A görög hatóságok Panamában nyomoznak a korrupcióval lebukott EP-alelnök pénzügyei után

A közösségi médiában olyan bejegyzések kezdtek keringeni, amelyek állítólag Kaili és családtagjai panamai számláinak banki dokumentumait mutatják, rajtuk a Katarból érkezett utalásokkal- írja hvg.

A görög hatóságok információkat kértek Panamától a jelenleg Brüsszelben, korrupciós vádak miatt őrizetben lévő Eva Kaili európai parlamenti képviselő számláira történt esetleges katari utalásokról – írja a Politico.

A görög pénzmosás elleni hatóság elnöke, Haralambosz Vurliotisz sürgős megkeresést küldött a panamai hatóságoknak – az ország egy jól ismert adóparadicsom, amely a pénzügyi átláthatóság hiányáról híres –, amelyben tájékoztatást kért arról, hogy a gyanú szerint Kaili számára Katarból eljuttatott 20 millió euró egyes részletei nem jelentek-e meg olyan panamai számlákon, amelyeket Kaili, vagy a családtagjai nyitottak.

Vurliotisz azt követően fordult kérésével a panamai hatóságokhoz, hogy a közösségi médiában olyan bejegyzések kezdtek keringeni, amelyek állítólag Kaili és családtagjai panamai számláinak banki dokumentumait mutatják, rajtuk a Katarból érkezett utalásokkal. A bejegyzések szerint a számlákat a panamai Bladex Banknál vezették, és Kaili, az apja, Alexandrosz Kailisz és az anyja, Maria Ignatiadu tulajdonában voltak. A számlákon állítólag 20 millió euró található, amelyet Katarból utaltak át több részletben.

Kaili ügyvédje, a védence ártatlanságát hangsúlyozó Mihalisz Dimitrakopulosz elmondta, hogy a dokumentumok hamisak, és azt várja, hogy a görög hatóságoknak ezt panamai kollégáik is megerősítsék.

A görög hatóságok a múlt héten, a pénzmosással kapcsolatos nyomozás idejére lefoglaltak egy közel 1 hektáros földterületet Párosz szigetén, amelyet Kaili és élettársa, Francesco Giorgi vásároltak, valamint a vásárláshoz használt számlát.

Dimitrakopulosz szerint az ingatlanvásárlás legális volt, és a vásárlásra használt pénz Kaili saját jövedelméből származott.

Mint arról korábban több orgánum is beszámolt, az Európai Parlament egyik alelnökét, Eva Kailit korrupció gyanújával vették őrizetbe. A nyomozás szerint ugyanis az uniós politikusnak köze volt egy olyan körhöz, amelyen keresztül Katar és Marokkó (természetesen sok sok pénzért) igyekezett befolyásolni az Európai Parlament döntéseit.

Kívülről csak a piros plombával lezárt irodák emlékeztetnek az Európai Parlament eddigi legnagyobb korrupciós botrányára, a színfalak mögött azonban másról sem beszélnek a folyosókon. Az EP-ben – mint minden más hasonló intézményben – a lobbizás teljesen természetesnek számít, de a szabályok eddig meglehetősen rugalmasak voltak. A testületbe most a teljes sokk mellett a bizalmatlanság is beférkőzött, a munkatársak a gyors fellépéstől és a szabályok szigorításától várják a megoldást.

„Vannak ám még ilyenek máshol is” – vetette oda sietve újságíróknak egy képviselő az Európai Parlament strasbourgi épületének 12. emeletén, ahol többen Eva Kaili, a jelenleg is brüsszeli vizsgálati fogságban tartott görög alelnök irodáját fotózták.

Még ha igazat is mondott, a Strasbourgba is begyűrűző Katar-gate nyomait egyáltalán nem volt könnyű megtalálni a komplexumban. Az EP több szárnyból álló épületébe a képviselők és asszisztenseik mindössze havonta egy hétre, a plenáris ülés idejére hurcolkodnak át Brüsszelből a francia városba. Az épület 17 emeletes, központi tornyában egymás után sorakoznak a szűk folyosók, ahonnan több száz, teljesen egyforma iroda nyílik, bennük a legtöbb esetben csak egy-egy asztal, szék és telefon jelzi, hogy dolgozik ott valaki.

