Karácsonyék alszanak...

Az önálló teljesítményük nagyon szerény volt – így értékelte Karácsony Gergelyék tevékenységét Tarlós István, aki a hirado.hu-nak adott interjúban elárulta, hogy szimpatizál Ferencz Orsolyával, ezért őszintén örülne az ő sikerének.

– Nagy port kavart a Budapest-bérlet ügye. Mit szól Lázár János bejelentéséhez?

– A főváros elbóbiskolt, ki tudja, milyen indítéktól vezérelve, vagy véletlenül. Ha nem jár le a szerződés, ez az egész helyzet elő sem áll, de kicsúsztak a határidőből, pedig volt elég idejük. A megállapodásról – amiben pedig a fővárosnak erős jogosítványai voltak – nem novemberben, hanem legkésőbb már tavaly júniusban el kellett volna kezdeni érdemben egyeztetniük. Általában érthetetlen késedelmek jellemzik egyébként a jelenlegi városvezetést. Máig nincs sem szakmai, sem pénzügyi indoka például annak, hogy a Lánchíd vagy a Blaha Lujza tér felújításával miért csúsztak az időben olyan sokat.

Amennyiben most elfogadják Lázár János ajánlatát, Budapest és az agglomeráció lakossága kétségtelenül jól fog járni, de a kormány jóvoltából, mivel a fővárosnak csökkentenie kell a tarifákat, ha meg akarja őrizni a Budapesti Közlekedési Központ versenyképességét. A vármegyei havi bérlet jelenleg olcsóbb, mint a Budapest-bérlet, tehát valószínű, hogy az emberek nem a drágábbat választják majd. Egyezkedés hiányában előbb-utóbb lényegében érdektelenné válik a Budapest-bérlet, és várhatóan csökkenni fog a BKK, pontosabban a BKV saját bevétele. Azt nem tudni, hogy jelenleg folyik-e eszmecsere, még bő egy hónapig van elvi lehetőség a megegyezésre.

– Decemberben ismét ijesztő arcát mutatta a Duna. Mit gondol a legutóbbi áradásról?

– Nagyobb volt a főváros imázsépítési akciózása, mint az árvízi veszély. Budapesten az árvízszint már 1965-ben is 845 centiméter volt. 2002-ben 848, 2006-ban 861 2013-ban pedig 891 centiméter. Ehhez képest a 2023. évi 693 centiméter, azaz 2 méterrel alacsonyabb a 2013-asnál, és így az egyik legcsekélyebb az utóbbi 60 évben. Csak egymás mellett kell nézni ezeket az adatokat, ami az ellenzéki médiának esze ágában sem volt.

– Felkorbácsolta a kedélyeket, hogy a főpolgármester helyettesével motorcsónakból szelfizett, miközben a helyiek védekeztek.

– A motorcsónakozás érdektelen. Ami viszont az árvízvédelmet általában illeti. 1990 és 2010 között gyakorlatilag semmi nem történt. 2010 után mi szerettük volna megoldani a problémát. Neki is fogtunk. Pünkösdfürdőnél befejeztük a védművet, elkezdtük kivitelezni az Aranyhegyi patak műtárgyat, és a Belügyminisztérium megépítette a Barát patak torkolati műtárgyát. A Dunával párhuzamos, 3 kilométer hosszú védmű építését azonban megakadályozták.

A zöld kommandó tagjai – a szakvélemények zöme ellenére – már 2015-2016-ban azon a kategorikus állásponton voltak, hogy a védművet a Királyok útja nyomvonalon kell megépíteni. Az általunk elképzelt tervek szerint a zöldek nem engedték megépíteni a védművet, viszont ötödik éve ők vannak hatalomban, ők vezetik a várost és az általuk oly régóta, oly nagy bizonyossággal meghirdetett nyomvonalon egy kapavágás sem történt. Megjósolható, hogy egyhamar nem is fog. Nyilván ma már Karácsony emberei is tisztában vannak a kockázatok súlyával, amibe belenavigálták magukat.

