Kocsis Máté: Az a diktatúra, amit a brüsszeli elit művel

Nemzetbiztonsági szempontból is fontos kérdés, hogy milyen ígéretek fejében kapták a súlyos milliárdokat a baloldali politikusok az Action for Democracy nevű amerikai szervezettől – jelentette ki Kocsis Máté a Magyar Nemzetnek adott interjúban. A Fidesz frakcióvezetője szerint fel kell tárni az összefonódásokat, vizsgálni kell például Karácsony Gergely és környezete szerepét is, hiszen ott jelent meg legmarkánsabban a külföldi befolyásolási kísérlet. A honatya arra is kitért, hogy az Oroszország elleni uniós szank­ciók közül a kormány kizárólag az energiahordozók embargóját ellenzi, mivel hazánk elemi érdeke, hogy a jövőben is megérkezzenek a földgáz- és kőolajszállítmányok. Az ellenzék kapcsán úgy fogalmazott, hogy mára a DK maradt az egyedüli életképes erő, amit a többi baloldali pártnak is el kell fogadnia.

– Európára és benne Magyarországra egyre sötétebb árnyékot vet az ukrajnai háború, ami az utóbbi időszakban inkább az eszkaláció felé mozdult el, mint a béke irányába. Mit várnak, mikor és milyen módon érhet véget ez a konfliktus?
– Magyarországról vagy Európa bármely részéből nehéz megmondani, hogy mi a nagyhatalmak érdeke, és mikor érhet véget a háború. Az viszont szinte biztosnak látszik – a szakértők is így látják –, hogy elhúzódó katonai konfliktussal kell számolnunk.

– Az utóbbi hetek sikeres ukrán ellentámadásai miatt is egyre több olyan véleményt hallani a nyilvánosságban, hogy az Oroszországra gyakorolt nemzetközi nyomás következtében meginoghat Putyin elnök hatalma és maga a rendszer, ami véget vethet az orosz katonai agresszió­nak. Ilyen egyszerű lenne a képlet?
– Nem vitatom, hogy lehet károkat okozni Oroszországnak, de abban erősen kételkedem, hogy egy ilyen hatalmas területű, népességű, ásványkincsekben, energiaforrásokban gazdag országot egykönnyen térdre lehet kényszeríteni.

– A háború kezdetétől felerősödtek azok a hazai baloldali és részben nemzetközi kritikák, amelyek túlzott oroszbarátsággal, elfogultsággal és Putyin kiszolgálásával vádolják a kormányt és a Fideszt. Megalapozottak ezek a bírálatok?
– A mi politikai közösségünk egységes abban is, hogy szeretjük a magyar történelmet. Az is, aki csak felszínesen ismeri hazánk múltját, pontosan tudja, hogy semmi jót nem köszönhetünk az oroszoknak, akár 1848-ra, a világháborúra vagy az 1956-os forradalomra és szabadságharcra gondolunk. Ha a magyarokat arról kérdezik, hogy oroszbarátok vagyunk-e, van, aki elkeseredetten elmosolyodik, van, aki felháborodik. A jelenlegi kormányt sem lehet elvtelen oroszbarátsággal vádolni. A baloldal persze mindig megteszi, ami a politikai vagdalkozásban ugyan elfér, de komolyan nem vehető állítás. Ezt az ellenfeleink is tudják, ezért szándékosan összemosnak két dolgot. Egy olyan kis területen élő, lélekszámban sem nagy ország számára, mint amilyen hazánk, amely az energia terén szinte teljesen kitett a külvilágnak, létfontosságú, hogy az itt élő emberek érdekei mentén döntsön, ha az energiabiztonságról van szó. A mostani válság kellős közepén a magyar emberek érdeke az, hogy legyen földgáz, üzemanyag, legyen energia, hogy tudjanak működni a háztartások, az ipar, és ne omoljon össze a gazdaság.

AJÁNLÓ

Alapjogokért Központ: A dollárbaloldal továbbra is a szankciók pártján!

A példátlan beavatkozási kísérlet során milliárdok gurultak a dollárbaloldalhoz.

