A szociáldemokrata szövetségi belügyminiszter szerint a bevándorláspárti államok együttműködésével kimozdíthatnák a holtpontról az európai migrációs politikáról szóló vitát- írja a Magyar Hírlap.
Ígéretesnek nevezte a menekültügyben Franciaországgal és Olaszországgal folytatott első tárgyalásokat Nancy Faeser német szövetségi belügyminiszter. A decemberben kinevezett politikus erről az Ylva Johansson uniós belügyi biztossal folytatott brüsszeli tárgyalása után beszélt, kiemelve, hogy létre akar hozni egy szövetséget azokkal az uniós tagállamokkal, amelyek hajlandók a menedékkérők befogadására.
Szerinte egy ilyen koalíció által sikerülhet előrelépést elérni az európai menekültügyi rendszer reformjában, és idővel más országok is követnék a példájukat. A miniszter egyúttal hangsúlyozta, hogy a szolidaritásban többféleképpen is részt vehetnek a tagállamok, ugyanakkor annak mindig a közösség megerősítéséről kell szólnia.
A brüsszeli sajtótájékoztatón Ylva Johansson elmondta, hogy a fehérorosz–lengyel határon kialakult migrációs válság megmutatta, hogy az uniós államok akkor lehetnek sikeresek, ha együtt lépnek fel. Kijelentette, hogy eddig az Aljakszandr Lukasenka fehérorosz elnök által „csapdába csalt” migránsok közül hozzávetőleg ötezer ember tért vissza származási országába. Beszélt arról is, hogy nagy reményeket fűz a francia soros uniós elnökség menekültügyi célkitűzéseihez. Szerinte fontos, hogy az európai államok szolidárisan lépjenek fel, és lehetőségeikhez képest legyenek készek a bevándorlók befogadására.
Az uniós biztos szerint nem a menedékkérők befogadása a szolidaritás kimutatásának egyetlen módja, az attól elzárkózó tagállamok segítséget nyújthatnak az elutasított menedékkérők kitoloncolásában is.
Faeser nyilatkozatára reagálva a német parlament belügyi bizottságának elnöke a Die Welt című lapnak azt mondta, jó hír, hogy Németország ismét konstruktívabb szerepet kíván vállalni az európai menekültügyi rendszer reformjáról szóló, holtpontra jutott tárgyalások során. A zöldpárti Marcel Emmerich úgy vélte, Faeser elődje, a bajor Horst Seehofer évekig figyelmen kívül hagyta a humanitárius megoldásokat.
Az Európai Unió a 2015-ös menekültválság óta igyekszik megújítani a közös menekültpolitikát, kevés sikerrel, több kelet-közép-európai ország, köztük hazánk ugyanis határozottan elutasítja a menedékkérők befogadását.
Ebben az évben több mint harminc elítélt iszlamista szabadulhat a németországi börtönökből. A Welt am Sonntag című lap a szövetségi igazságügyi minisztérium adataira hivatkozva azt írta, tizenöt és húsz közé tehető azoknak a száma, akik jelenleg iszlamista indíttatású, terrorizmussal kapcsolatos bűncselekmény miatt töltik hamarosan lejáró büntetésüket, rajtuk kívül tizennyolc olyan idén szabaduló személy van, akiket iszlamizmus gyanúja miatt ítéltek el. Mindez a német biztonsági hatóságokat is aggasztja, főleg mivel egyes rabok tovább radikalizálódhattak a börtönökben.
Egy német történész által a napokban nyilvánosságra hozott levéltári iratok komoly kérdéseket vetnek fel Olaf Scholz német kancellár korai politikai karrierjével és nézeteivel kapcsolatban.
Hubertus Knabe Scholz pártjának, a szociáldemokrata SPD-nek 1980-as években a keletnémet kommunista rendszerrel és a Szovjetunióval ápolt szoros kapcsolataira derített fényt. Scholz, aki 1982-től 1988-ig az Ifjú Szocialisták szervezetének elnökhelyettese volt, rendszeresen utazott a kommunista Kelet-Németországba, és nyíltan támogatását fejezte ki az ott uralkodó rezsimnek.
Emellett a nukleáris fegyverek németországi elhelyezésével kapcsolatban az akkori szovjet rezsiméhez simuló véleményeket hangoztatott, így a Varsói Szerződés és NATO közti megnövekedett feszültséget félreérthetetlenül az „amerikai imperializmus” számlájára írta. Knabe szerint a nyolcvanas évek óta, amikor Scholz marxista ifjúsági mozgalmakban játszott vezető szerepet, változtak ugyan a nézetei, a kancellár múltja megmagyarázhatja azt, hogy miért folytatna engedékenyebb politikát a mai Kremllel szemben, mint koalíciós társai. Míg például a német Zöldek az Északi Áramlat–2 gázvezeték üzemen kívül helyezését szorgalmazzák, addig Scholz az ügyet pusztán a „magánszektor vállalkozásának” jellemezte.
