Ursula von der Leyen a háborúban érdekelt?

Ursula von der Leyen még csak véletlenül sem sürgeti a békét, vagy legalább a tűzszünetet az orosz-ukrán háború kapcsán, annak ellenére, hogy a konfliktus Európa jólétét is lerombolhatja, pedig néhány éve még egy Nobel-békedíjat is kapott a közösség – emlékeztetett Wolfgang Koydl a hét elején a svájci Die Weltwoche-ban. Az írót, újságírót Horváth Ágnes kérdezte, az interjú a legutóbbi Vasárnapi Újságban hangzott el.

– A napokban megjelent írásában, az EU Nobel-békedíjára emlékeztet bennünket. Miért tartotta fontosnak, hogy ezt felelevenítse?  

– Mert az EU egyre távolabb kerül attól a béke felfogástól, amellyel hagyományosan indult. Elég csak az Európai Bizottság elnökének, Ursula von der Leyennek a nyilatkozataira figyelni, aki folyamatosan csak még több olajat önt a tűzre az ukrajnai háború ügyében. Nem említ semmilyen békekezdeményezést, tűzszünetet, tárgyalást, megbeszélést. Ugyanez igaz a külügyi biztosára, Josep Borellre is, aki nyíltan kimondta, hogy ez a háború a csatatéren fog eldőlni. Na de kérem! Egy békére szövetkezett közösség szerint a konfliktust a csatatéren kell eldönteni? Hol tartunk tulajdonképpen?

– A balkáni háborúra is emlékeztetett minket. Hogyan viselkedett akkor Európa?

– Nem látták előre. Az európai államok megosztottak voltak, mint az első világháború előestéjén, Nagy-Britannia és Franciaország Szerbia mellett voltak, Németország Horvátország mellett. Hihetetlenül tragikus volt, és ugye akkor az amerikaiak voltak, akik véget vetettek a délszláv háborúnak Daytonban, Ohióban. Nemsokkal ezután azonban a bizottság Oslóban úgy határozott: az EU olyan  komoly békehirdető, hogy sürgősen meg kell kapnia a Nobel békedíjat.

– Úgy tűnik, ennek a háborúnak több résztvevője van. Hogy viselkednek a nagyhatalmak, és hogy az európai országok?

– Ez alapvetően egy az Egyesült Államok és Oroszország között zajló háború. Az ukránok a parasztok ebben a sakkjátszmában, az ágyútöltelékek, akiket feláldoznak Amerikáért. Aztán itt a „Nyugat”, a NATO részese a háborúnak, ha tetszik, ha nem, hiszen az amerikaiak a hangadók a NATO-ban, és az Európai Unió is részese, bár nem kellene annak lennie. Szóval valójában két nagyhatalom feszül egymásnak. Az orosz csapatok aktívan jelen vannak, fegyverekkel, katonákkal, de Amerika is finanszírozza a háborút, fegyvereket szállít Ukrajnába, és bizonyos, hogy amerikai zsoldosok is harcolnak a fronton, csak nem viselnek amerikai egyenruhát. Az Egyesült Államok és talán még nagyobb részben a britek, egyértelműen titkosszolgálati információkkal, felderítési adatokkal segítik az ukrán hadsereget, vagyis ilyen értelemben tulajdonképpen háborús résztvevők. A többi nagyhatalomnak, mint például Kína, egyáltalán nem tetszik, ami történik. Kína stabiltást akar, és ami most történik, az nagyon bizonytalanná teszi a világpolitikai helyzetet. Más középhatalmak is hol kétségbeesetten, hol megrökönyödéssel szemlélik az eseményeket. Biztos vagyok benne, hogy Kína, India, a Közel-Kelet, Latin-Amerika, amilyen gyorsan csak lehet, le szeretné zárni ezt a háborút. Azt hiszem Oroszország is, amely komoly válaszcsapásokat szenvedett el, befejezné a háborút. Itt van most egy tárgyalási ajánlat Lavrovtól, aki találkozót javasol Putyin és Biden között a G20-as találkozón novemberben, Indonéziában. Az egyetlen nagyhatalom, amely egyértelműen nem akarja befejezni a háborút, az az Egyesült Államok. Látható céljuk annyira legyengíteni Oroszországot – ahogy hallhattuk is amerikai  politikusoktól –, hogy többé ne legyen képes fegyveres konfliktusba keveredni. Teljesen világos tehát, hogy ameddig az Egyesült Államok nem kész tárgyalni, addig nincs lehetőség a békekötésre.