– Ez így teljesen egyértelmű, de talán az uniós szankciókhoz való viszonyt is érdemes lenne tisztázni, mert ebben a kérdéskörben is sok a félreértés, illetve a szándékos ferdítés, hazugság. Tehát a kérdés az, hogy a Fidesz és a kormány általában ellenzi az Oroszország elleni szankció­kat, vagy csak az energiahordozókkal összefüggő bojkottintézkedéseket utasítja el?
– Kizárólag az energiaszankciókról beszélünk. Már 2014-ben, a Krím félsziget orosz annektálása után is születtek szankciók Oroszország ellen, de akkor Angela Merkel német kancellár nem engedte, hogy ezek az intézkedések az energiára is kiterjedjenek. Ezért akkor nem következett be energiaválság és ahhoz társuló inflációs robbanás. A mostani európai uniós vezetés nem tudta megoldani azt a problémát, ami 2014-ben Merkel kancellárnak sikerült. A geopolitikai és katonai helyzet nem sokban különbözik az akkoritól, hiszen 2014-ben is egy – arányaiban persze kisebb – katonai beavatkozás után csatolta el a Krímet Oroszország. Tehát az orosz lépés lényegében ugyanaz volt, mint most, de az európai válasz más volt, ezért nem került bajba akkor a kontinens.

– A magyar embereknek emiatt nem kell aggódniuk, itthon lesz elegendő földgáz és energia. A szankciós felár persze durván érződik – és fog – a világpiaci árakon, így a hazai fogyasztók pénztárcáján is. Inkább az európai viszonylatok aggasztók, mert az energiahiány és a szankciós felár példátlan inflációs hullámot indított el főként a kelet-közép-európai térségben, ami fojtogatja a magyar gazdaságot is.

– Ilyen bizonytalan nemzetközi helyzetben a veszélyhelyzet kihirdetésének a lehetősége is fontos eszköz a kormány kezében. Néhány hete az Országgyűlésnek benyújtott a témában egy módosító javaslatot, mi ennek a jelentősége?
– Azt szerettem volna, ha növeljük a parlament szerepét a veszélyhelyzet kihirdetése kapcsán, mivel a legfőbb népképviseleti szerv mégiscsak az Országgyűlés, nem a kormány. Szerintem jó, ha a veszélyhelyzetet nem lehet felső korlát nélkül alkalmazni, 180 naponta a parlament elé kell kerülnie a döntésnek.

– Brüsszellel nem csak az energiaszankciók miatt gyűlt meg a bajunk, másfél éve visszatartják az uniós helyreállítási alapból nekünk járó pénzeket, amelyek ráadásul egy közösen felvett hitelből származnak, amit majd részben a magyar embereknek kell visszafizetniük. Hogyan alakulhatott ki ilyen abszurd helyzet?
– Ez színtisztán politikai kérdés, amit megpróbálnak jogállamisági vagy demokráciavitának álcázni. Miután a brüsszeli elitben baloldali és liberális fősodor uralkodik, a vita leegyszerűsíthető odáig, hogy melyik országban milyen „színű” kormány van hatalmon: baloldali vagy nemzeti. Olaszországban az emberek nemrég jobboldali, nemzeti kormányt választottak maguknak. Nem nagy bátorság arra fogadni, hogy a brüsszeli elit hamarosan Itáliában jogállamisági problémákat fog felfedezni. Az Amerikai Egyesült Államok elnöke már el is kezdte félteni az olasz demokráciát, két héttel az elsöprő jobboldali győzelem után, ami megmosolyogtató. Ha a baloldal nyert volna szeptem­ber végén, biztosan minden rendben lenne. Biztosra vehető, hogy az új olasz kormányt vagy rövidesen megbuktatják Nyugatról, vagy a miénkhez és a lengyelekéhez hasonló Canossa-járás következik. Az a diktatúra, amit a brüsszeli elit művel. A népakarat az utolsó, amit figyelembe vesznek, ezért talán jobb lenne, ha a demokrácia szót sem emlegetnék túl gyakran.

– Ráadásul az említett megnyilvánulásoknál jóval konkrétabb amerikai beavatkozási kísérletnek lehettünk tanúi az áprilisi magyar választás előtt. Kiderült ugyanis, hogy dollármilliókkal pénzelték a hazai baloldal kampányát: az Action for Democracy (AD) nevű szervezeten keresztül csaknem kétmilliárd forint érkezett a baloldalhoz. Milyen jogi következményei lehetnek ennek az ügynek?
– Azt, hogy pártokat finanszíroztak, kár is vitatniuk, hiszen Márki-Zay Péter volt szíves elárulni, amikor különböző kampányszámlákról, kiadásokról és bevételekről értekezett. Az is világos, hogy mindez az egész Gyurcsány-koalíció közös felelőssége, hiszen közösen indultak, közös jelöltjeik voltak, együtt kampányoltak. Közös tehát a felelősségük is ebben a jogellenes ügyben. Mellesleg a külföldi befolyásolási kísérletek elleni fellépés fontos, hiszen szuverenitási kérdés. Megjegyzem: a baloldal nem ma kezdte a külföldi érdekek kiszolgálását…

