Nem egy szokványos sportkönyv, a Vass Sándorról írt életmű egyszerre dokumentumregény, interjú- és riportkötet, sőt hiteles korrajz az elmúlt durván fél évszázadról. Harle Tamás, a kiadó Kék Európa Stúdió vezetője igazi írói bravúrként jellemezte Lantos Gábor, a Magyar Nemzet főmunkatársának munkáját.

Vass Sándor könyvbemutató — Nem egy szokványos sportkönyv a Vass Sándorról írt életmű / Fotó: Gulácsi Zsuzsa / Kék Európa Stúdió

Akit az első tíz évben edzettem, mindenki sikeres lett az életben. Ez az én legnagyobb sikerem a kézilabdában, talán erre vagyok a legbüszkébb

– mondta Vass Sándor, volt válogatott kézilabdázó, edző, a magyar férfiválogatott korábbi szövetségi kapitánya. Akit öt-hat évig kellett győzködni, hogy áldását adja a könyvre.

A 79 éves Vass Sándor saját bevallása szerint is lobbanékony természetű és szókimondó ember volt világ életében, játékosként és később edzőként. Azt állítja magáról, neki csak fekete és fehér létezik, azon emberekkel, akik, úgy érzi, igaztalanul hátba támadták – mint például Faludi Mihály, aki a hetvenes években volt a férfikézilabda-válogatott szövetségi kapitánya –, nem keresi a kapcsolatot, „leengedte a rolót”, nem képes és nem is akar nekik megbocsátani.

Vass Sándor pályafutása

Vass Sándor két olimpián (1972, 1980) és két világbajnokságon (1970, 1974) játszott, háromszor lett bajnok az Elektromossal. Szövetségi kapitányként világbajnoki negyedik helyezést ért el 1997-ben, egy évvel később pedig Európa-bajnoki hatodik helyezett lett a nemzet csapattal. Dolgozott az osztrák férfi- és női válogatottnál is, irányította a Hypo Niederösterreich női csapatát, itthon pedig a Veszprémet. Edzőként BEK-győztes, BEK-döntős és magyar bajnok volt.

Soha nem bocsátott meg, igaztalanul hátba támadták a magyar sportlegendát