– Kijelenthető, hogy 2006 őszén puha diktatúra kezdődött Magyarországon?
– Diktatúrának nem nevezném, de az kimondható, hogy abban az időszakban a jogállami kereteket felfüggesztették. Ha bármely európai demokráciában azonosító szám nélküli rendőrök vernék szét az embereket, akkor a rendőri vezetők és a belügyminiszter rövid időn belül nem lennének a pozíciójukban, hacsak a miniszterelnök eleve nem bukna bele. Magyarországon viszont ezeket a rendőri vezetőket kitüntették, és az ország akkori vezetői azóta se kértek bocsánatot.
– Volt bármiféle gyanúja 2006. október 23-án, hogy elfajulhatnak a dolgok az utcán?
– Teljesen jóhiszeműen mentünk ki a Fidesz ’56-os megemlékezésére, különben nem vittük volna ki a féléves és kétéves gyerekeinket. Mivel az Örs vezér terén parkoltunk, és nem akartunk a metrón zsúfolódni, a megemlékezés után elindultunk a Blaha Lujza tér felé, a szüleim pedig ott maradtak az Astoriánál, mert a volt gimnáziumi osztálytársaikkal találkoztak. Már a Blahán túl jártunk, amikor édesanyám felhívott, hogy a rendőrök elkezdték lőni őket könnygázzal. Ekkor a feleségemet hazaküldtem a gyerekekkel, én pedig visszamentem az Astoriához. A szüleim elmondták, hogy ott nem volt semmilyen összecsapás, felsorakoztak a rendőrök a Síp utcában, majd teljesen váratlanul, figyelmeztetés nélkül elkezdték lőni a tömeget.
Később a rendőrség is elismerte, hogy nem volt felszólítás, azzal védekeztek, hogy nem volt elég technikai eszközük, hangágyújuk. Ekkor elhatároztam, hogy országgyűlési képviselőként beszélek a rendőrökkel, egy ideig elkísért az öcsém, de ő már szerencsére nem mert odajönni a rendőrsorfalhoz. A bíróság előtt több rendőr is megerősítette: látták, hogy beszélek a rendőrökkel, de azután berántottak a sorfal mögé, és ők nem néztek hátra…A rendőri vezetők ezt követően folyamatosan hazudtak, az országos rendőrfőkapitány például azt állította, hogy a rendőrök hívtak hozzám mentőt, és próbáltak olyan dezinformációt terjeszteni, hogy engem valójában árpádsávos zászlót lengető fiatalok vertek meg. – Volt olyan érzése, hogy az önt ért rendőri brutalitás bárkivel megtörténhet Magyarországon? – Egy ideig azt sem lehetett tudni, hogy ki vert meg. Nyilvánvalóan nagyon sok rendőr tudta, hogy kik tették, de nem vallottak egymásra. A rendőrség vezetői hazudtak és megpróbálták eltussolni az érintettségüket, ami lehet, hogy sikerült is volna, ha nem kerül elő az a videófelvétel, amelyet a szemközti ház negyedik emeletéről készítettek, és amin egyértelműen látható, hogy rendőrök gyűrűjében vagyok a földön. Erről a videóról sikerült beazonosítani egy rendőrt, mert rövid ujjas felszerelésben volt. Később egy másikat is felelősségre vontak, mert ő ugyan jelentést írt arról, hogy engem vérző fejjel látott a Síp utcánál, de ezt nem megfelelően tette. A bírósági tárgyalásokon végül ők sem vallottak társaikra, de nincs bennem semmi harag irányukban. A valódi felelősöket sokkal magasabb szinten kell keresni! Azok a felelősök, akik a törvény ellenére levetették az azonosítót a rendőrökről, ami nyilvánvalóan azt üzente: itt most mindent szabad. A bírósági tárgyaláson az is kiderült, hogy az ügyemben érintett rendőrök negyven órán keresztül voltak szolgálatban. Nyilván ilyen terhelés mellett és olyan kiszámíthatatlan körülmények között, amikor tank indul el az utcán és dobálják őket, nem tudták kontrollálni magukat. Ez is ellentmondott minden akkori rendelkezésnek, és ebből is látszott, hogy akkor semmi nem volt rendben az országban.
