Egy éve alakult meg az ötödik Orbán-kormány

G. Fodor Gábor elemezte az Orbán-kormány legutóbbi egy évét.

Egy éve alakult meg az ötödik Orbán kormány, ez egyben azt is jelenti, hogy megszakítás nélkül 13 éve jobboldali kormány van Magyarországon.

Vannak, akik úgy látják, hogy 2010-ben nem egyszerűen kormányváltás, még csak nem is rendszerváltás, hanem egyenesen korszakváltás zajlott le ("forradalom történt a szavazófülkékben") és egy új politikai-gazdasági-kulturális rend kialakítására vállalkozott az azóta minden országos megmérettetésen kétharmados választói felhatalmazással megerősített Fidesz-KDNP és annak vezetője, Orbán Viktor.

Akik így vélekednek, megítélésem szerint helyesen ítélnek.

A KORSZAK, AMIBEN ÉLÜNK, AZ ORBÁN-KORSZAK.

Ezt a korszak ellenfelei is így látják, még akkor is, ha mindezt ellenkező előjellel ítélik meg.

Azt állítom, hogy a korszak megszilárdításában meghatározó, hanem döntő szerepet játszott a 2022-es választás és mindaz, ami utána történt. Az első győzelmet ugyanis még lehetett Gyurcsány történelmi számlájaként elkönyvelni, a második kétharmadra is talán még lehetett azt mondani, hogy a szerencse és a szerencsétlenkedő baloldal tett rá egy lapáttal a választási eredmény mértékére. Háromszor viszont nem lehet a véletlenre, az ellenfél ostobaságára, külső tényezőkre kenni az eredményt, 2018-ban is már mindenki tudta, hogy a siker mögött saját teljesítmény áll és aztán hiába jött a Covid, majd tört ki a háború, 2022-ben a jobboldal nemcsak újabb kétharmados felhatalmazással foghatott kormányzáshoz, hanem győzelmével egyben lezárta és kizárta a rendszer- és korszakalternatívák lehetőségét is.

Orbán Viktor miniszterelnök beszédet mond, miután ötödik kormányának tagjai esküt tettek az Országgyűlés plenáris ülésén 2022. május 24-én.

FORRÁS: MTI/KOSZTICSÁK SZILÁRD

Mit is jelent ez?

A BALOLDAL FELŐL NÉZVE RÖVIDEN AZT JELENTI, HOGY GAME OVER. A JÁTÉKNAK VÉGE.

Létezik ugyan a kormány ellenzéke (az is beszédes, hogy hét ellenzéki pártnak tíz elnöke van), de megszűnt alternatívállító erő lenni, abban az értelemben, hogy a baloldali politikai elit és a választói is tudják, hogy választáson nem fogják megverni Orbán Viktort. Van tehát egy ellenzék, amely olyan választáson, ahol Orbán is indul, nem fog győzni, tehát nem kormányképes erő. Ha nem jutsz kormányra, ha nem kell elvégezned a kormányzóképesség megteremtéséhez szükséges szellemi, stratégiai, intézményépítési, rekrutációs stb. munkát, akkor ebből egyenesen következik, hogy a mérsékelt politika játékszabályait is érvénytelennek fogod tekinteni magadra nézve, marad jó esetben a mozgalmi, rosszabb esetben a provokációkat legyártó politika (lásd például kordonbontás).

Aztán, folytathatjuk tovább a baloldali politika természetrajzának felvázolását, ha nem jutsz kormányra, mert azt gondolod, hogy önerőből nem tudsz választást nyerni, akkor megpróbálod külső erők segítségével, külső finanszírozással (lásd. dollárbaloldal), ebben az esetben egyfelől elveszíted az esélyedet az önálló politikai irány kialakítására (aki finanszíroz, az mondja meg mi lesz), másrészt kiírod magad a kompetícióból és kooperációból egyaránt. Az idegen érdekeket követő pártok nem a magyar választópolgárok érdekeit képviselik, hanem a finanszírozóét (tehát kiírod magad a választói felhatalmazásért indított versenyből), és kiírod magad a kormánnyal való (eseti) együttműködések lehetőségéből is: a dollárbaloldallal nem lehet együttműködni.

