„Hatvan után minden nap kegyes ráadás” – így ünnepli születésnapját a világbajnok magyar sportoló

Hatvanéves Komáromi Tibor háromszoros világbajnok, olimpiai ezüstérmes magyar birkózó, aki az 1988-as szöuli olimpián az első helyről lemaradt.

"Hatvan után már minden új nap egy kellemes ráadás" – mondta Ripostnak Komáromi Tibor.

Pályafutása kiemelkedő eredményeként szövetségi kapitányi működését említi, amikor 2004-ben Athénban Majoros Istvánt az olimpiai dobogó legfelső fokára segítette. Arra a kérdésünkre, mit jelent számára a birkózósport, ezt válaszolja:

Az FTC háromszoros világbajnoka, további egy Eb-t is nyert legendája hitetlenkedve tekint vissza pályafutása kezdetére.

"Az egyik klubtársamat a nyakamba véve rohantam fel és alá a régi Népstadion lépcsőin, ami a mai eszemmel valóban egy őrült cselekedet volt."

Mi arra emlékezünk szívesen, amikor a szovjet Mihail Mamiasvilit részleges bokaszalagszakadással győzte le egy vb-döntőben, a lengyel Bogdan Darasszal szemben pedig törött orrcsonttal szerzett egy másik vb-címet.

Kellemetlen tény, vetjük fel, hogy a párizsi olimpián még érem sem termett a mieinknek. Tibor erről így vélekedik:

"Senki se higgye azt, hogy Los Angeles-ből aranyérem nélkül térünk haza. Hatvan évesen az az igazi öröm számomra, ha a szőnyegen kipirult arcú birkózó-palántákat látok."

Az  1992-ben ötkarikás aranyérmet szerző 56 esztendős Farkas Péter arra emlékezik, amint Komáromi egyszer azt állította, az ő vasmarkából nehezen szabadult a szőnyegen.

"Ehhez képest csak egyszer vertem meg Tibit, kétszer vagy háromszor ő győzött le. Őszintén sajnálom, hogy az 1988-as szöuli olimpián Mamiasvilitől vereséget szenvedett, tudniillik a válogatott akkori szövetségi kapitánya helytelen taktikával küldte őt szőnyegre. Pedig az olimpiai első hely volt élete nagy álma..."

Farkasnak is feltesszük a kérdést: mit jelen számára a birkózás fogalma?

"Erre néhai mesteremet, Kiss Ferencet idézném: „A birkózás a legcsodálatosabb sportág, de nézői számára maga az unalom.”