Már világszínvonalú focistákéhoz hasonlítják Varga Barnabás fejjátékát

Évtizedekkel ezelőtt a kötelező edzések utáni ráadásidőben mindent csiszolgattunk, a tizenegyeslövést, a szabadrúgást, a beadásokat, melyekből Albert és Varga Zoli jól megélt. Flóri tőlem azt kérte, ne nagyon járjak fel a szélen, mert kontratámadást kaphatunk. Azért előfordult, hogy a fejére továbbítottam a labdát, és annak gól volt a vége. Ilyenkor odaszóltam neki: „Mi van Császár, nem csak a védelemben vagyok jó?” Arra persze olyan keresetlen jelzővel válaszolt, amit inkább nem idéznék... Barnát amiatt tartom nagyra, mert a tavalyi Eb-n a skótok elleni mérkőzésen elszenvedett csúnya sérülését követően nem él benne félsz, ugyanolyan bátran és pontosan fejel, mint addig tette. Flóri képzettebb játékos volt Barnánál, lábbal hatékonyabban támadta a kaput, sokszor a combjával sodorta be a labdát a hálóba

Beadásaimat, azok ívét, labdáim erejét sokszor megbeszéltük, hiszen amikor Zoli éppen nem volt jóban a szüleivel, fél évig a Villa Negrában egy szobában laktam vele.

Nekem aztán kijutott az elfoglaltságból edzésen, mérkőzésen, ugyanis Flóri a mélységből az eléje magasan belőtt labdákat rendszerint velem gyakorolta. Nem elég, hogy jobb és bal oldalról, de még a háta mögül is a fejelésre alkalmas labdákat kellett küldözgetnem. Zolinak remek rugói voltak, viszont tőle elsősorban bikaerős lövései miatt tartottak a védők

Varga Barna fejeseiről lerí, hogy az edzéseken a helyzetkihasználást rengeteget gyakorolja, góljai létfontosságúak