– Miért nem kezdődött el ott a munka?

– A mi elképzelésünk a védmű nyomvonaláról végül a kerület – lényeget nem érintő – módosító javaslatának figyelembe vételével alakult ki. Ezt a főváros vezetése és a kerület is támogatta, de a zöldek ennek is gáncsot vetettek. A kiviteli tervek módosítását sem maradt már időnk elvégezni. A hullámtér – amit sokan hibásan ártérnek neveznek – már régen csak formálisan, papíron hullámtér. Ott – nem csak a Demszky-korszak, vagy az én időm óta, hanem ütemtelenül, de 1914-től kezdve épített értékek jelentek meg. Itt nem csak jogi kiskapuk segítségével felhúzott „üdülőkről” (amiket nem is szükséges védeni), hanem szélesebb spektrumról van szó. Aki mindezt tudatosan kihagyja a védelemből és így építene fel esetleg tízmilliárdokért védművet, az nem tudom, hogy tudná a döntését megvédeni később, komolyabb pusztítás esetén. Régóta mondja a szakma is, hogy Királyok útján az alapközmű kiváltás borzalmasan megemeli a költségeket, de a városvezetést ez sem érdekli.

Itt a fakivágások sem okoznak nekik tachycardiát.

Tarlós István Fotó: Hirado.hu/Horváth Péter Gyula

Meglepő lenne, ha ilyen szerződést szó nélkül aláírna valaki. Ott azóta is áll a munka. Akkor kellett volna meggondolni Karácsonyéknak a tüntetéseket, meg a politikai hecceléseket, amikor még nem tartoztak felelősséggel. Ráadásul a hírek szerint főpolgármester úr vette a bátorságot és a Covid-járvány idején, mikor erre volt jogosítványa egyszemélyi döntést hozott hirtelen a nyomvonalról. Lassan öt éve egy helyben topogás folyik ott, ahol már 8-10 évvel ezelőtt azzal szédítettek mindenkit, hogy ők tudják, mit kell tenni. Egy árvízvédelmi, katasztrófavédelmi műtárgy építésének induló projektet a helyiek egy részének folyamatos befolyásolásával egy tájvédelmi projektté formáltak, és a demokrácia hívószavaival valami „közösségi tervezést” hirdettek meg. Azt hiszem, most már azon iparkodik a főváros, hogy minél költségesebb megoldást válasszon. Úgy mondhatja majd, hogy azért nem építkezik, mert a kormány nem ad pénzt.

– Mi lenne az ideális megoldás?

– Most már találják ki a megoldást ők maguk. Hiszen magukhoz akarták ragadni a döntés jogát. Úgy vélem, nagyon fontos a Csillaghegyi-öblözet, de sajnos már nem is ez a legkritikusabb pontja a fővárosi árvízvédelmi rendszernek. Ez a terület is fontos, de például Észak-Angyalföld vagy éppen Újpest már kritikusabb a védekezés szempontjából. Vannak olyan elgondolások, amelyekhez politikai akarat is kellene. A fővárosi árvízvédelem fejlesztésének egésze rengeteg pénzbe kerülne. Konkrétan Csillaghegyen a véleményem alapvetően nem változott, ellenben

sokat könnyítene a helyzeten, ha például a Gellért-hegynél, az úgynevezett Ínségsziklát kirobbantanák és kiemelnék végre a Szabadság híd alól a második világháborús romokat.

Talán megfontolható lenne előbb-utóbb felülvizsgálni a Dunába épített műtárgyakról 1989 körül kialakult, minden kormányt sakkban tartó politikai „satuféket” is. Kérdés, hogy ezt mikor szabad megkockáztatni.

– Az elővárosi közlekedés fejlesztésének elkötelezett híveként ismert Vitézy Dávid főpolgármesteri jelölését az LMP dobta be a köztudatba, miközben ez a párt akadályozta a Hamzsabégi útnál a körvasút építését.