Gyurcsány Ferenc és Dobrev Klára

FOTÓ: LADÓCZKI BALÁZS - ORIGO

Az elmúlt egy év azt mutatja, hogy van egy soha kormányra nem jutó baloldal, amely elvesztette szavazatmaximalizáló képességét és elvesztette a nemzeti érdek megértése szempontjából fontos együttműködési képességét, és tegyük hozzá ezt a baloldalt az a Gyurcsány Ferenc vezeti, aki elintézte a Fidesz első kétharmadát és aki - elutasítottsági rekorderként: 17 éve ő a legelutasítottabb politikus Magyarországon, mínusz 70 és 80 százalék közötti eredményeket hozva - szállítani fogja a Fidesz soron következő kétharmadait is.

Ami a kormánypártokat illeti. A Fidesz a negyedik kétharmaddal kijött a holtak völgyéből. A 2018-as, és a 2022-es választások végeredményére nézve is releváns veszély volt az, amit röviden a hosszú kormányzás problémájaként azonosíthatunk: túl régóta van kormányon a Fidesz, túl régen van Orbán, most már jöhetne más. Az "unalom" mint kihívás azonban 2022 utánra semmivé vált. A baloldal alternatívíállítóképességének lenullázásával a korszak berendezkedett. A választók is berendezkedtek a Fideszre, egy nagy részük hangosan támogatja, egy másik, hasonlóan terjedelmes része meg elfogadja és tudomásul veszi, hogy "amíg élek, addig a Fidesz lesz kormányon."

A hosszú kormányzás problémái elpárologtak és minden, amit ezzel kapcsolatban a Fidesz felé lehetett megfogalmazni kihívásként, a baloldal nehezékévé lett. A Fidesz ismerős, a baloldal kockázatos.

ORBÁN UGYAN "BAD GUY", DE LEGALÁBB TUDJA MIT KELL TENNI, AMAZOKRA MEG, HOGY KLASSZIKUST IDÉZZEK, MÉG A TYÚKÓLAT SE BÍZNÁM RÁ.  

A Fidesz választása a biztonság, a baloldal pedig a felelőtlen kockázat. Elég csak ránézni az eredményjelző táblára, hogy ennek visszaigazolását lássuk, hiába van háború, hiába ment lefelé a gazdasági konjuktúra, a Fidesz a tábla tetején és mögötte valahol egy másik ligában a baloldal, a sok párt közül sokan láthatósági mellénnyel felszerelkezve.

Orbán Viktor miniszterelnök beszédet mond a CPAC Magyarország kétnapos konzervatív konferencián a Bálna Budapestben 2023. május 4-én.FORRÁS: MTI/KOSZTICSÁK SZILÁRD

De nem elég padlóra vinni a másikat, ha az emberek a kormányzás felelősségét rakták a válladra. A politika azonban kompetitív műfaj, mindig a másikhoz képest lehet valamilyennek lenni: a jobboldal a kormányzóképes, a baloldal kormányzásképtelen - és ezt a választók - és teszem hozzá a beavatkozást mérlegelő nemzetközi erők is tudják. Még akkor is így van ez, ha a háború átírta a sikeres politika peremfeltételeit: kétségtelenül szűkült a gazdasági és a nemzetközi mozgástér és van egy sor dolog, amire igaz, hogy ahogy korábban volt, úgy később nem lehet. A szélnek azonban az a természete, hogy fordul. 2010-ben óriási ellenszélben kellett végrehajtani fundamentális változtatásokat, nagyjátékosok ellenszenvét is kiváltva, 2016-18-ban viszont jobbra fordult a szél, valóban realitásnak tűnt a világpolitikában egy jobboldali reneszánsz. Kétségtelenül most másfele fúj a szél, de a szélnek az a természete, hogy változik. A kormányzásnak meg az, hogy lekövesd a szél természetét.

A világpolitikai helyzet változásán kívül még legalább egy új kihívást regisztrálhatunk: ha nincs, aki versenyez vagy együttműködik veled, akkor egyedül vagy a színpadon. Vagyis minden kérdés és probléma, ami felüti a fejét, az a jobboldali konjuktúrán belüli problémaként jelenik meg, mivel a jobboldal faltól falig ér. De aki korszakot akar építeni, az ezt is kezelni tudja.

Keserves gondok.