"A focival összehoztuk a magyar embereket" - Juhász Rolandnak leesett az álla az Európa-bajnokságon

Ripost: Mennyivel lett több a pályafutása az Eb-szerepléssel?

Juhász Roland: Nagyon sokkal. Magyar és belga bajnok voltam, szerepeltem a Bajnokok Ligájában, de ezzel, a franciaországi tornával lett teljes a történet. Az 1994-es világbajnokság nagy élmény volt gyerekként, azóta követtem a futballt, s tudtam, nekem is pályára kell lépnem egy ilyen tornán. A vb ugyan nem jött össze, azért így sem panaszkodhatok.

Ripost: Pedig elég rögös volt az út. Volt olyan, amikor már lemondott róla? Feladta?

JR: Az biztos, hogy néhányszor mélyponton voltunk a magyar focival, de feladni sosem tudtam. Emlékszem, 2015 októberében a csapattársakkal egy belvárosi szórakozóhelyen néztük a Törökország-Izland meccset, ha Izland nem kap ki, akkor legjobb csoportharmadikként az Eb-n vagyunk. A 89. percben született egy török gól… Akkor azt mondtuk, nem baj, ez így sokkal jobb, majd a pályán, a pótselejtezőn kiharcoljuk a kijutást. Sokkal jobb és szebb volt így a történet, noha a norvégok ellen is voltak rázós pillanatok, főleg a kinti meccsen.

Ripost: A kijutással meglett az alapvető cél, innentől teher nélkül készülhettek egyfajta jutalomjátékra az Eb-n?

JR: Mi is erre gondoltunk, aztán jött a felkészülés. Egy hónapig együtt voltunk, összekovácsolódtunk, s megjött az étvágy. Mégiscsak 44 év után játszhattunk magyarként egy Európa-bajnokságon. Az Eb-n látottakhoz, a veretlen csoportkörhöz nagyon kellett ez az egy hónap.

Ripost: Arra számítottak, hogy mekkora őrület övezi majd a szereplést?

JR: A kinti meccseken tapasztaltak nem leptek meg minket, tudtuk, hogy a szurkolóink nagyon odateszik majd magunkat. Igaz, az epikus Marseille-i vonulás képe az előzetesen nem volt előttem. Na de ami Magyarországon történt, attól leesett az állam. Erre vagyok a legbüszkébb, hogy ennyire összekovácsoltuk az embereket, mindenki együtt szurkolt. A focival összehoztuk az embereket. Egy közszereplő nyilatkozta akkor, ő nem kedveli a labdarúgást, de ha a foci ezt okozza egy társadalommal, akkor az nagyon jó dolog kell, hogy legyen.

Ripost: A pályán volt-e kedvenc pillanata Franciaországban?

JR: Egyértelműen a portugálok elleni 3-3-as meccs. Elfogulatlanul mondom, az egész torna legjobb összecsapása lett. Az, hogy a későbbi győztes portugálok a végén úgy voltak vele, hogy csak ne kapjanak ki, elég a döntetlen is, az a mi dicséretünk is volt. De a belgák elleni 0-4-es vereséget sem kell szégyellnünk, sőt… Európa egyik legjobb csapata a végén kontrából büntetett, a nemrég visszavonult Eden Hazard például azt mondta, akkor játszott legjobban a válogatottban.

Ripost: Az a meccs érzelmi többletet jelentett az Anderlechtben töltött évek után?

JR: Persze, számos baráttal, korábbi csapattárssal találkozhattam ellenfélként. A tornáról például két ereklyét tartottam meg. Az egyik mezemet, illetve Romelu Lukakuét is, akivel a nyolcaddöntő után cseréltem a mezt.

Ripost: Rátérve a mai csapatra. Ők is teher nélkül utazhatnak Németországba?

JR: Jó lenne ezt mondani, de a mostani együttes már annyi mindent elért, hogy elhittük: bárki ellen esélyesek lehetünk. Adva van egy nagyon erős közösség, egymást húzza mindenki, ha valaki rosszabb passzban van, akkor a másik előrelendíti. Én nagyon optimista vagyok, hiszek abban, hogy továbbjuthatunk a csoportból, s azután sem kell, hogy azonnal befejezzük a tornát.

Ripost: A helyszínen, vagy a tévé előtt szurkol a csapatnak.

JR: Ott leszek a meccseken a szurkolók között, ki nem hagynám...