, hogy felhagyjon a háborúval.

– Tán most visszatérhetünk az eredeti kérdéshez: meddig tart ez a háború?

– Nagyon nehéz lenne megjósolni, mert ez attól is függ majd, hogy mikor fogy el a nyugati támogatás. Nem igazak ugyanis azok a kezdeti hangok, hogy majd Ukrajnát addig támogatják, amíg kell, vagy amíg Oroszországot le nem győzik. Most már vannak olyan hangok, hogy Oroszország nem győzhető le, és ideje lenne valamilyen békekötésnek.

– Erre alkalom nyílt már egyszer.

– Szerintem a békekötés lehetőségét Ukrajna 2022 őszén végleg elmulasztotta.

– A közelmúltban Putyin állítólag fölvetette egy tűzszünet lehetőségét, ez nem lett volna egy újabb alkalom?

– Az orosz felvetés a jelenlegi helyzet realitását kívánta elfogadtatni, Ukrajna célja viszont, hogy a háború előtti határvonalak képezzék a kiindulási pontot. Tehát a két fél háborús célkitűzései olyannyira különböznek egymástól, hogy a jelenlegi helyzetben nincs reális alap arra, hogy a felek akár tűzszünetről beszéljenek, nemhogy békekötésről.