Marco Rossi elárulta leghőbb vágyát: Szoboszlaiék így alakíthatnak igazán nagyot az Eb-n

Terjedelmes interjúban faggatták hazájában Marco Rossit. A nyári, németországi Európa-bajnokságra készülő labdarúgó-válogatottunk olasz-magyar szövetségi kapitánya számos kérdéskörben kifejtette a véleményét, az NB I-től Szoboszlai Dominikon át az Európa-bajnokságig.

Az alábbiakban a Sportellate.it cikkének számunkra legérdekesebb témáiból szemezgettünk.

A magyar válogatott népszerűségéről:

Rossi emlékeztetett: amikor 2018-ban kinevezték a válogatott szakvezetőjének, 10-15 ezer nézőt vonzottak a válogatott meccsek. Ehhez képest, a szurkolók lelkesedésének fokozatos visszanyerésével ma már ott tartunk, hogy még egy Észtország elleni felkészülési meccsen is 65 ezres telt ház van a Puskás Arénában.

– Ez a srácok érdeme, akik elérték az eredményeket, és újra megteremtették azt a lelkesedést, ami időtlen idők óta szunnyadt. Most már egyértelműen annak kell lennie a célunknak, hogy ez ne vesszen el – mondta Marco Rossi, hangsúlyozva: a drukkerek nem feltétlenül a győzelmeket vagy a látványos játékot várják el a csapattól, hanem azt, hogy a focisták adjanak bele mindent és soha ne adják fel a küzdelmet.

A németek elleni meccsdömpingről:

Azok után, hogy az Aranycsapat 1954-es vesztes vb-döntője után 66 éven át csak barátságos meccseket vívott a magyar válogatott a (nyugat-)némettel, az utóbbi években egymást érik a tétmérkőzések – méghozzá eddig pozitív mérleggel! A 2021-es müncheni Eb-csoportmeccs (2-2, pár perc híján győzelem és továbbjutás) után, 2022-ben a Nemzetek Ligája-élvonal halálcsoportjában a hazai 1-1 után Lipcsében 1-0-ra legyőztük a Nationalelfet, Szalai Ádám mesés sarkazásával:

Idén, a németországi kontinenstorna A csoportjának 2. körében, Stuttgartban (június 19., 18.00) jön a folytatás a házigazdák ellen, majd ősszel, újra az NL-ben rendeznek német-magyar, majd magyar-német meccset.

– Szerintem most egészen más lesz. (...) Mások lesznek a körülmények, más a csapatuk és más az edzőjük. Egy nagyon nehéz ellenféllel kell majd szembenéznünk. Jól ismerjük a németeket, láttuk a legutóbbi, márciusi barátságos meccseiket is, lenyűgöző támadó focit mutattak be. Mindent figyelembe véve Németország minden bizonnyal az Eb egyik legfőbb esélyese – mondta szövetségi kapitányunk.

A másik két Eb-csoportriválisról:

Rossi úgy érzi, a német-magyar-skót-svájci négyes alkotja a legnagyobb átlagerősségű Eb-csoportot, ami egyben kiélezett csatát is valószínűsít a továbbjutásért (az első és második egyenes ágon jut a kieséses szakaszba, a harmadik csak akkor, ha a legjobb négy csoportharmadik között lesz). 

– Az ellenfeleink fizikailag rendkívül erős csapatok. Az irányításommal még nem találkoztunk Skóciával és Svájccal, de szerencsére több játékosunk ismeri az ott szereplőket, a szezon során akár csapattársként, akár ellenfélként sokszor találkoznak egymással a Premier League-ben, a Bundesligában és a többi erős bajnokságban. Egyfelől hátrány, hogy nem támaszkodhatunk csapatszintű tapasztalatokra, másrészt viszont ez rájuk is ugyanígy igaz – emelte ki Rossi.