Ezek közül az EP biztonsági szolgálata – a legfrissebb információk szerint – tízet zárt le, általában ugyanazokat, mint Brüsszelben: Eva Kaili és családtagjai mellett asszisztensekre terelődött a korrupció gyanúja. Az ajtókon mindenesetre csak egy „tilos a belépés” feliratú fehér papírlap és egy diszkréten elhelyezett piros plomba jelzi, hogy a színfalak mögött az Európai Parlament történetének eddigi egyik legnagyobb botránya zajlik.

A cetliket fotózó újságírókat és tévéstábokat sem mindenhol fogadják szívesen. Míg a tizenkettedik emeleten nem sok vizet zavarunk, a hatodik emelet egyik szárnyában, ahol jellemzően az olasz képviselők irodái találhatók, hamar elzavartak mindenkit, és a fotózást is megtiltották.

„Szerintem ez valahol érthető, valószínűleg őket is sokkolta, hogy a közvetlen kollégáik közül volt olyan, aki belekeveredett a botrányba” – mondta később a jelenetről az EP egyik munkatársa.

Mint egy bűnügyi helyszín

Azt nem túlzás állítani, hogy az Európai Parlamentben dolgozó több száz képviselőt és az ő munkatársaikat teljesen felkavarta a múlt héten kitört botrány, amely szerint egy Öböl-menti állam – feltehetően Katar – pénzért próbált befolyást szerezni a testületben. A vesztegetés bizonyítékát – körülbelül másfél millió eurót – bőröndbe, hátizsákba és papírzacskóba tömködve találta meg a belga rendőrség különböző helyszíneken, de Olaszországban is voltak házkutatások.

A belga rendőrség által 2022. december 14-én közreadott kép a hatóságok által lefoglalt közel 1,5 millió euro készpénzről. A pénzt a brüsszeli régióban házkutatások során foglalták le az EP szocialista alelnökét érintő korrupciós ügyben.

© MTI / AP / Belga rendőrség

„Gyakorlatilag egy tetthely közepén állunk, az irodákat lezárták, a kollégáink börtönben vannak, és azzal kellett szembesülnünk, hogy legalább egyvalaki közülünk a korrupció és a külföldi befolyás trójai falovává vált” – foglalta össze a történteket Hannah Neumann, a Zöldek képviselője.

A háttérben sok EP-munkatárs még ennél is keményebben fogalmazott, amikor arról kérdeztük őket, hogyan fogadták a razzia hírét. A legtöbben a sokk és a totális döbbenet szavakat használták, a folyosókon pedig néhányan azt is találgatják, ki keveredhet még bele a botrányba. (Több forrásból származó információink szerint magyar EP-képviselő egyáltalán nincs köztük.)

„Nagyon nehéz azt feldolgozni, hogy akár évekig dolgozhattál valaki mellett, akit most korrupcióval vádolnak. Mindenki egymást méregeti, bizalmatlanok lettek egymással az itt dolgozók, ami eddig egyáltalán nem volt jellemző” – mondta egyikük a hvg.hu-nak.

Egy másik, neve elhallgatását kérő EP-képviselő hallott is olyan asszisztensről, aki megijedt és megpróbálta törölni a gépéről az adatokat, de ennek az általános vélekedés szerint nem sok értelme van. Akit akart, azt már úgyis megtalált a belső információs szolgálat.

Kaili szerepéről is megoszlanak a vélemények, sokan azt sem tudják felfogni, mi vezette el odáig a görög politikust, hogy – ha igazak a vádak – kenőpénzt fogadjon el. Azt pedig szintén sokan nem értik, miért őt környékezték meg, hiszen sok befolyása nem volt, még nincs egy éve, hogy januárban megválasztották a 14 alelnök egyikének.

Eva Kaili

© MTI / AP / Európai Parlament

Beszélgetőpartnereink közül azt is sokan kiemelték: az EP egységét mutatja, hogy gyakorlatilag azonnal megfosztották a politikust a tisztségétől, az erről szóló szavazáson mindössze egy horvát képviselő szavazott nemmel.