– Úgy fogalmazott, hogy Ursula von der Leyen az EU élén olajat önt a tűzre. Milyen értelemben, és miért?

– A Politico nevű portál néhány napja egy nagyon érdekes elemzést írt az amerikai EU-elnökről, igen, az amerikai EU elnökről, hogy mennyire erősen képviseli az amerikai érdekeket. Olyan beszédeket is említenek, amelyekről itt talán kevésbé hallottunk, például Princeton-ban is tartott egy előadást, ami eredetileg a Fehér Ház közvetítésében hallható, vagyis semmi köze már Európához. Tudjuk, hogy az amerikaiak szívesen építenek fel politikai szereplőket a saját érdekükben, és ápolják velük a kapcsolatot. Von der Leyen asszony az Egyesült Államokban járt egyetemre, ott élt, mindig transz-atlantista volt német konzervatív politikusként is, német védelmi miniszterként is, vagyis beletagozódott ebbe. Megvannak a szoros kapcsolatai, és valószínűleg Washingtonban használják, újraélesztik ezt a régi kapcsolatrendszert.  Az USA-hoz való kötődést mutatta az is, amikor a járvány elején SMS-ben, privát üzenetekben, a mobiltelefonján keresztül tárgyalt több milliárd eurós nagyságrendben oltóanyag megvásárlásáról a Pfizer gyógyszergyárral. Ez egy olyan üzlet, amelyben most is több a homályos pont, mint a világos, amely kapcsán ő és a bizottsága nem vizsgálják az üzeneteket, avval a megjegyzéssel, hogy hát „az smseket törli az ember.” Ezek azonban olyan szöveges üzenetek, melyekben ő, anélkül, hogy az Európai Unió bármely intézményével egyeztetett volna, milliárdokat fizetett egy amerikai vállalatnak. Bár ez egy üzleti ügy, de ez is mutatja, hogy mennyire szorosan összefonódnak a kapcsolatai az Egyesült Államokkal.

– Jelenleg azt látjuk, hogy az az Európai Unió, amelynek Ursula von der Leyen a csúcsán foglal helyet, gyengül. Mit gondol, nyomást lehet rá gyakorolni, hogy az európai érdekeket képviselje? Egyáltalán kérdőre lehet vonni?

– A tagországokban egyre élesedik a kritika vele szemben. Hivatalba lépése óta egyre több teljhatalmat vont a bizottság körébe, illetve saját magához, ami sokaknak nem tetszik, de nem tettek ellene. Tehát egyre nagyobb hatalommal ruházta fel a bizottságot, de mivel láthatóan egy olyan személyiség, aki egy nagyon szűk bizalmi körben hozza meg a döntéseit, ez tulajdonképpen a személyes hatalma. Természetesen a tagországok némi többséggel mondhatnák, hogy elég ebből, csakhogy ez a többség nincs meg. Jó látszik, hogy most az ukrajnai háború kapcsán is milyen megosztott az Európai Unió. Nincs egység, és itt van Németország, sok kritika von der Leyent épp azért éri, hogy túlságosan a német politikai érdekeket támogatja. A legfrissebb példája ennek a kétszáz milliárd eurós német mentőcsomag, amely az unió többi országa számára arculcsapás, von der Leyen mégis rábólintott. Itt vannak tehát a nyugat-európai országok, aztán Portugália, Spanyolország, amelyek távol vannak a konfliktustól, a konzervatívabb Magyarország, Olaszország, és itt van középen, mint egy nehéz szikla, Németország, és persze nincs egyetértés, nincs meg a többség. Megrovásban valójában csak az Európai Parlament részesíthetné von der Leyen asszonyt, de ott már a háborúpártiaké a többség, úgyhogy sajnos semmi jóra nem számítok.