Rosszul lettek a nézők a fesztiváldíjas genderfilm bemutatóján Cannes-ban

Több tucat néző otthagyta a Titán című francia horrorfilmszerűség cannes-i díszbemutatóját, részint nem bírták a vásznon látható gusztustalan jeleneteket, részben pedig zavarta őket, hogy többen nem mentek ki, viszont a jelenlétükben rosszul lettek. Volt, aki hányt is. Összevarrt és szétvágott bőrök, agresszív leszbikus jelenetek, betegesen kigyúrt, 62 éves filmsztár, és töménytelen erőszak a Le Monde szerint transzgender film vetítése alatt.

Az egyik jelenetben egy nő saját magán hajt végre abortuszt. A hányásról egyébként a konzervatív Le Figaro számolt be. Julia Ducournau új filmje (az előző, amit nagyjából Ez súlyos!, így lehetne lefordítani) szintén botrányt okozott. A politikai korrektség jegyében a cannes-i szervezők három francia rendezőnő filmjét is beválogatták, egyik a Titán lett. A közönség példátlan (és meglehetősen konkrét) elutasítása ellenére könnyen kaphat akár Arany Pálmát is a hétvégén. Amikor a díszelőadásról kijövő nézőket a BFM TV kérdezgette, egyikük így válaszolt: Film? Milyen film? Nem láttam filmet. Hányni volt kedvem, máskor aludni, mert dögunalom, vagy nem odanézni, mert olyan undorító. Egy másik, 20 éves néző szerint viszont csak egy-ketten hánytak ténylegesen, többen kimentek. Az tagadhatatlan persze, hogy közel két tucat nézőt a mentők ápoltak a film közben vagy után.

A Le Figaronak nyilatkozott egy egyetemista lány, aki szerint túldramatizálták a fogadtatást, mert csak azok lepődtek meg, akik nem ismerték Julia Ducournau előző munkáit, mert nem tudják, mi az a gore nevű műfaj. (Egyébként csak egyetlen filmet rendezett korábban.) És szerinte nem értették meg a filmet. Azok sem, akik odahánytak. A Le Figaro szerint a fikció valóság lett a vetítőteremben. A kritikus a cikkét így kezdi: ájulások, hányások, idegroham, idő előtti távozások. Így fogalmaz a Le Figaro: maga a vetítés alakult át horrorrá a nézőtéren.

Az AFP arról számolt be, hogy legalább 20 nézőt ki kellett menekíteni a teremből és utána a mentők hosszan ápolták őket.

A főszereplő a korábban éppen Cannes-ban legjobb alakítás díját kapó, tagadhatatlanul nagyszerű színész, Vincent Lindon. A 62 éves sztár bodybuilderré gyúrta magát a film kedvéért. Vincent Lindon a járvány idején került botrányba, mert kiderült róla, hogy voltaképpen vírustagadó. A nagytőkés, milliárdos családból származó, de magát harcos baloldalinak valló színész két-három évente főszerepet vállal egy-egy (gyakorlatilag) kommunista propagandafilmben, elég utalni a Sztrájk a gyárban, (a célzatossága ellenére művészileg értékes) a Mennyit ér egy ember, a jóval kevésbé sikerült Káosz vagy éppen az illegális bevándorlást támogató Welcome című filmekre. A baloldali Le Monde átszellemült elragadtatással ír egyébként a Titánról, igaz, műfaji megjelölésül a transzgender szót használja. Így már érthető, miért tetszett nekik. Nagy betűkkel ezt írták: Ne hagyja ki!

Az Origó beszámolóját erről a filmről és a botrányos vetítésről ide kattintva olvashatja el.

A zsűrielnök egyébként a provokációiról ismert, 25-30 évvel ezelőtt remekművek sorát (Szemet szemért, Dzsungelláz, Malcolm X, Mo’ Better Blues) alkotó, de Oscar-díjat már egy kevésbé sikerült, ellenben politikailag hiperkorrekt filmért elnyerő Spike Lee volt – derül ki a cikkből.

A zsűri nagydíját Ashgar Farhadi iráni rendező filmje nyerte, a legjobb rendező egy különös francia művész, annak idején a gyönyörű Pont Neuf szerelmeseivel világhírűvé vált, később kevesebb sikert elért Leos Carax lett. A norvég Renate Reisnve lett a legjobb színésznő, az amerikai Caleb Landry Jones pedig a legjobb színész. Egy izraeli és egy thaiföldi rendező különdíjat kapott a zsűritől. Életműdíjjal a 82 éves Marco Bellocchio olasz rendezőt tüntették ki.

Bár a Le Figaro azt tippelte, hogy A feleségem története című magyar film az Arany Pálmára is esélyes, végül nem kapott díjat.