– Az LMP is olyan párt, amelyik keresi azt a helyet a politikai palettán, ahonnan valahogy meg tud kapaszkodni, hogy elérje a parlamenti küszöböt. A kérdés vonatkozásában nem feltétlenül következetes a kommunikációjuk. Nem tudom helyes volt-e hirtelen kiadniuk azt a közleményt, mellyel ők maguk adták fel a leckét Vitézynek. Hiszen hogy támogathatná őt bármilyen –feltételezett – módon a kormánypárt, ha konkrétan olyan szervezet jelöltje, amely bejelenti, hogy nem tárgyal a Fidesszel. Az LMP deklaráltan ellenzéki párt, így Vitézy is egyértelműen ellenzéki jelöltnek számít, ha a jelölésüket elfogadja.

– Sokan találgatják, mit gondolnak Vitézy Dávid jelöléséről a Fidesz berkein belül.

– Erre nem tudok felelni. Nekem nem biztos, hogy ő lenne a legelső, aki eszembe jutna erre a pozícióra, de nem a Fidesz álláspontját fogalmazom meg. Lehet, hogy a Fidesz tetőtől talpig mást gondol erről az egészről, mint én. Többé-kevésbé otthon érzem magam ebben a városban, ezért merészeltem feltételes magánvéleményt mondani kérdésre válaszolva a közelmúltban.

– Méltatta is Vitézy érdemeit egy televíziós műsorban.

– Igen, bár köztünk általánosságban körülbelül annyi hasonlóság van, mint a macska és a kanári között. Tény viszont, hogy jól beszél angolul, perpetuum mobile szerűen működik, és kreatív ember, figyelemreméltó memóriával, fantáziával. Időnként ugyan olyan fővárosi kérdésekről is aktív résztvevőként nyilatkozik, amelyek megtörténtekor már évek óta nem dolgozott a Fővárosban. Számtalan ötlete, javaslata van.

A közlekedés témaköre iránt szélsőséges érdeklődést tanúsít. A közösségi közlekedés valóban fontos ágazat. Sokba kerül és nagy a személyi-és drága az eszközállománya. Azonban, volumenében nem több mint körülbelül tíz százalékát teszi ki a fővárosi önkormányzat, ill. a főpolgármester összes feladatának. Legalább ilyen fontos szolgáltatást nyújt például a vízművek, hiszen mi lenne, ha nem lenne tiszta ivóvíz? A fővárosnak sok közszolgáltató cége van. Ott van még számos szociális, kulturális és egyéb intézmény, ott a hatalmas városházi hivatal is, ahol sok emberrel kell együttműködni, bánni tudni. A főpolgármesternek van politikai, értékrenddel összefüggő szerepe, ha nem is kell úgy túlzásba vinni, ahogy jelenleg történik. Ezért,

ha valaki ért a közlekedéshez, az szükséges, ám nem biztos, hogy elégséges

feltétele annak, hogy képes legyen megfelelni a főpolgármesterrel szemben támasztott követelményeknek.

– Mit gondol Karácsony Gergely esélyeiről?

– Karácsony Gergely nincs túl megnyugtató helyzetben – nem véletlenül ajánlgatja nyílt levelekben önmagát –, de cáfolhatatlan, hogy így is komoly esélye lehet Budapesten. Az ellenzéki média igyekszik eladni az ellenzék „legerősebb emberé”-nek, bár nem tudni Gyurcsány úr mit szól ehhez. Ugyanakkor az is tény, hogy megoszlanak a vélemények a teljesítményéről a kormánnyal kialakult viszonyától függetlenül is. Van egy jelentős számú, elvakult, tántoríthatatlan rajongói köre, de ez a közel kétmilliós Budapesten nem döntő. Az őt 2019-ben jelölő pártok száma csökkent azóta. Karácsony Gergely saját pártja a Párbeszéd hangos ugyan, ám ki sem látszik a földből.

Amennyiben nem egyedüli ellenzéki jelölt lesz, akkor könnyen megszorulhat Karácsony.

