Visszaszökdösnek a karanténból a kelet-európai vendégmunkások nyugatra

Több ezer spárgaszedő „szökött meg” a romániai karanténból németországi idénymunkára – írta a Kronikaonline, mellékelve a kolozsvári repülőtéren összegyűlt tömegről készült képeket. A dolog furcsasága, hogy amikor márciusban a németek lezárták a határaikat, onnan és Olaszországból is hosszú autós karavánokban indultak haza a kint dolgozó vendégmunkások. Ám a német termelők nyomására a német kormány április elején feloldotta a rájuk vonatkozó tilalmat, így repült vissza – több részletben – a mai napig körülbelül 100 ezer munkavállaló többek között a spárga, illetve az eper betakarítására.

Németország és Ausztria is bajban a tavaszi mezőgazdasági munkák közeledtével, azokat ugyanis évtizedek óta a közép- és kelet-európai munkavállalók végzik. A két országban április elején a zöld és a fehér spárga betakarításával kezdődik az idény, majd májustól a fejes saláta és a földi eper szüreti szezonja következik.

370 olyan cég van Romániában, amely vendégmunkásokat közvetít külföldre, azonban vannak közöttük olyanok, amelyeknek fogalmuk sincs arról, hogy ezt hogyan kell csinálni. A meglévő szerződések sokszor nem felelnek meg a német törvényeknek, ugyanis azokban a leszedett spárga kilója szerepel, nem pedig az órabér. Ezért annak érdekében, hogy a „normát” teljesítsék a spárgaszedők 16 órákat dolgoznak. Azokat pedig, akik például Húsvétkor nem kívántak dolgozni, azzal fenyegették meg, hogy kirúgják őket és mehetnek az utcára. Ugyanakkor tevékenységük jövedelmező, hiszen minden beszervezett munkás után 70-100 eurós jutalékot kapnak.

A témában a Foter.ro portál közölt újabb cikket. Eszerint a Román–Német Integrációs és Migrációs Társaság nyílt levelet írt a külhoni románok ügyeiért felelős államtitkárnak, Ovidiu Burduşánnak. A levélben az áll, hogy a Nürnbergbe érkezett szezonmunkások amiatt panaszkodnak, hogy embertelen körülmények között dolgoztatják őket. A munkások egy része nem kapott munkaszerződést, több idénymunkást az egyik napról a másikra kirúgtak és tettek utcára. Akik dolgoznak pedig többnyire embertelen körülmények között élnek, bezsúfolva olyan helyeken, ahol sem a higiéniai alapfeltételek sem a járvány miatt szükséges szociális távolság nem biztosított.

Ezt látszik alátámasztani egy 57 éves román férfi halála, aki márciusban nem ment haza és akinek a holttestére április 11-én bukkantak rá. Az illető egy, a Freiburgtól 40 kilométerre dél-nyugatra található Bad Korzingenben működő farmon dolgozott és a halála előtt megfázáshoz hasonló – száraz köhögés és eldugult orr – tünetekről számolt be. A Digi24 szerint, koronavírus-fertőzésben halt meg.

Azonban nem csak Németországnak van szüksége rengeteg idénymunkásra a tavasz közeledtével. Több nyugat-európai ország is függ a más országokból beutazó munkavállalóktól.

Hollandiában a gazdák attól félnek, hogy az idénymunkások inkább Németországba és Belgiumba mennek dolgozni, mert ott most a járvány idején kedvezőbb feltételek várják őket. A német kormány például a már az országban lévő idénymunkásoknak több ideig engedélyezi az ottmaradást, ráadásul ez idő alatt adókedvezményt is biztosítanak. Mindezek felett a Hollandiába igyekvő munkások Németországon keresztül kell, hogy keresztülmenjenek, ahol megállítják őket a határon.

Nagy bajban vannak Spanyolországban a bogyós gyümölcsök termelői. A koronavírus miatt nincs, aki leszedné az éppen érő gyümölcsöket, amelyekből egész Európába szállítanának. A spanyol farmereket a marokkói idénymunkások szokták kisegíteni, ők adják az eperszedésben résztvevő munkások 60 százalékát évente. A Covid-19 járvány miatt azonban Marokkó felfüggesztette a légi és vízi utazást is, így a marokkói munkásoknak csak egy része tudott átmenni Spanyolországba dolgozni.

A délnyugat-spanyolországi Huelvában élő farmerek most Marokkó segítségét kérik, hogy engedjenek átutazni hozzájuk még kilencezer idénymunkást, hogy a veszteség ne legyen elviselhetetlen. Az eperkereslet ugyanis ebben az időszakban a legnagyobb Európában. Az eperszedés elmaradása esetén pedig akár több millió eurós is lehet a termelők vesztesége. A gazdasági károkat ráadásul a marokkói családok is megérezhetik. Túlnyomórészt ugyanis marokkói nők járnak át Spanyolországba epret szedni, az ezért kapott pénzt pedig hazaküldik a családjaiknak, akik számítanak is rá.