– Márki-Zay azt hangoztatta, hogy különböző civil témájú, tudatosságnövelő kampányra kapták a pénzt a Soros-közeli NGO-tól.
– Azt ugye senki nem hiszi el, hogy az Action for Democracy egy jótékonysági szervezet lenne. Az sem életszerű, hogy az amerikai NGO-ban ül egy halom jószívű amerikai nagybácsi, akik szeretettel gondolnak a magyar baloldalra, és milliárdokat küldenek nekik arra, hogy kampányoljanak, minden ellenszolgáltatás követelése nélkül. Nemzetbiztonsági szempontból is fontos kérdés, hogy milyen ígéretek fejében kapták a súlyos milliárdokat a baloldali politikusok. Épp ezen a héten tárgyalta először ezt az ügyet a nemzetbiztonsági bizottság – melynek magam is tagja vagyok –, és bár zárt ülés volt, annyit elárulhatok: nagy az idegesség odaát. Persze rengeteg, még homályos szála van ennek az ügynek, sorjáznak a kérdések, fel kell tárni az összefonódásokat, vizsgálni kell Karácsony Gergely és környezete szerepét, hiszen ott jelent meg legmarkánsabban a külföldi befolyásolási kísérlet, de annyi biztos, hogy teljesen törvénytelen, hazánk érdekeit amerikai érdekekre cserélő pénzügyi együttműködés történt, ami morális értelemben mindenképp hazaárulás. A részletes értékelő-elemző munkával a titkos­szolgálatokat bízta meg a bizottság.

– Mit vizsgálnak pontosan?
– Egyelőre még sok részlet nem ismert. Nem tudjuk például, mi van abban a szerződésben, amelyről az Action for Democracy beszélt. Egyébként ha a befolyt összegek mind mikroadományok lennének, ahogyan a baloldal mondja, nem lenne szükség több száz oldalas szerződésekre. Éppen ezért sántít az egész történet. Ki kell deríteni, hogy pontosan mi történt, mikor és ki utalt mennyit, s mi áll a szerződésben.

– Az imént említett nemzetbiztonsági kérdésekhez hasonló vonatkozásokat kívánnak vizsgálni a DatAdat illegális adatgyűjtése ügyében is?
– Ha meg kellene tippelnem, hogy van-e összefüggés az Action for Democracy és a DatAdat között, azt mondanám, hogy nyilván van. Ugyanazon az ágon, személyeken keresztül jöttek be az országba. A Városházán tanácsadóként dolgozó Korányi Dávid a vezetője az Action for Democracynek, amely Karácsony Gergely 99 mozgalmát is támogatta. Korábban pedig Korányi szoros munkatársa volt Bajnai Gordonnak, akiről ismert, hogy a DatAdat tartozik az érdekeltségébe. Biztos vagyok benne, hogy átfedésekkel működik a két szervezet. Minden ki fog derülni.

– Ha már a külföldi segítséggel szerveződő magyar baloldalról beszélünk, érdemes megemlíteni a DK-t is, amely immár a minap felállított árnyékkormányával is a szövetségesei rovására próbál erősödni. Ez a PR-akció milyen dinamikákat indíthat be a baloldalon?
– Jó reggelt kívánok! Ezt tudom mondani azoknak, akik eddig nem értették vagy nem hitték el nekünk, hogy Gyurcsány addig nem nyugszik, amíg maga alá nem gyűri az összes kis törpepártot a baloldalon. Utóbbiak már most a saját bőrükön tapasztalhatják, hogy ez így van. A DK már kétségbevonhatatlanul a legnagyobb, legszervezettebb és legerősebb baloldali párt, ezért beigazolódott az a mondat, amin régebben nevettek a budapesti nagyszájú liberálisok. Vagyis, hogy a baloldal főnökét Gyurcsány Ferencnek hívják, és így is fogják hívni még jó ideig. Rajta kívül más nem ad számottevő életjelet a baloldalon, s Gyurcsány nem is fogja hagyni, hogy felnőjön mellette bárki. A többi baloldalinak egyetlen lehetősége van: betagozódni, s ezt szép sorban meg is teszik. A magyaroknak meg azt kell most már tisztán látni, hogy vagy Orbán-, vagy Gyurcsány-kormány van. Ez a realitás.