Számára végülis kihívás lehet Vitézy felbukkanása. Tisztulni fog a kép, ha minden párt hivatalosan bejelenti a jelöltjét, ám még akkor is ott lesz a visszalépések, visszahívások lehetősége. Több példa is volt erre, emlékezzünk vissza anno Katona Béla, vagy – Isten nyugtassa – Falus doktor esetére, de Karácsonynak is van már praxisa a visszalépésben.

– Tavaly nyáron azt nyilatkozta nekünk, ideális jelöltnek tartaná Szentkirályi Alexandrát.

– Szentkirályi Alexandrát jó választásnak gondoltam, mert rendelkezik már önkormányzati vezetői gyakorlattal, ismeri a várost, és jó szavazatszerző képességet tételeztem fel róla. Azonban egyrészt kiderült, hogy Alexandra már nem is érdeklődik a pozíció iránt. Másfelől fogalmam sincs, hogy a Fidesz vezetőinek jelenleg mik a szándékai a budapesti főpolgármester-jelöléssel kapcsolatban. 2019-ig – közvetlen érintettség lévén – ezt elég jól tudtam követni. Volt mikor értettem, máskor –2019–kevésbé, de most már nem akarom kitalálni.

– Korábbi beszélgetésünk során azt mondta, a pozícióra alkalmas női jelölttel lehetne szavazatokat maximalizálni. Schiffer András szerint pedig több jel is utal arra, hogy Ferencz Orsolya is lehet a kormánypártok jelöltje.

– Ferencz Orsolyával szintén szimpatizálok, őszintén örülnék az ő bárminemű sikerének,

de ennek nincs összefüggése valami javaslat tétellel.

– Ferencz Orsolya az önkormányzati politikában is jártas és nem csak a közlekedéshez ért. Szakmailag jó lenne erre a pozícióra?

– Vannak a Fidesz oldalán olyan emberek, akik a feladatra alkalmasak, de hogy a budapesti választók relatív többségének körében milyen a közhangulat, az egy harmadik kérdés.

Lassan nyolcvan év óta én voltam az egyetlen keresztény-konzervatív vezetője a magyar fővárosnak.

Némelyik kebelbeli barátom szemében sem látom a feudális odaadás csillogását, ha szembe találják magukat ezzel a ténnyel. A modern liberálisok − én a DK-t is ide sorolom −, pedig intenzív neheztelést táplálnak irántam, hiszen a nevemhez kötik, hogy egy évtizedre elvesztették koronaékszerüket, fő bázisukat, a fővárost. Mindez természetes, de az igazsághoz tartozik, hogy a fővárosi választók említett relatív többségének nem olyan a beállítottsága, mint az országé. Ennek a relatív többségnek az értékítélete már a XIX. század óta labilissá teszi a fővárosi választások kimenetelét, sőt, többnyire elbillenti olyan irányba, ami az ország érdekeinek kevésbé felel meg. 1893-ban írja Prohászka Ottokár:

„A budapesti liberálisok lapjai a szellemi elmaradás eszméit terjesztik.”

(A valóságtól elvonatkoztatott szabadság erőszakos érvényesítéséről beszél).

Az én 9 évem, a mi 9 évünk talán tényleg kegyelmi időszak volt.

Tarlós István Fotó:Hirado.hu/Horváth Péter Gyula

– Az önkormányzati választásokon talán kevésbé számít a világnézet, lehet, hogy inkább a teljesítmény alapján döntenek a választók.

– Főként Budapesten nem biztos, hogy az önkormányzati választás a teljesítményekről fog szólni. A klasszikus értelemben vett nemzeti értékekben gondolkodók számára nagy szerencse, hogy

a magyar ellenzék hiteltelennek, tehetségtelennek és ötletszegénynek tűnik.

A történelmi hátterek, melyek a jelöltjeik mögött vannak nem bizalmat keltőek, vagy meggyőzőek. A vádaskodásokon, mószeroláson, obstrukciós kísérleteken és a saját hazájuk külföldön való sorozatos támadásán kívül nem nagyon van hihető mondanivalójuk a szavazók számára. Nincsenek megoldásaik. Ezért

országosan, szerencsére a kormánypárt esélyei lényegesen jobbak, mint a politikai ellenfeleiké.

