A harmadik körben, egy gyors kanyarból kihajtva megcsúszott és meghalt az F1 világbajnoka

Milánóban született 1918. július 13-án. Apja, Antonio Ascari a korszak egyik legnevesebb olasz pilótája, Enzo Ferrari jóbarátja volt, így Alberto szó szerint a versenyeken nőtt fel. Az Alfa Romeo színeiben versenyző idősebb Ascari 1925-ben halálos balesetet szenvedett a francia nagydíjon, de Albertót sem családja, sem a tragédia nem tudta eltántorítani attól, hogy apja nyomdokaiba lépjen. Ő is a száguldás szerelmese lett, az iskolából többször megszökött, a tankönyveit is eladta, hogy versenyezhessen. Motorversenyzőként kezdte, 19 évesen szerződött a Bianchi csapatához, de a két kerékről hamar négyre váltott: 1940-ben egy Enzo Ferrari által fejlesztett és neki felajánlott Auto Avio Costruzioni 815 modellel benevezett a Mille Miglia versenyre.

Az általa vezetett családi autóműhelynek 1940-ben, Olaszország hadba lépése után katonai járműveket kellett szervizelnie. Ascari versenyző- és üzlettársával, Luigi Villoresivel (akire apafiguraként tekintett) szállítmányozási céget is alapított, az észak-afrikai katonai raktárakat látták el üzemanyaggal, ezért mentesültek a katonai szolgálat alól.

A második világháború után visszatért az élet a régi kerékvágásba, a már házas és két gyermeket nevelő Ascari pedig Villoresi nógatására visszatért a versenyzéshez. Az alkata miatt a szurkolók által Ciccio (Köpcös) becenéven emlegetett Ascari egy Maserati 4CLT pilótájaként aratta első győzelmét az 1948-as San Remói Nagydíjon, a Brit Nagydíjon második lett és megnyerte az első Buenos Aires-i nagydíjat. 1949-ben Villoresivel együtt a Scuderia Ferrarihoz szerződtek, Ascari az év során további három versenyt nyert meg a Ferrarival.

Az 1950-es első Forma-1-es világbajnoki szezonba a Ferrari a második futamban kapcsolódott be. A Monacói Nagydíjon debütáló Ascari az argentin Juan Manuel Fangio mögött a második helyen végzett, de a szezon során már nem tudott többször dobogóra állni, a világbajnok honfitársa, Giuseppe Farina lett. Először a Nürburgringen, az 1951-es Német Nagydíjon sikerült diadalmaskodnia, majd a Spanyol Nagydíjat is megnyerte, az összetettben második lett Fangio mögött.

Az 1952-es szezonban a nyolc versenyből hatot megnyerve, 34 évesen a Forma-1 addigi legfiatalabb bajnoka lett, a korrekordot 1958-ig tartotta. Az 1953-as szezon elején további három nagydíjat nyert, ezzel kilenc egymást követő futamgyőzelmet könyvelhetett el, és két későbbi futamgyőzelmével bebiztosította világbajnoki címét, ő lett a Forma-1 első kétszeres bajnoka.

Egy fizetési vita miatt az 1954-es szezonra Villoresivel a Lanciához igazoltak, ami rossz döntésnek bizonyult. Autójuk csak az utolsó versenyre készült el, ezért mindössze négy versenyen indulhattak, ebből is kétszer a Maserati, egyszer a Ferrari vendégpilótájaként, Ascari a pontverseny hátsó felében végzett. A következő, 1955-ös idény második versenyén, a Monacói Nagydíjon vezető pozícióban, az alagútból kihajtva 160 km/órás sebességgel a kikötő vizébe zuhant, autója elsüllyedt, de ő csodával határos módon megúszta a balesetet, csak az orra tört el és néhány kisebb vágást szerzett.

Ascari talán apja halálos baleset miatt is, bár rendkívüli győzni vágyás feszítette, óvatos és megfontolt pilóta volt. Nagy súlyt helyezett a biztonságra, minden szituációt alaposan elemzett, nehéz volt megelőzni, de ő is csak akkor előzött, ha biztos volt az eredményben. Kedvessége és szerénysége, riválisai iránti tisztelete mellett a szurkolók szemében még emberibbé tette, hogy rendkívül babonás volt. Irtózott a fekete macskáktól és a szerencsétlennek tartott számoktól, senki sem érhetett bőröndjéhez, amelyben szerencsét hozó kék sisakját, trikóját, védőszemüvegét és kesztyűjét tartotta.

Monacói balesete után négy nappal, május 26-án már újra a pályán volt. Váratlanul bukkant fel Monzában, hogy megnézze a Ferrari 750 Monza sportautó tesztelését, amelyet Eugenio Castellottival felváltva vezettek volna egy hosszútávú versenyen. Ascari mindenki meglepetésére bejelentette, hogy ő is menni akar néhány kört, jóllehet szemmel láthatóan nem készült erre: öltönyben volt és szerencsét hozó kék sisakját is otthon hagyta, ezért Castellotti fehér sisakjában ült be a volán mögé. A harmadik körben egy gyors kanyarból kihajtva az autó megcsúszott, kétszer átfordult, Ascari kiröpült és a a pályára zuhanva halálos sérüléseket szenvedett. Édesapjához hasonlóan csupán 36 éves volt. Máig titok, hogy a biztonságot mindenek elé helyező Ascari miért ült be egy másik versenyző autójába kék sisakja nélkül, és az is, hogy mi okozta a balesetet: pillanatnyi rövidzárlat, egy váratlan széllökés, felcsapódó nyakkendője vakította-e el egy pillanatra, esetleg a pályán dolgozó munkásokat vagy egy átfutó állatot akart kikerülni. Milánói temetésén becslések szerint egymillióan vettek részt, csak a koszorúkat 16 autó vitte, a fekete lovak vontatta koporsón a legendás kék sisak pihent. Alberto Ascarit apja mellett helyezték örök nyugalomra.