Szoboszlai Dominikról:

A magyar válogatott sztárját, egyben 2022 ősze óta csapatkapitányát illetően a "Mister" kifejtette: nemzeti csapatunk Szoboszlai Dominik pályafutásával párhuzamosan fejlődik. Azt is hozzátette ugyanakkor, hogy bár a 23 éves Liverpool-sztár meghatározza a csapat játékát és eredményességét, de arra is volt sok példa, hogy ha muszáj volt, sikerült őt pótolni. Ilyen volt többek között a 2021-ben (részben Budapesten) rendezett Eb, amikor Szoboszlai az épphogy kikúrált sérülése miatt nem játszhatott.

– Akkor és más esetekben is sikerült találnunk ellenszert a hiányára. Ugyanakkor Dominik kétségtelenül olyan játékos, aki, ha rendelkezésre áll, akkor minden téren építünk rá. Márpedig mostanában folyamatosan számíthatunk rá, és imádkozom, hogy ez így is maradjon – tette hozzá nevetve Marco Rossi.

Az esélyeinkről az Eb-n:

A szakember megítélése szerint 7-8 alapembere van a csapatban, és közülük a selejtezők során ilyen-olyan okokból többen kiestek. 

– A sérült Gulácsi Pétert például hasonló teljesítmény nyújtva, kiválóan helyettesítette a ferencvárosi Dibusz Dénes. A selejtező második szakaszában Orbán Willit kellett nélkülöznünk kellett. Végig nem számíthattunk Schäfer Andrásra, az utolsó két meccsen pedig a középcsatár Varga Barnabás volt sérült. A selejtezők során egyszer sem volt teljes a csapatunk.

– mondta Rossi.

A magyar NB I-ről:

Rossi hosszasan sorolta a topligás és a kevésbé rangos külföldi bajnokságokban játszó légiósait, ellenben kevesebb nevet tudott említeni a magyar élvonalból.

– Nem hiszem, hogy sokat tudunk meríteni a magyar bajnokságból az Eb előtt. Ha – remélhetőleg – mindenki elérhető lesz, akkor 4-5 játékosnál többet nem hívunk be az NB I-ből. A magyar bajnokság jelenleg a 23. Európában. Pár éve meg hátrébb sorolták, pedig akkoriban nagyobb volt a verseny a ligán belül. Volt legalább 3-4 erős csapat. Ma viszont van egy csapat, amely fölötte áll a versenynek, a sorozatban 6 bajnoki címet nyert Ferencváros. Előtte egyszer a Fehérvár, illetve még egy évvel korábban a Honvéd győzött, velem. Akkoriban éppen a Honvéd példája bizonyította: még esélytelenül is bele lehetett szólni a küzdelembe. Aztán pár évig a Videotonnal versengtek. 

– jelentette ki Rossi, hozzátéve: ha több klub is felemelkedik a Fradi közelébe, az a bajnokság színvonalának és végső soron a válogatottnak is jót tenne.

A jövőjéről:

Marco Rossi hosszan mesélt arról, hogy az olasz alacsonyabb osztályú viszonyokba belefáradva, 2012-ben már-már feladta az edzői pályáját. Akkor, hosszú munkanélküliség után véletlenül kötött ki Kispesten, ahol kölcsönösen adtak egymásnak egy esélyt: a magyar klub neki, ő a Honvédnak és a már-már elengedett edzősködésnek. Akkoriban nem is álmodott bajnoki címről, hát még a magyar válogatott irányításáról. Az, hogy itt új esélyt kapott, alapvetően meghatározza a terveit is.

– Az a tény, hogy Magyarországot és engem most nemzetközileg is ennyire tisztelik, büszkeséggel és elégedettséggel tölt el. Mindez értelmet ad a korábban vállalt áldozataimnak, például amikor a Honvédnál eleinte fél évig nem találkozhattam a gyerekeimmel. Átlagos játékos voltam, de játszottam a Serie A-ban, olyan fontos csapatban is, mint az akkori Sampdoria, és még jól is kerestem, de nyilván nem annyit, hogy örökké megéljünk abból. Magyarországon pár éve már jól keresek. Nem tervezek egyhamar változtatni, nincs rá okom, de 

– mondta Rossi, érzékeltetve: a 60. születésnapjához közelítve már kétszer meggondolja, feladja-e a biztosat a bizonytalanért, elvégre jól tudja, Olaszországban például akár három rossz meccs után útilaput kötnek még a legjobb edzők talpára is.