A magyarság 20. századi tapasztalatait tudja felajánlani Európának

Európaiként is mindig csak annyira élhetünk, amennyire a saját hazánk él, mondta Kövér László.

A 20. században „sziklafal és szakadék közé szorított” magyarság a saját tapasztalatait tudja felajánlani a 21. században szakadék szélére szorított Európának – mondta Kövér László vasárnap a Pest megyei Piliscsabán.

Kövér László, az Országgyűlés elnöke beszédet mond a piliscsabai Nemzeti összetartozás műegyüttesének utolsó darabjának, az erdélyi összetört harangokból újraöntött nemzeti összetartozás harangjának avató ünnepségén 2022. szeptember 11-én

Fotó: MTI

Az nemzeti összetartozás harangjának avatási ünnepségén a házelnök kiemelte: a magyarság egy évszázad alatt „megmászta a maga sziklafalát”, azaz sikerült elkerülnie a sorsot, amit ellenfelei szántak neki.

Az ezeréves Magyarország az elmúlt száz esztendőben teljesítményével és eredményével ismét bebizonyította, hogy a történelemben és a politikában a szakadékok fölött tornyosuló sziklafalak soha nem megmászhatatlanok – tette hozzá.

A piliscsabai Nemzeti összetartozás műegyüttesének utolsó darabja, az erdélyi összetört harangokból újraöntött nemzeti összetartozás harangja az avatás napján

Fotó: MTI/Kovács Tamás

A magyar nemzet ma változatlanul a legnagyobb lélekszámú nép a Kárpát-medencében, amely határokon átívelve „lélekben békésen újra egyesült”. A „magyar állam visszanyerte cselekvőképességét és erejét arra, hogy szolgálja és óvja nemzetét”, képességét, hogy tanulni tudjon a szomszédaitól és Európától, és „visszanyerte önbizalmát és tekintélyét arra is, hogy sok tekintetben utat és példát mutasson szomszédainak és egész Európának” – fogalmazott Kövér László.

Kitért arra: a gondolkodó európai emberek életérzése ma hasonló a száz esztendővel ezelőtti magyarság életérzéséhez.

Kövér László, az Országgyűlés elnöke a piliscsabai Nemzeti összetartozás műegyüttesének utolsó darabjának, az erdélyi összetört harangokból újraöntött nemzeti összetartozás harangjának avató ünnepségén. Mellette Kiss Antal (b), az adományozó család képviselője és Farkas András polgármester

Fotó: MTI/Kovács Tamás

Egykoron mint az első világháború egyik vesztesét, Magyarországot politikailag alávetettségre, gazdaságilag életképtelenségre, katonailag kiszolgáltatottságra, a magyar nemzetet megaláztatásra, szétszakítottságra, több mint hárommillió magyart pedig nemzeti önazonosságának elveszítésére ítélték a győztesek. „Mi, magyarok mindezt egyetlen szóba sűrítve úgy nevezzük: Trianon.”

Ma az ukrajnai háború kitörését politikailag megakadályozni nem tudó, a békét diplomáciailag helyreállítani képtelen és – külső nyomásra – a legalapvetőbb gazdasági érdekei ellen cselekvő Európai Unió már most vesztesnek minősül attól függetlenül, hogy a háborús frontokon melyik közvetlen hadviselő fél hirdeti majd ki magát győztesnek.

Európán kívüli érdekcsoportok és magánhatalmak az Európai Uniót egészében és minden uniós tagállamot külön-külön katonai kiszolgáltatottságra, politikai alávetettségre, gazdasági és energetikai életképtelenségre, pénzügyi eladósításra, kifosztásra és társadalmi szétzilálásra szánnak.

Fel akarják számolni az európai nemzetek önazonosságát, keresztény hitét és megtartó közösségeit, hogy ellenállás nélkül manipulálhassák, kisajátíthassák, végső soron pedig felszámolhassák demokratikus államaikat, és gyarmatosíthassák Európát – vélekedett.

Szólt arról is: a sziklafalakon egymás nyomaiba lépő, egymással összekötött hegymászók kötélbarátságnak nevezik egymásra utaltságukat, és tudják, hogy együtt emelkednek vagy együtt zuhannak. A hegymászóknak nem szeretniük, hanem tisztelniük kell egymást, és mindig tudatában lenniük annak, hogy egymástól függenek, és csak együtt juthatnak célba.

Az európai – és benne a Kárpát-medencében együtt élő – nemzeteknek ilyen kötélbarátságot kell kötniük egymással azért, hogy Európa túljusson a maga 21. századi sziklafalán, hogy „gyerekeink és unokáink ne elszenvedői, hanem alakítói legyenek a jövőnek”.

Farkas András, Piliscsaba KDNP-s polgármestere a Nemzeti összetartozás emlékműegyüttes létrejöttéről szólva felidézte: 1934-ben a piliscsabaiak gyűjtést szerveztek egy országzászló állítására, hogy „méltó jellel”  emlékezhessenek a trianoni békediktátumra. De az év decemberében Piliscsaba képviselő-testülete közgyűlésén felajánlotta az emlékmű állítására összegyűjtött összeget a Jugoszláviából kiutasított magyarok megsegítésére, így az országzászlót nem állíthatták fel.

2010-ben, miután az Országgyűlés döntött a nemzeti összetartozás napjáról, Piliscsaba akkori polgármestere rendeletet hozott a helyi megemlékezésről, és fából készült Trianon-emlékművet is állíttatott a településen.

A trianoni békeszerződés aláírásának 100. évfordulóján végül a település lakói beteljesítették az 1934-es szándékot, és országzászlót állítottak.

Az országzászló mellett egy, a mai napig üresen álló harangláb áll. A vasárnap a helyére került harang Kiss Antal és családja adománya, amelyet régi, összetört székelyföldi harangdarabokból öntöttek.

A haranggal mától teljes az emlékmű, összeállt, miként összeolvadtak a székelyföldi régi harangdarabok az új harang testében, példát mutatva „a sok helyről érkezett, most közösséggé váló piliscsabaiaknak is” – fogalmazott Farkas András.

Kiss Antal adományozó arról beszélt: kötél nélkül nincsen harang, és a harangkötél az emberiség legősibb, mára azonban majdnem elfeledett növényéből, kenderből készül. A kender millió pici szálból áll, és a legerősebb ütéseket is kibírja. A kenderhez hasonló a magyarság is, amely sok-sok pici szálból összesodorva olyan erőssé vált, hogy ezer éve nem tudja elmozdítani a Kárpát-medencéből semmilyen erő.

A harangot a település katolikus papja, református és evangélikus lelkésze közösen áldotta meg.