kulcsár edina
Két világbajnokságon is szerepelt a magyar közönségkedvenc, az egy éve elhunyt virtuóz futballsztár, Törőcsik András.
Éppen ma egy éve, 2022. július 9-én hunyt el a magyar labdarúgás egykoron fénylő csillaga, Törőcsik András, aki még az ellenfél szurkolóinak is nagy kedvence volt. A zuglói srác alig volt tizenkettő, amikor a BVSC csapatában elkezdett focizni, majd még tizenévesen az Újpesti Dózsa labdarúgója lett. Azonnal a közönség kedvencévé vált a mokány, szőke srác, nem véletlenül nevezte ismerős és ismeretlen barát Kesének. Még dal is született róla, amit a lila-fehér drukkerek minden mérkőzésen elénekeltek, ha Törőcsik András pályára lépett:
„Az Újpest pályán egy csillag ragyog / Törőnek hívják a csillagot, / Az Újpest-tábor kedvence Ő / előre Lilák és Táncolj Törő!”
Törőcsik András két világbajnokságon is szerepelt a magyar nemzeti együttessel, 1978-ban és 1982-ben. 1979-ben a világválogatott és külföldi szerződés várta, azonban súlyos autóbaleset részese volt, csípőízületi töréses sérülést szenvedett. Visszavonulása után rendszeres látogatója volt az Újpest meccseinek. 2014-ben súlyos koponyasérülést szenvedett, életmentő agyműtétet hajtottak végre rajta, haláláig ápolásra szorult.
Nagy László, az Újpest olimpiai bajnok labdarúgója is szeretettel emlékszik Törőre.
"Fantasztikus játékos volt, és egy tündéri ember. Nagyszerű barát, zseniális labdarúgó. Kevesen mondhatják el magukról, hogy miatta és csak miatta ezrek zarándokoltak ki a stadionba, hogy láthassák cseleit, lövéseit, passzait és góljait. Igazi közönségcsalogató futballista volt. Sajnos, és most már késő az okokat sorolni, nem tudta befutni azt a pályát, amire képes lehetett volna."
Nagy Antal, a Honvéd és a válogatott korábbi csapatkapitánya számtalan mérkőzésen találkozott Törőcsik Andrással, a válogatottban csapattársként és ellenfélként egyaránt.
Azt mindenki tudja róla, hogy olyan futballista volt, mint csak nagyon kevesen ezen a Földön.
- mondta a Ripostnak Nagy Antal.
Elég csak annyit mondani róla, hogy Törő egy zseni volt, akivel öröm volt együtt lenni a pályán, még akkor is, ha más színű dresszben focizott az ellenfélnél. Andris nem „zongoracipelő” volt a csapatban, ő volt a zseniális zongoravirtuóz. Muzsikált amint hozzá került a labda, és ha már zene, akkor elkezdett táncolni, ameddig csak bírta.
Azt viszont kevesebben tudják Andrisról, hogy a világ legaranyosabb sráca volt, egy örök gyerek, akit csak szeretni lehetett. Sajnos az élete félrecsúszott, de erről majd máskor illene beszélni.