Vízummal érkeznek a migránsok Németországba, 15 ezren!

Kiderült, hogy döntő többségük afgán, a schengeni vízumot pedig Törökországban, különböző német képviseleteken szerzik be. Az úgynevezett C vízum 90 napos tartózkodásra jogosít fel és eredetileg üzleti és szabadidős utazók számára alkották meg, nem pedig a bevándorlóknak.

Tavaly szeptemberben 240 migránst hoztak Egyiptomból a hannoveri repülőtérre, majd onnan buszokkal más német városokba. Az utazók Szíria, Dél-Szudán, Szudán, Eritrea és Szomália menekültjei voltak. Azt az utat az ENSZ nemzetközi migrációs szervezete (IOM) szervezte Egyesült Nemzetek Menekültügyi Főbiztosával (UNHCR) és a Caritas Németországgal segítségével.

Most a Wochenblick, a Tichys Insight magazinra hivatkozva azt közölte, hogy a légi úton érkezők döntő többsége afgán, akik különböző törökországi német diplomáciai képviseletektől szerzik be a schengeni vízumot. Az úgynevezett C vízum tehát csak 90 napos tartózkodásra jogosít fel és eredetileg üzleti és szabadidős utazók számára alkották meg, nem pedig a bevándorlók számára.

A Tichys magazin megkérdezte a Szövetségi Külügyminisztériumtól, hogy vajon hány afgán érkezik Németországba repülővel és legális ​​vízummal. Ők viszont azt válaszolták, hogy nem tudják, mert nem végeznek felméréseket a vízumkérők állampolgárságáról.

Az biztos, hogy Németországban az afgán az egyik leggyorsabban növekvő kisebbség. Csupán 2010 és 2016 között számuk az ötszörösére nőtt Németországban. Tavaly a Deutsche Welle szerint már több mint 24 300 afgán állampolgárnak utasították el a menedékjog iránti kérelmét. Ha abból indulunk ki, hogy a kérelmeknek csak kb. 40 százalékát hagyják jóvá a német hatóságok, akkor jelenleg legalább 60 ezer afgán élhet Németországban.

Kitoloncolni pedig nem tudják őket. Erről tavaly tavasszal készített mérleget az Epochtimes. Azt írták, hogy 2018 végén és 2019 elején 22 járattal, a 60 ezerből mindössze 533 afgánt küldtek vissza hazájába. Ráadásul az önkéntes hazatérők száma is egyre csökkent. 2016-ban még 3 319-en, 2017-ben már csak 1118-an, 2018-ben pedig már mindössze 401-en vállalták, hogy maguktól hazamennek.

Korábban abszurdnak tűnt, hogy a migránsokat akár repülővel is beszállíthatják Európába. De tavaly októberben már az ENSZ-hez tartozó nemzetközi migrációs szervezet (IOM) azt közölte a saját honlapján, hogy szeptember 11-én több mint 240 afrikai migránst szállítottak Egyiptomból a hannoveri repülőtérre. “Az utazók Szíria, Dél-Szudán, Szudán, Eritrea és Szomália menekültjei. A csoportban 64 gyermek és kilenc csecsemő is volt”, írták. Laurent De Boeck, az IOM Egyiptom misszióvezetője megköszönte az egyiptomi és a német kormánynak a segítségét. Az is kiderült, hogy az IOM szorosan együttműködött a Német Szövetségi Migrációs és Menekültügyi Hivatallal (BAMF), az Egyesült Nemzetek Menekültügyi Főbiztosával (UNHCR) és a Caritas Németországgal. A németországi érkezésüket követően a menekültek az alsó-szászországi Friedlandbe utaztak, ahol elszállásolták őket és integrációs tanfolyamokat tartottak nekik, mielőtt az ország más részeiben telepedtek volna le. Tavaly az IOM eddig több mint 600 menekültet segített a német kormány nevében Németországba telepíteni. Hogy a több tízezer migráns közül vajon hogy tudták kiválogatni éppen azt a hatszázat, egyelőre talány.

Érdekes, hogy az őszi jelentésben még szó sem esett az Európai Unióról. Szemben azzal a hírrel, amely szerint tavaly az év végén 1000 afrikai érkezett repülővel Európába, immár az EU és az ENSZ támogatásával. A Wocheblick szerint, bár nem reklámozták, de a „sürgősségi tranzitmechanizmus” (EMTM) már 2017 óta működik és azóta 5000 bevándorlót szállítottak át légi úton Európába. Olykor utólag is derültek ki „apróbb” szállítások. Például 100 „menekült” áthelyezése Nigerből közvetlenül Olaszországba, 400 szomáliai átszállítása egy közvetlen repülőjárattal a németországi Kasselbe.

Ezúttal 1000, Líbiából behozott és Afrikában „ideiglenesen parkoló” migráns fog hamarosan új otthont találni Norvégiában (600-an), Franciaországban (150-en) és Svédországban (200-an). Az átszállítás szintén repülővel történik. Az egészet az ENSZ és az Afrikai Unió (AU) közötti megállapodás teszi lehetővé Niger és Ruanda partnerországokkal, az Unió társfinanszírozásával.

Azokban az országokban hoztak létre „vészhelyzeti tranzitközpontokat” (EMTC), ahol a kivándorlásra jelentkezők addig maradhatnak, amíg a befogadó országokat meg nem találják számukra. Ezekben a táborokban főként Eritrea, Etiópia, Szomália és Szudán állampolgárai tartózkodnak, Nigerben körülbelül háromezren. Ruanda tavaly lett része a megállapodásnak és beleegyezett abba, hogy északról, Líbiából, 500 főt befogad a saját táborába (más források szerint ez akár 30 ezer is lehet. Ezt a több mint 2000 kilométeres délre utaztatást a líbiai táborokból Ruandába úgyszintén csak repülővel lehet megtenni. De ami fontos: az ENSZ “nagyon elégedett” Ruandával (Wochenblick), a pénz pedig valószínűleg nem számít.