Fontos döntést hozott, hazatért Amerikából a magyar sport csodagyereke

Miként a tehetséges sakkozókra általában, Gledura Benjáminra is csodagyerekként tekintettek, ráadásul úszóként is szép karrier előtt állt. A megszállottsága idővel fásultságba csapott át, s egészen Amerikáig repült, hogy új életet kezdjen, helyesebben megtapasztalja azt az életet, ami neki tizenévesen nem adatott meg. A huszonöt éves nagymester a magyar csapat húzóembere volt a hazai rendezésű sakkolimpián, s azért dolgozik, hogy legközelebb az érem is meglegyen. A sportolóval a Magyar Nemzet készített interjút.

Gledura elmondta, rövid élete eddig is kalandos volt.

"Az úszás volt a családi sportág, így kezdtem el én is úszni kisgyerekként. A szintén egri, Európa-bajnok Holló Balázs volt az egyik legjobb barátom, szinte együtt nőttünk fel, vele még országos bajnoki címet is szereztem váltóban nyolcévesen. A sakkal óvodásként ismerkedtem meg, s mert tehetségesnek tartottak, lejártam a helyi sakkegyesületbe. A szüleim a sakkra sokáig csak hobbiként tekintettek, ami kiegészíti az úszást, s úgymond jól áll egy okos kisfiúnak" - mondta Gledura, aki korosztályos bajnokként döntött a sakktábla mellett az uszoda ellenében.

Később Amerikába költözött, ott teljesen más világba csöppent. Érdekelték a filmek, s a forgatókönyvírás.

Gledura eldöntötte, újra a sakk lesz a főszereplő az életében, s a cél a következő olimpia, ott pedig az érem.