A migrációról szóló európai uniós vitákban nincs esély egymás megértésére, mert teljesen más a történelmi tapasztalat, így viszont a migráció kérdésében a tagállamok kezébe kellene adni a saját sorsukról való döntés jogát – mondta Varga Judit igazságügyi miniszter egy kerekasztal- megbeszélésen Budapesten.
Varga Judit A migráció mint kockázat című kötet bemutatóján tartott kerekasztal-beszélgetésen emlékeztetett, Orbán Viktor miniszterelnök többször is elmondta, a migrációban olyan messze állnak az álláspontok, hogy nem kompromisszumra, hanem egyszerűen toleranciára, türelemre, kölcsönös tiszteletre és megértésre van szükség.
Rámutatott, nem lehet szó kompromisszumról abban a helyzetben, ahol a fősodratú uniós politika, sok nyugat-európai politikus és kormány a migrációra pozitív dologként tekint, míg ezzel szemben, például a magyar kormány, a migrációt egy abszolút megállítandó, az európai civilizációra, a kontinens jövőjére nézve káros hatásokkal járó jelenségként írja le.
Mi megállítani akarjuk, mások meg menedzselni, tehát legális migrációs útvonalakat keresnek – jegyezte meg Varga Judit. Azt mondta, nem a tagállamok, nemzetállamok szuveneritásának védelmét szolgálja az az uniós hozzáállás, ami most a mainstreamet uralja.
Ha valaki üdvözlendőnek tartja a migrációt és kezelni akarja, az nem fog megoldást adni azon országok számára, amelyek viszont megállítandónak tartják a migrációs nyomást, illetve helyben akarják kezelni a problémát – jelentette ki a miniszter.
Varga Judit közölte, 2017-es felállítása óta a Hungary Helps Program 26 milliárd forinttal támogatta a helyben maradást, a háborús konfliktusokat követő újjáépítéseket, hogy az emberek visszatérhessenek szülőföldjükre.
A tárcavezető elmondta azt is, már nem a párhuzamos társadalmak kialakulásáról, hanem létezéséről kell beszélni az érintett nyugat-európai országokban. Varga Judit elszomorítónak nevezte, hogy erre nem úgy reagál az európai őslakos kultúra és jogrendszer, hogy a vészharangot kongatná.
Varga Judit kiemelte, Magyarország a bevándorlást elutasító politikai pozícióját jogszabályok tömegével támasztja alá. Ezeknek az az alapja, hogy „mi nem akarjuk beengedni az illegális bevándorlókat és nem akarunk bevándorlóországot”.
Ezeket a jogszabályokat megtámadják, de ennek az alapja az, hogy ők nem értenek egyet a szabályozási céllal – mondta a miniszter, hozzátéve, ezek a jogviták addig fennmaradnak, míg nem jut el az uniós közösség arra a pontra, hogy hagyja a tagállamokat saját maguk eldönteni: kivel akarnak együtt élni, kivel nem.
A Századvég gondozásában megjelent A migráció mint kockázat című tanulmánykötet szerzője, Speidl Bianka elmondta, a humanitárius narratíva legerősebb ellenérvrendszere az, hogy a kibocsátó társadalmak és az elinduló emberek maguk is vesztesei a migrációs folyamatnak.
Amikor agresszivitást tapasztalunk, az azt mutatja, hogy egyénileg, pszichésen képtelenek alkalmazkodni az új helyzethez, míg „közösségek szintjén” azt látni, hogy saját valóságukat építik újra Európában. Tehát alapvetően semmilyen kapcsolatban nem állnak a befogadó társadalommal – mondta. Megjegyezte azt is, hogy az Európában beilleszkedni nem tudó emberek adott esetben a kibocsátó országok munkaerőpiacáról hiányoznak. Tehát a folyamatnak igazából csak vesztesei vannak – jelentette ki Speidl Bianka.
Kiszelly Zoltán, a Századvég Politikai Elemzések Központjának igazgatója arról beszélt, hogy a tanulmánykötet a bevándorláspárti mainstream-gondolkodás egyfajta megalapozott kritikája is.
Azt a fajta viktimológiát kritizálja, amikor a jobb életet kereső embert áldozatként mutatják be. Szembesíti ezt a gondolkodást a kockázat fogalmával – közölte. Rámutatott, a könyvben nagyon erősen jelenik meg a helyben cselekvés szükségessége.
Kiszelly Zoltán elmondta, a kötet kimutatja azt is, hogy Nyugat-Európában milyen mértékben növekszik a muzulmán lakosság lélekszáma, gazdasági ereje és politikai befolyása.