„Azért remélem később megmagyarázza, ezt hogyan sikerült” – kommentálta a történteket egy kollégája.

A ló túloldala

A botrány – ha lehet ilyet mondani – nem is jöhetett volna rosszabb időpontban az EP számára. A decemberi ülésszak egyébként is zsúfolt, de most a történtek olyan ügyekről terelték el a figyelmet, mint a magyar kondicionalitási eljárás körüli viták, vagy az ukrán népnek megítélt Szaharov-díj átadója, amelyre nagyon sok ukrán civil érkezett, Volodimir Zelenszkij elnök is beszédet mondott.

Az általunk megkérdezett EP-képviselők között volt olyan is, aki „tanulópénznek” nevezte a történteket, és azzal is egyetértettek, hogy „ostoba politikusok mindenhol vannak”. Emellett nemcsak a pártcsoportok frakcióvezetői és az Európai Parlament elnöke, hanem gyakorlatilag mindenki kiemelte, hogy zéró tolerancia van a korrupcióval szemben, és ilyennek többé nem szabad előfordulnia. Hogy ezt hogyan lehet elérni, az már más kérdés.

A lobbi fogalma természetesen az Európai Parlamentben sem ismeretlen, a szabályok viszont meglehetősen rugalmasak. Az EP-be, más intézményekhez hasonlóan, regisztrálniuk kell magukat a lobbistáknak (akik nemcsak cégek képviselői, hanem akár civil szervezetek is lehetnek), és évente közzé kell tenniük, milyen találkozókon vettek részt. Ezenkívül az EP-képviselőknek lehetőségük van arra is, hogy saját oldalukra – személyes adataik mellé – feltöltsék, hol, mikor és legfőképpen milyen harmadik személlyel találkoztak, de ez nem kötelező, így sokan egyszerűen megfeledkeznek róla.

A gumiszabályoknak talán az is az oka, hogy a lobbisták jelenléte itt nem régi hagyomány, többen azt mondták, hogy az elmúlt 8–9 évben szaporodtak meg az Európai Parlamenten belül, ahogy az „egyre erősebb tényező lett”. (Más kérdés, hogy egyelőre még az EP is csak találgatja, pontosan mit is akarhattak a katariak egy olyan szervezettől, amelynek lényegében minimális a döntési jogköre.)

„Alapvetően a lobbisták jelenlétében semmi különleges nincs, a képviselők egyébként is reggeltől estig találkozókon vesznek részt, ez a munkájuk része. A botrány kirobbanása után ezek lényegében leálltak, mindkét oldal fél találkozni a másikkal, megrendült a bizalom. Pedig az ilyen találkozók kifejezetten fontosak lehetnek, szerintem éppen ezért nem lenne szabad átesni a ló túloldalára” – mondta  az EP egyik tisztségviselője.

Más azonban arról beszélt, hogy ő már korábban sem szerette az ehhez hasonló személyes találkozókat, mert mindent meg lehet beszélni e-mailben is.

A megoldást a szigorúbb szabályozásban, és szabályok betartatásában, hatósági fellépésben látnák. Többen is kiemelték a washingtoni lobbitörvényeket, amit véleményük szerint akár egy az egyben át lehetne emelni Brüsszelbe és Strasbourgba is.

Az ügy fontosságát mi sem bizonyítja jobban, hogy néhány nappal a botrány kirobbanása után kezdeményezték is a szabályok módosítását. A német Daniel Freund és a magyar Ujhelyi István EP-képviselők közös beadványban kezdeményezték a vagyonnyilatkozati rendszer szigorítását és a névtelen bejelentők hatékonyabb védelmét.

Ha pedig azt nézzük, az EP milyen gyorsan szavazta meg Eva Kaili megfosztását alelnöki címétől, a hatóságok pedig milyen gyorsan intézkedtek a büntetőügyben, nem kizárt, hogy a módosító elfogadásának sem lesz akadálya. Az viszont már más kérdés, mennyi időre lesz szüksége ahhoz az Európai Parlamentnek, hogy visszanyerje a közvélemény bizalmát, és elhitesse velük, hogy ami történt, az egyszeri és elszigetelt eset volt.