Budapesten viszont sajnos nem ilyen egyértelmű a helyzet. Én minden esetre örülnék, ha sikerülne Budapestet „visszahódítani”.

– Vidéken és Budapesten is a kormányt okolják a kudarcokért a baloldali városvezetők.

– 2019 novemberben megjósoltam, ha a következő öt év fővárosi teljesítménye sikertelen lesz, annak okát csakis abban fogják megjelölni, hogy Tarlósék „miért nem csinálták meg”, vagy „nem ad a kormány pénzt”. Hogy Tarlósék milyen állapotban vették át Budapestet, arról tapintatos hallgatásba burkolódznak. A mi időnkben volt valós együttműködés a kormányzattal, ami eredményeket hozott, de voltak éles vitáink is, melyek nem megjátszott nézeteltérések voltak. Azonban a szövetség sosem ingott meg. Az ellenzéki médiumok egy része irányából ma is érzem alkalom adtán a felém sugárzó lelkesedés hiányát, de bátran szembe nézhetnek azzal, hogy ez az igazság. Karácsony képtelen volt, és valószínűleg nem is akart együttműködni a kormánnyal.

– Lassan vége a ciklusnak. Hogy értékeli a budapesti városvezetés teljesítményét?

– Mi hatalmas adóssággal vettük át a várost és komoly volumenű tartalékkal hagytuk ott, ezt ma már nehéz lenne vitatni. Az általunk többször ajánlott leltárt, a teljesítmények korrekt összehasonlítását pedig az ellenzéki média következetesen ignorálja. A valóságban mi történt az utóbbi több mint négy évben? Szűkített műszaki tartalommal készült el a Blaha Lujza tér és a Lánchíd is. Azóta is azzal a bambasággal kísérleteznek, hogy a villamos alagutat is tartalmazó projektet hasonlítják össze az alagút nélkülivel, és ebből azt a képtelen következtetést vezetik le, hogy a drágább az, ami olcsóbb.

Azonban, ha már épp a villamos alagút felújítása elhagyásának szándékával írtak ki új tendert, akkor a némileg változó egyéb körülmények figyelembevétele mellett is méretes sandaság az alagút nélküli változat költségének az alagutas változat költségével való összehasonlítási kísérlete. Hiszen az alagút nagyon nagy tétel. Egyébként a mi időnkben még nem volt szerződés, volt viszont a hivatalosan benyújtott ajánlat.

Egyetlen értelmezhető, önállóan indított nagy projektje sem volt a jelenlegi városvezetésnek.

Amit csináltak, az is jó részt ésszerűtlen. A forrásokhoz, és a 2010-19 közti időszakhoz képest az önálló teljesítmény 2019 óta nagyon szerény volt. A főváros és a kormány együttműködésében pedig állítható, hogy nem a kormány jelentette az elsődleges akadályt. Az ellenzéki miniszterelnöki előválasztási hűhó alkalmával, melynek során Karácsony Gergely sokszor és félreérthetetlenül mondta, amit mondott, ez tisztán kiderült.

Nem arról van szó, hogy a kormány hibátlan lenne, viszont ma Európa-szerte több mint furcsa dolgok történnek. A magyar kormány pedig egyrészt igazolta már, hogy képes kormányozni − ami az ellenzéknek nem nagyon ment −, másrészt az ellenzékkel ellentétben nem veti alá vazallus módjára az országot az EU jelenlegi vezetésének. Azoknak, akik már-már protektorátus státuszba navigálták Európát. Akik a jelek szerint az eredeti európai –köztük magyar – értékeket rég feladták, és Európa valós érdekeit nyomokban is alig képviselik, ugyanakkor nemzetállamokkal szemben a demokráciára kevésbé emlékeztető módszereket alkalmaznak.

Az imamalom-szerűen mantrázott, váltakozó értelmezésű „jogállamiság” immár korbácsként használható.